Kereső toggle

Halk világsztár, hangos eredményekkel

30 éve nyerte első olimpiai aranyát Egerszegi Krisztina

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mai napig nem született olyan hölgy, aki több egyéni olimpiai aranyat nyert volna úszóként – ötöt –, mint Egerszegi Krisztina. Szinte napra pontosan 30 éve, 1988-ban, a szöuli olimpia és a magyar csapat legfiatalabbjaként 14 évesen lett olimpiai bajnok.

„Egérke”, a későbbi „Krisztina királynő” 1974. augusztus 16-án Budapesten láthatta meg a kék eget, budai polgári család második leányaként, két évvel nővére, Klárika megszületését követően. Szülei, János és Klári a Puskás Tivadar Távközlési Technikum tanulóiként találkoztak először, aminek a következménye házasságkötés lett 1969-ben.

A cingár kis Egérkét az óvó néni művészi tornára javasolta, viszont mikor az ovis csapat a margitszigeti úszótáborba keveredett, a meleg vízbe, a játékos pancsikolás megérintette. Szegény kislány akkor még nem gondolhatta, hogy ez hány hajnali, jó meleg ágyikóból történő kibújásba, sötétben, esőben, sárban, szélben való dülöngélésbe, metrózásba, és az akkori meleg vízhez képest jéghideg vizű medencébe ugrásba torkollik.

Kiss Miklós volt az első szakember, aki felfedezte, hogy egy piciny aranyrög került a közelébe. Egérke élvezte a vízi életet és az edzéseket. Az alkatából következő kitűnő vízfekvésével hamar kitűnt a kortársai közül. Egerszegi Krisztina a Budapesti Spartacus Sportegyesület versenyzője lett, így mikor 1983-ban a klub az új, modern Kőér utcai bázisra költözött, az edzőváltást is eredményezett. Turi György lett az edzője, ami egyben azt is jelentette, hogy kezdetét vette az a rendszer, ami része az úszósportot felvállalók életének.

Ébresztő fél 5-kor, úszóedzés fél 6-tól fél 8-ig, 8-tól 12-ig iskola, utána vissza a Kőér utcai uszodába, ebéd, tanulás, 3-tól 6-ig délutáni edzés. Röviden, nem feltétlenül „a boldogság kék madara” egy gyermek számára, aki szeret sok időt játékkal tölteni. A kicsi lány néha könnyebben, időnként zsörtölődve, de a kemény „kiképzéshez” alkalmazkodva, szorgalmasan rótta a hosszokat.

1981 májusában jelent meg először a nyomtatott sajtóban – még csak helyezettként – az Egerszegi név, de 1985 januárjában már győztesként olvashatta büszkén az egész család. ’85 novemberében, Erfurtban Egérke megérkezett a nemzetközi versenyek dobogójára is. 1986-ban némi küzdelem árán, de már ott találhatta magát a válogatott kubai edzőtáborában. A tizenegy és féléves cérnavékony Egérke gyakran küzdött kihűléssel, ajka lilára hűlt. Edzője ilyenkor ugyan a vízből kihívta, de nem köntöst adott rá, hanem békaugrás-sorozatokkal szüntette meg a fogak vacogását. Igaz, erre azért is szükség volt, hogy izmok is felkerüljenek a vékonyka kislányra, és ezáltal még jobban működhessen az a lágy, harmonikus mozgás, aminek szinte már ekkor dallama volt, mintha Strausst vagy Mozartot hallgattunk volna.

Krisztina 12. születésnapján Bukarestben az Ifjúsági Barátság Versenyen kétszer is meghallgathatta a magyar Himnuszt, a 200 hát, illetve a 400 vegyes úszás után. Egérke erre is felkészült, mert volt, mikor otthon – álmodozva – a sötét szobában vigyázzállással ezt is gyakorolta. Ekkortól lett edzője Kiss László, akivel közös a rendkívüli sikerekben gazdag pályafutásuk. Ebben az évben már a hazai felnőtt bajnokságon is érmet nyert, kettőt is. Az 1987-es év hozta meg – benne a jövő nagy bajnokát látók számára – a teljes áttörést. Négy egyéni bajnoki címmel (100; 200 hátúszás és 200; 400 vegyes úszás), két gyorsúszó váltóval kiegészítve lett az aranyakból „fél tucat”! 

Az 1988-as szöuli olimpia úszóversenyei nemcsak a négy aranyérem kapcsán maradtak számunkra emlékezetesek, hanem azért is, mert Krisztina itt ejtette először ámulatba az egész sportot szerető világot. 160 centiméteres magasságával és 42 kilójával, a két „felpumpált” keletnémet „bálna” között (az egyik 27, a másik csupán 19 kiló izomtömeggel) igencsak óvodásnak hatott. Ezek a keletnémet izompacsirták a rajtnál és a fordulóknál jelentős előnyt harcoltak ki, de Egér jobban úszott, és ez végül meghatározóvá vált. Tizennégy évesen 100-on szoros versenyben ezüstöt szerzett, de 200 háton, az utolsó hosszon a bálnák elmerültek, és mikor Vitray Tamás elhíresült buzdítása elhangzott: „gyere kicsi lány, gyere-gyere”– Egér nagy különbséggel győztesen csapott a célba. És kezdetét vette az „aranykorszak”!

1991-ben az ausztráliai Perthben megszerezte Magyarország első női világbajnoki aranyérmeit, mindjárt kettőt (100 és 200 méteres hátúszásban). Valójában ezt követően az athéni Európa-bajnokságon lett Egérkéből Krisztina királynő, mivel a két hátúszásért begyűjtött arany mellett a 400 vegyes úszásban is ő volt a leggyorsabb, és az egészet kiszínezte két világcsúccsal is. Az a bizonyos 200-as, több mint 16 évig élő rekord a mai napig gigászi teljesítménynek számít.

Szinte magától értetődő volt, hogy az 1992-es barcelonai olimpiára készülő csapat eskütételére őt és Gyulay Zsoltot kérték fel. A barcelonai olimpián (1992) a királynő fejére felkerült a korona is. Olimpiai rekordokkal színesített 3 aranyérménél (100 hát, 200 hát, 400 vegyes) senki nem szerzett többet nála, ezért vettük természetesnek, hogy az AIPS (Nemzetközi Sportújságíró Szövetség) őt választotta az év legjobb női sportolójának. A következő évi sheffieldi Európa-bajnokságon a megszokott „menühöz” (100, 200 hát, 400 vegyes) a szakemberek elkápráztatásának céljából hozzárakta a 200 pillangó aranyérmét is.

1995-ben a római világbajnokságon megjelentek a kínaiak, és Krisztina még 200 háton is csak második lett. Ennek okán abba akarta hagyni (20 évesen) az úszást. Edzője több műszakban győzködte, hogy tartson ki Atlantáig – sikerrel.

Atlantára kilenc magyar bajnoki címmel „melegített”, de ott a 400 vegyesen bronzérmes lett, és ezért a 100-as hátúszást kihagyta. Hiba volt, mert nyerhetett volna, ha indul. Ez később kiderült, mivel a vegyes váltóban jobbat úszott az olimpiai bajnoknál. A 200 háton verhetetlen volt, és megszerezte ötödik olimpiai aranyérmét ebben a számban, sorozatban egymás után harmadszor! Dawn Fraser után Krisztina az első úszónő a világon, aki erre képes volt.

Hazajött, ünnepelték, ahogy kell, de bejelentette a visszavonulását, melytől eltántoríthatatlan volt. Csupán tízmillióan szomorkodtak emiatt.

Életének új fejezetcíme a magánélet lett. Vigyázott Klári nővére gyermekére, és az eddig őt támogató gyógyszergyár egyik programjának vezetői posztjára került.

Vigassy Ádámmal 1999-ben házasodtak össze. 2000-ben született Bálint fiuk, aki napjainkban halomra dönti a korosztályos úszócsúcsokat. 2002-ben pedig Barnabás, aki a víznél maradva kajakozik, míg a 2004-ben született Zille, aki az állatbarátságot örökölve édesanyjától a lovaglást választotta.

Egerszegi Krisztinát megválasztották a 20. század legjobb női sportolójának, 2007-től MOB-tag és a 2017-es Vizes Világbajnokságon ő mutatta be először a sportág Fontana szimbólumát, amely hagyomány lesz az elkövetkező világbajnokság versenyein.

Olvasson tovább: