Kereső toggle

Kicsoda Judith Sargentini?

A holland képviselő és életműve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Talán az olvasók többsége nem is tudja, ki is valójában az a holland képviselő, akinek a nevével fémjelzett jelentés hónapok óta ott virít az online hírportálok felületein. Tényleg Soros ügynöke? Utálja-e Magyarországot? Migránsokat akar Európába? Ennek próbáltunk utána járni.

A Hetek ezen száma több oldalról is igyekszik körüljárni, hogy mi is a helyzet a napokban elfogadott Sargentini-jelentéssel, mi lesz az ominózus 7-es cikkellyel, és egyáltalán az Európai Unióval. Habár most már a csapból is Sargentini neve folyik, az olvasók többsége nincs tisztában azzal, hogy ki is az a holland képviselő, aki miatt Orbán Viktor Strasbourgba utazott, és kvázi hadüzenetet küldött az Európai Unió jelenlegi vezetésének, képviselőinek. Annyit azért fontos elöljáróban leszögezni, hogy az egész ügy nem Sargentini személyes háborúja Orbán ellen. Ha nem ő, akkor valaki más készítette volna el az ominózus jelentést. De végül ő vállalta a feladatot.

Hétévesen a nukleáris fegyverek ellen

Judith Sargentini családja olasz származású, de már hat generáció óta élnek Hollandiában, azon belül is Amszterdamban. Egy interjúban a holland képviselő úgy emlékszik vissza, hogy családja mindig is „politikailag tudatos” volt, a tanárként dolgozó édesapja igyekezett fegyelmezetten nevelni gyerekeit, rendszerint biciklivel vagy tömegközlekedéssel utaztak. Sargentini arra is emlékszik, hogy hétéves korában a szülei elvitték egy tüntetésre, ahol a tömeg a nukleáris fegyverek Hollandiába történő telepítése ellen demonstrált.

A politikai aktivitás a későbbiekben is megmaradt a holland lányban: még a Spinoza Lyceum gimnáziumának padjait koptatta, amikor már csatlakozott a Pacifista Szocialista Párt ifjúsági szervezetéhez, a PSJG-hez. Ez a szervezet végül kisebb bonyodalmak árán, de beleolvadt a Baloldali Zöldek (GroenLinks) ifjúsági szárnyába – Sargentini a mai napig ennek a pártnak a tagja.

Még diákként aktívan részt vett a különböző diákszervezetekben és hallgatói uniókban. Érettségi után az Amsterdami Egyetemet választotta, ahol modern kori történelmet tanult, azon belül is Európa demokratizálódására és a totalitárius rendszerek működésére specializálódott. Nem világos pontosan, hogy milyen papírt szerzett az intézményben, annyit tudni, hogy diplomát nem, mivel másfél év után felfüggesztette a tanulmányait.

Afrikától az EU-ig

Sargentini az egyetem után még aktívabban a politika felé fordult, a GroenLinks színeiben bekerült Amszterdam városi tanácsába, ahol egy ideig póttagként, majd önkormányzati képviselőként, végül pedig frakcióvezetőként tevékenykedett. Fő területei a közrend, az általános ügyek, munka és jövedelem, a szegénység elleni politika, a sokszínűség, az oktatás és kultúra voltak.

A teljes életrajzot felsorolni talán túl unalmas volna, de a főbb elemeket talán érdemes kiemelni. A 2000-es évek elején aktív szerepe volt a különböző afrikai felzárkóztatási és fejlesztési projektekben. Egyik ominózus kampánya során az afrikai polgárháborúkat finanszírozó illegális gyémántkereskedelmet dolgozta fel, de aktívan lobbizott a Dél-Afrikai Holland Intézet munkatársaként a különböző demokratikus folyamatok, illetve a tisztességes kereskedelem mellett.

A legnagyobb áttörést a karrierjében az jelentette, amikor 2009 elején a GroenLinks tagsága 5 szavazati fordulót követően 52,4 százalékos arányban megválasztotta Európai Parlamenti (EP) listavezetőnek. EP-képviselőként aztán számtalan bizottságba beült: többek között a terrorizmussal foglalkozó különbizottságba, a Dél-Afrikával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségbe, és ami talán a mi szempontunkból a legfontosabb: az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságba, másnéven a LIBE bizottságba.

Zöldpárti mintaképviselő

A GroenLinks egyik prominens vezéralakjaként Sargentini minden tőle telhetőt megtesz a zöldpárti világnézet népszerűsítéséért. Saját elmondása szerint legtöbbször biciklivel jár a munkahelyére, vegetáriánus módon étkezik, és ugyanakkor elkötelezett élharcosa az LMBT-jogoknak, legyen szó Zimbabwéról, Ukrajnáról, vagy épp Romániáról. 

Ez utóbbi ország kormányának több képviselőtársával együtt küldött egy nyílt levelet 2017-ben, miután felmerült, hogy Magyarországhoz hasonlóan Romániában is alkotmányban rögzítenék a házasság definícióját, mely szerint az egy férfi és egy nő között köttetett szövetség. Sargentiniék a levelükben ezt a kezdeményezést diszkriminatívnak nevezték az LMBT-közösség tagjaira nézve.

2009-ben egy Hágában tartott beszédében arról értekezett, hogy az LMBT bátor harcosainak a világméretű emancipációért kellene küzdeni. Elmondása szerint „minél vallásosabb valaki, sokszor annál több az előítélet és bigottság benne és annál kevesebb a tolerancia”, mégis arra buzdította a hallgatóságát, hogy igyekezzenek nem szembeállítani a vallást és az LMBT-törekvéseket, mert van arra is pozitív példa, hogy egy mélyen vallásos ország elöl jár ezen a területen (például. Brazília).

De nem csak az LMBT-jogok területén aktív a holland képviselő, a migráció ügyében is rengeteg utazást és előadást szervezett. Ellátogatott az afrikai partokig, volt a szerb határnál, a görögországi menekülttáborokban és a bolgár–török határkerítésnél is. Elmondása szerint a menekültek millióival szemben az Európai Uniónak fel kellene hagynia az elutasító politikával, be kellene fogadni őket, tisztességes lakhatást és jó esélyeket kellene nekik biztosítani. Ellenezte a Frontex azon erőfeszítéseit is, mellyel a Földközi-tengeren „elfogott” hajókat visszaszállították az észak-afrikai partokhoz.

Izraelről az apartheid jut eszébe

A Mandiner minap megjelent cikkéből pedig az is kiderült, hogy Sargentini mélyen érintett a Nyugat-Európára jellemző baloldali antiszemitizmusban.  Pártja, a Baloldali Zöldek már évek óta Izrael-ellenes retorikát alkalmaz. A párt egyik első elnöke, Mohamed Rabbae a másik ismert holland politikust, Geert Wilderst egy ízben „Izrael ügynökének” nevezte, míg 2002-ben  egy rendezvényen, ahol több zöldpárti politikus is felszólalt, muszlim fiatalok antiszemita rigmusokat skandáltak. („Hamász, Hamász, minden zsidót gázba.”)

Judith Sargentini személyesen is tett meghökkentő kijelentéseket Izrael ügyében. 2015-ben egy közel-keleti látogatása során írta ki a párt hivatalos oldalára: „Izraelre a helyes szó: apartheid”. A zöldpártiak az Európai Parlamentben is tettek hasonló szemléletű kijelentéseket: egy indítványukban a megszálló Izraelről írtak, egy másik javaslat pedig arról szólt, hogy az EU bontsa fel Izraellel az együttműködési szerződést.

A Mandiner a cikkében azt is írja, hogy 2011-ben Sargentini azon sajnálkozott, hogy nem lehetett ott azon a civil szervezeti hajóflottán, ami az izraeli blokádot áttörve többek között fegyvereket is szállított Gázába. 2014-ben arról értekezett, hogy Izrael válogatás nélkül támad civil szervezeteket a palesztin területeken. Az uniós indítványban azt is javasolják, hogy Izrael vonuljon vissza a védhetetlen 1967-es határok mögé, vezessenek be a zsidó állammal szemben fegyverembargót (a BDS-mozgalommal teljes összhangban), valamint vonják be Gázát a békefolyamatokba. Idén májusban pedig a szélsőliberális Haaretz oldalán egyenesen háborús bűnökkel vádolta meg Izraelt.

Célkeresztben Magyarország

Judith Sargentini nem a mostani jelentésében támadta először Magyarországot és a magyar kormányt. Korábban felszólalt a médiatörvény kapcsán, az alaptörvény módosításakor, a Tavares-jelentés mellett és a röszkei zavargások során terrorizmussal vádolt Ahmed H. védelmében is. Nem véletlen tehát, hogy a LIBE-bizottság tagjaként vállalta, hogy elkészíti a Magyarországgal kapcsolatos aggályokat tartalmazó uniós jelentést.

Vitathatatlan, hogy világnézeti és politikai szempontból a Fidesz és a GroenLinks két külön világot képvisel – legyen szó az LMBT-jogokról, a migrációról, vagy épp Izraelről. A kormánypárti képviselők rendre Soros embereként hivatkoznak Sargentinire, amire közvetlen bizonyíték  nincs. Az viszont beszédes, hogy Sargentini már egy évtizede szoros kapcsolatot ápol több olyan hazai és külföldi civil szervezettel is, amit Soros György alapítványa pénzel. Az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítvány) támogatóinak a listáján is szerepel.

Judith Sargentini a napokban jelentette be, hogy a 2019-es EP-választásokon már nem kíván indulni, elmondása szerint nem érzi magát már annyira motiváltnak. Vélhetően a nevével fémjelzett uniós jelentés lesz élete főműve, amit egy történelmi szavazáson fogadott el kétharmados többséggel az Európai Parlament.

Olvasson tovább: