„Egérke”, a későbbi „Krisztina királynő” 1974. augusztus 16-án Budapesten láthatta meg a kék eget, budai polgári család második leányaként, két évvel nővére, Klárika megszületését követően. Szülei, János és Klári a Puskás Tivadar Távközlési Technikum tanulóiként találkoztak először, aminek a következménye házasságkötés lett 1969-ben.
A cingár kis Egérkét az óvó néni művészi tornára javasolta, viszont mikor az ovis csapat a margitszigeti úszótáborba keveredett, a meleg vízbe, a játékos pancsikolás megérintette. Szegény kislány akkor még nem gondolhatta, hogy ez hány hajnali, jó meleg ágyikóból történő kibújásba, sötétben, esőben, sárban, szélben való dülöngélésbe, metrózásba, és az akkori meleg vízhez képest jéghideg vizű medencébe ugrásba torkollik.
Kiss Miklós volt az első szakember, aki felfedezte, hogy egy piciny aranyrög került a közelébe. Egérke élvezte a vízi életet és az edzéseket. Az alkatából következő kitűnő vízfekvésével hamar kitűnt a kortársai közül. Egerszegi Krisztina a Budapesti Spartacus Sportegyesület versenyzője lett, így mikor 1983-ban a klub az új, modern Kőér utcai bázisra költözött, az edzőváltást is eredményezett. Turi György lett az edzője, ami egyben azt is jelentette, hogy kezdetét vette az a rendszer, ami része az úszósportot felvállalók életének.
2018. 09.21. (XXII /38)
