Kereső toggle

A magyar futball mártírja

Az ÁVO csalta tőrbe Szűcs Sándort

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hollywood-i szerelmi történetnek indult, de igazi kelet-európai tragédia lett belőle – Szűcs Sándor válogatott labdarúgó mártírhalála talán a magyar futballtörténelmet is átírta.

A hazai közvélemény döbbenettel és zavargásokkal fogadta az Aranycsapat NSZK ellen elszenvedett vereségét az 1954-es vb-döntőben. Puskásék két éven át tartó veretlenségi sorozat után – ebben ott volt az olimpiai győzelem és az angolok elleni 6-3 is – a világbajnokság abszolút esélyesei voltak. Ehhez képest volt csak igazán nagy kudarc a vereség, amihez talán az is hozzájárulhatott, hogy a keret nem volt teljes: kvalitásai alapján az Aranycsapatban lett volna a helye Szűcs Sándornak is. A kiváló középhátvéd azonban a berni döntő idején már három éve halott volt. Felakasztották.

Végzetes szerelem

Szűcs Sándor először 1941-ben ölthette magára a címeres mezt, akkor még a Szolnoki MÁV játékosaként. 1948-ig összesen 19 alkalommal hívták meg a válogatottba, és 1944-től alapembernek számított az Újpestnél, a későbbi Dózsánál. Karrierje azonban nem tudott kiteljesedni, a klubvezetés ugyanis nem nézte jó szemmel szerelmi afférját Kovács Erzsivel. A később táncdalénekesként ismertté vált, akkor mindössze húszéves ifjú hölgy és a huszonhét esztendős népszerű labdarúgó első alkalommal Hévízen találkozott, 1948-ban. A Dózsa az üdülővárosban edzőtáborozott, Kovács Erzsi férje, a környéken koncertező Boros Lajos zongoraművész pedig futballrajongó lévén megszervezett egy találkozót a focistákkal. Bár Szűcs Sándor is házas volt – már két gyermeke is született – néhány nappal később félreérthetetlen szándékkal felhívta telefonon a zenész feleségét, akitől találkozót kért. A kibontakozó szeretői viszony nyomán az énekesnő elköltözött otthonról. Szűcs ugyan igyekezett fenntartani a látszatot, és családjával maradt, de a „szocialista erkölcsbe ütköző” magatartását a belügyhöz tartozó klub vezetése nem nézte jó szemmel (talán az sem véletlen, hogy 1948 után már nem hívták a válogatottba).

Szűcs Sándor a kép baloldalán, Grosics Gyula mellett. Az Üllői úton a válogatott 3-0-ra verte Albániát, 1947-ben.
Mint Kovács Erzsi egy 2011-es, Zugló TV-nek adott interjúban elmondta, őt esténként rendőrök várták az albérleténél, Szűcsöt pedig Csáki Sándor, a Dózsa elnöke azzal fenyegette, hogy ha nem szakítanak, akkor az énekesnőt internálják, és őt is olyan táborba zárják, ahonnan ki sem teheti a lábát.

Ekkoriban mutattak be a hátvédnek egy embert, aki felajánlotta, hogy segít nekik átszökni a határon Ausztria felé – fél kiló aranyért, illetve siker esetén további 5 ezer dollárért. Nem tudni, hogy az ajánlat volt-e előbb, vagy az elhatározás, hogy disszidálnak: előbbi esetben a belügy kiprovokálta, utóbbiban „csak” „segítette” a távozási kísérletet. Akárhogyan is történt, Szűcséket a rákosista államvédelem egyszerűen tőrbe csalta. Nem is akárhogyan.

Ahhoz ugyanis, hogy Puskásékat, vagyis a kor sztárfocistáit elrettentsék a disszidálástól, minél súlyosabb ítéletre volt szükség. Ehhez Szűcs ideális alany volt. Egy korabeli titkos jogszabály értelmében a fegyveres testületek tagjait tiltott határátlépés vagy ennek kísérlete esetén életfogytiglani börtönnel vagy halálbüntetéssel sújthatták. Márpedig a Dózsa hátvédje a belügyi állományhoz tartozott főhadnagyi rangban, egyenruhája és fegyvere is volt, igaz egyiket sem használta.

Ennek fényében az sem meglepő, hogy az őket „segítő” provokatőr rábeszélte, hogy a határátlépéshez hozza magával a pisztolyát, mert egyrészt „bármi történhet”, másrészt gyanús lenne, ha a hivatalban vagy otthon hagyná. Kovács Erzsinek – mint az interjúban elmondta – nem csak ez szúrt szemet, hanem az is, hogy útban Szombathely felé egy fekete autó kísérte őket, illetve hogy a terepet elvileg jól ismerő „segítőjük” egy rendőrtől érdeklődött, hogy merre van Nagytilaj (mint kiderült, a kérdés csak jelszóként szolgált). A településről egyébként azt mondta a beépített ügynök, hogy egy határ menti zsákfalu – ezzel szemben 60 kilométerre volt határtól. Itt tartóztatta fel őket egy vámos és két „davajgitáros” AVO-s, majd amikor kiszálltak az autóból, az út menti árokból még több gépfegyveres rontott rájuk.

„Két-három napig leszünk csak bent, focista vagyok, engem mindenki szeret” – nyugtatta párját Szűcs Sándor. Akkor még nem tudta, mekkorát tévedett.

Nem kért kegyelmet

„Könyörögtem neki, hogy kérjen kegyelmet, mire azt mondta, ha nem élhetek veled, akkor nekem sem kell az élet, különben is, ezek fel akarnak akasztani” – idézte fel a katonai törvényszék másodfokú tárgyalását követő perceket Kovács Erzsi, aki megkérte a bírót, hogy hadd beszéljen Szűccsel, aki nem volt hajlandó élni az utolsó szó jogával. A kiváló hátvédet hazaárulás, fegyvercsempészés és csoportos szökés vádjával ítélték kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra. Még nem töltötte be a 30. életévét, amikor az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották. Egy szemtanú szerint két gyermeke fényképével a kezében ment az akasztófa alá.

Életét még a befolyásos kapcsolatokkal rendelkező Puskásék sem tudták megmenteni. Pedig barátja, Szusza Ferenc a kapujuk kulcslyukában talált üzenetet Szűcstől – vélhetően egy börtönőr juttatta el neki –, amelyben ez állt: „Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg!” A társak be is jutottak Farkas Mihály honvédelmi miniszterhez, aki azonban nem tudott segíteni: Szűcsöt már egy hónappal korábban felakasztották.

Kovács Erzsit 4 évre ítélték, amiből másfél évet a katonai börtönben, egy pincében töltött. Rabsága idején egyszer öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de megmentették. Miután elfogadták a kérvényét, kőművesként dolgozhatott, és jó munkájára hivatkozva három év után szabadon engedték – ekkor tudta meg, hogy mi történt Szűccsel.

Mint a történetet szintén feldolgozó Gazdag József sportszakíró hangsúlyozta: a labdarúgót törölni akarták a kollektív emlékezetből. Kivégzésének hírét 1989-ig nem hozták nyilvánosságra, sírjának pontos helye is államtitok volt. Az 1968-as kiadású, Alberttől Zsákig című futballtörténeti könyvben pedig ezt írják róla: „Az ötvenes évek elején súlyosan vétett törvényeink ellen...”.

A rendszerváltás után törvénysértőnek minősítették a Szűcs Sándor ellen hozott ítéletet, és 1991-ben posztumusz alezredesi rangot kapott.

Olvasson tovább: