Kereső toggle

A híres szakácskönyvszerző nyomában

Horváth Ilona élettörténete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Alapmű”. „Már a nagymamám is ebből főzött”. „Ebből tanultam meg főzni, a lányaimnak is megvettem”. – A mai napig ilyen és ehhez hasonló kommenteket találunk a Horváth Ilona szakácskönyvéhez írt értékelésekben. Nem is csoda, hiszen a magyar konyha szinte összes klasszikusának elkészítési módját fellelhetjük az „Ilu néni” által nagy gonddal összeállított értékes receptgyűjteményben.

Minden idők legnépszerűbb magyar szakácskönyvének szerzője, Horváth Ilona az erdélyi Brassóban született 1906-ban. Egyszerű, kedves és szerény ember volt – aki ismerte, szeretettel beszélt róla. Kilenc testvér közül ő volt az ötödik, a középső gyermek. 12 éves volt, amikor Nagyváradra költöztek, mert a szülők azt remélték, hogy a módosított román határ a Királyhágónál lesz, de 1920-ban, a trianoni diktátum kihirdetésekor eldőlt, hogy Nagyváradot is Romániához csatolják.

Ilona Nagyszebenben járt középiskolába, ahol magyar–történelem szakos tanítói képesítést szerzett, ami azt jelentette, hogy a diplomán felül egy nyelvet is elsajátított, és egy hangszeren is megtanult játszani. Tanulmányait Temesváron folytatta, ahol gazdasági tárgyak oktatására jogosító diplomát szerzett 1935-ben. A ’30-as években már teljesen megváltozott a helyzet: ahhoz, hogy pedagógusként helyezkedhessen el, fel kellett volna esküdni a román királyra, ezt azonban nem volt hajlandó megtenni. Nem maradt más lehetősége, mint hogy a római katolikus egyház keretein belül folytassa tovább a pedagógusi munkát szociális nővérként, vagy úgynevezett „szürke apácaként” (az öltözetük miatt nevezték így őket).

Csíksomlyón és Csíkszeredán tanított. Jellemző volt akkoriban, hogy a magyar diákokat az iskolai tanítás után házaknál vagy vasárnapi iskolában képezték tovább, de például színjátszó köröket is szerveztek. Többek között népművészetre és gazdasági ismeretekre is tanították a diákokat. De Ilona azt is fontosnak tartotta, hogy a leendő gazdasszonyok a háztartás vezetéséhez megfelelő ismereteket sajátítsanak el, hogy például jól be tudják osztani a kosztpénzt. 

A Horváth család. Hátul balról a második Ilu néni.

1940-ben a bécsi döntést követően kinevezték Nagyváradon a Bottó Ferenc Háztartási Gazdasági Szakiskola igazgatójának. Az intézmény színvonalát jelezte, hogy a diákok közül jó néhányan Budapestről jöttek. A második világháború viszontagságos éveit követően azonban búcsút vett a szülőföldtől, és Törökszentmiklóson telepedett le. Ott korábbi tevékenységének elismeréseként kinevezték a Gazdasági Iskola igazgatójának.

1948-ban zarándoklatot szerveztek Törökszentmiklósra, és a város vezetése elhatározta, hogy mindenkit megvendégelnek legalább egy tál étellel. Amikor azonban kiderült, hogy tízezres nagyságrendű tömeg várható, Ilu nénihez fordultak segítségért azzal a kérdéssel, hogyan lehetne megoldani az étkeztetést. Ilu néni két nap gondolkodási időt kért, majd elmondta, hány állatot kell levágni, hány üst kell, hány zsák krumpli szükséges, és milyen ételt készítsenek stb. Így sikeresen megvendégeltek minden odaérkezőt. Az akkorra már megerősödött kommunista hatalom azonban ezt nem nézte jó szemmel, és leváltották igazgatói állásából.

Általános iskolai tanárként folytatta tovább, majd 1952-től kezdődően 15 éven át töltötte be a Bercsényi Miklós Gimnázium leánykollégiumának igazgatói tisztét, miközben főzést és háztartási ismereteket oktatott. Ebben az időben írta meg híres szakácskönyvét, melynek első kiadása 1955-ben jelent meg. A recepteket sokszor úgy gyűjtötte, hogy ha például egy erdélyi faluban járt, megtudakolta, ki szokott ott a lakodalomban főzni, és felkereste ezeket az asszonyokat. Ha valami érdekeset, különlegeset hallott, azt lejegyezte. Jellemző volt rá, hogy mindig magával hordott a táskájában egy kis bőröndöt, amiben a még ki nem próbált receptek voltak. Ezeket mind elkészítette, kipróbálta, és csak olyan receptet fűzött le, ami bevált. Amikor már elegendő anyaggal rendelkezett, a recepteket szerette volna könyvként kiadni, de nem talált hozzá kiadót. Végül a Magyar Nők Országos Tanácsa azzal a feltétellel járult hozzá a kiadáshoz, ha az előszót F. Nagy Angéla írja. Az 1956-os második kiadást F. Nagy Angéla még kiegészítette egy nyersanyagtáblázattal, illetve Ilu néni halála után olyan kisebb változtatásokat eszközölt, hogy például jelezte, zsír helyett mennyi étolajat kell használni, vagy hogy a korszerűbb konyhákban milyen eszközöket alkalmazhatunk (mikrohullámú sütő stb.), de a receptek Ilu nénitől származnak. Érdekesség még, hogy a könyv külön fejezetet szentelt a betegek élelmezésével kapcsolatos tudnivalóknak, de az elrontott ételek feljavítására is adott hasznos tanácsokat. Fontos még megemlíteni Horváth Ilona másik, A vendéglátó háziasszony című írását is, amely az otthoni vendéglátás témakörét dolgozta fel.

Lehetetlen megmondani, hogy eddig hány kiadást ért meg ez a rendkívül közkedvelt könyv, mert az újabb kötetekben a kiadók már nem jelölték a kiadások számát. Annyi bizonyos, hogy Horváth Ilona Szakácskönyve 1984-ben már a tizenharmadik kiadásnál tartott, s alig volt magyar háztartás, ahol ne lett volna megtalálható legalább egy példánya. Ilonka 1969-ben, 63 évesen tért örök nyugalomra.

 

Olvasson tovább: