Kereső toggle

Egy befejezetlen életmű

Kabos Gyula, a nagy nevettető

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tehetségéről és szorgalmáról méltán híres színész és komikus – aki emberek millióit nevettette meg – Budapestről menekült az Egyesült Államokba a harmincas évek végén, az antiszemitizmus elől. Azonban rossz döntései elől nem tudott megszökni. Elszegényedve, magányosan halt meg 54 évesen.

 

Tanulságokkal teli életpályája 130 éve, 1887. március 19-én, Kann Gyula néven indult Budapestről, az Andrássy út szomszédságából. Vezetéknevét az 1910-es években változtatta Kabosra. Édesapja Kann Zsigmond ügynök, édesanyja Meister Róza háztartásbeli volt. A hatgyermekes zsidó családban Gyula, a kis kedvenc, már gyerekkorában is bármikor mosolyt tudott csalni az emberek arcára.

Szülei pénzügyi pályára szánták, őt azonban a színészet jobban vonzotta. A kereskedelmi iskola három osztályát végezte el, emellett apja nyomdokaiba lépve a bokszolás kulisszatitkaiban is elmélyült. Középiskolai tanulmányai befejezése előtt Kunszentmártonba utazott és Gáspár Jenő színtársulatához csatlakozott. Szülei azonban nem támogatták színészi ambícióit. Emlékiratából megtudjuk, hogy apja hetente több alkalommal levonatozott utána Kunszentmártonba. Tévedés ne essék: nem azért, hogy megnézze, mi az, ami ennyire vonzza a fiát, hanem azért, hogy elverje, helyesebben kiverje fiából a színészálmokat.

A színészpalánta három hét után visszajött Pestre. Később Solymosi Eleknél sajátította el a színészmesterséget, első fellépésére 15 éves korában került sor. A Népszínházban statisztált egy operettben, amikor az előadás alatt a zenekari árokba pottyant, egyenesen a brácsásra. Emiatt a zene elhallgatott, Kabos pedig úgy megütötte magát, hogy több hétre ágynak esett.

18 évesen Szabadkára szerződött tánckomikusnak a Polgár Károly Színtársulathoz, ahol barátságot kötött Gózon Gyulával. Ebben az időszakban rengeteg szerepben kipróbálta magát, és arra a következtetésre jutott, hogy a jövőben akkor fog tudni boldogulni, ha jobban elmélyíti meglévő ismereteit. Emiatt szabad idejét az olvasásra, önképzésre fordította. 1906-tól Zomboron játszott, majd 1907-ben visszatért Szabadkára. Három évvel később követte Gózont Nagyváradra, ahol egy némafilmben szerepelt először.

1913-ban Budapesten a Király Színházban folytatta pályáját, elsőként a Mozikirály című operettben lépett fel. Ebben az időszakban egy új műfaj is kialakulóban volt, az úgynevezett filmszkeccs, aminek lényege, hogy színpadi jelenetekkel szakították meg a vetített filmeket. A későbbi híres komikus A gyufa, majd a Székelyvér című filmszkeccsekben kapott szerepet.

Később több külföldi filmben játszott, azonban ezek semmilyen formában nem maradtak fenn.

Kitört az első világháború, öccsét besorozták, aki nem tért haza többé. Kabos személyiségétől távol állt a katonáskodás, így mivel nem hívták be, önkéntesnek sem jelentkezett. 

A Hyppolit, a lakájban emlékezetes alakítást nyújtott. (jelenet a filmből)

Az öccse halála miatti megrázkódtatással is összefüggésbe hozható, hogy az elkövetkező időszakban kereste a helyét, színházról színházra vándorolt. A Király Színháztól még 1914-ben továbbállt, majd megfordult a Royal Sörkabaré, aztán a Kristálypalota színpadán. Ezt követően a Fővárosi Orfeumba, utána a Télikertbe, majd a Magyar Színházba szerződött a komikus.

1918-ban úgy döntött, hogy saját színházat alapít Nagyváradon. Pénzt, időt és energiát nem kímélve vetette bele magát a munkába. Rövidesen azon kapta magát, hogy minden idejét lekötik a megoldásra váró feladatok, ami elterelte figyelmét egy másik, igazán lényeges teendőről: hogy változatos programlistát készítsen a nagyközönségnek, aki a bevételt biztosítja. A következmény nem maradt el, a színházba járók száma megcsappant. Emellett kedvezőtlen adózási törvényeket vezettek be, ami annyira ellehetetlenítette a boldogulását, hogy úgy döntött, visszatér Budapestre.

Harminckettedik születésnapja előtt pár nappal megnősült, a hadiözvegy dr. Surányi Imréné Puhalag Máriát vette feleségül, a hölgy nyolcéves kislányának, Surányi Gabriellának pedig nevelőapja lett. Egy évvel később megszületett közös gyermekük is, Kabos István György.

Sokan Kabos Lászlót, ismertebb nevén „Kiskabost” a népszerű komikus fiának, közeli rokonának tartják. Az igazság azonban az, hogy őt eredetileg Krausz Lászlónak hívták. Családnevét a színész iránti tiszteletből változtatta Kabosra. 2003-ban, a Heteknek adott interjújában elmondta, a „Kiskabos” becenév alacsony termetének köszönhető. Kabos Gyulával csak oldalági rokoni kapcsolatban álltak.

A nősülését követő években, 1919 és 1926 között megfordult a Dunaparti Színházban, a Vígszínházban, ahol Vaszary Pirivel és Mály Gerővel lépett fel egy színpadon, majd az Andrássy úti és a Magyar Színházban is tevékenykedett. A nagy nevettető rendszeresen szórakoztatta a nézőket a pesti kabaréban, a húszas évek közepétől pedig a Belvárosi és a Renaissance színházakban is megfordult. 

1926 és 1929 között számtalan darabban szerepelt a Fővárosi Operettszínházban, ahol a színpadon – saját hangulatától függetlenül – minden pillanatban jókedvet árasztott magából. Pörgős személyiségére, szakmaiságára épült a színházi élet. Rendkívüli felelősség nyomta a vállát, melynek terhétől munkatársai összetörtek volna, ő azonban lenyűgöző beszédkészségével, újabbnál újabb ötleteivel a legkínosabb vagy legsemmitmondóbb helyzeteket is képes volt egyedülállóvá formálni.

1929-ben új korszak köszöntött be: a színház csődbe ment, és pályázatot írtak ki az igazgatói pozíció betöltésére, melyre közel húszan jelentkeztek. Köztük Kabos Gyula, aki nem okult a Nagyváradon történt eseményekből, hanem összefogott Békeffi Lászlóval annak érdekében, hogy felvirágoztassák az Operettszínházat. A pályázatot megnyerték, emiatt a komikus felhagyott a szerepléssel és – részben hitelből – kétezer pengőt ajánlott fel, melyet dr. Dolecskó János tizenötezer pengővel egészített ki. Kinevezését követően radikális döntést hozott: jelentősen lecsökkentette a színészek fizetését, ami miatt szenvedélyes viták törtek ki az addig megbecsült, köztiszteletben álló művészekkel. Azonban minden igyekezete hiábavaló volt, ugyanis a színház csődbe ment, Kabos élete lejtőre sodródott.

A későbbiekben bevétele nagy részét a hitelezők vitték el. Egyes beszámolók szerint naponta több doboz cigarettát elszívott, rengeteget idegeskedett, egyre nagyobb mennyiségű kávét fogyasztott. Mindehhez rendkívül sok munka és kevés pihenés társult. Ez az életmód idővel az egészségét is kikezdte.

1931-től a Király Színháznál játszott. Egy évvel később Bécsben próbált szerencsét, ahol nem az általa várt fogadtatásban részesült. Ám az igazi siker is beköszöntött Kabos életébe, mégpedig a hangosfilmmel.

A Hyppolit, a lakáj, a Lila akác, a Meseautó, a Köszönöm, hogy elgázolt, a Nászút féláron, A kölcsönkért kastély, vagy Az én lányom nem olyan című filmek Kabos groteszk mimikájával, hadaró, jellegzetes beszédével váltak teljessé.

1933-tól a Magyar Színház mellett a Fővárosi Operettszínházban is tevékenykedett. 1935-től a Vígszínházhoz, 1937-től a Magyar Színházhoz szerződött. Bár a filmezéssel, színészkedéssel egyre nagyobb elismertségre tett szert, korábbi rossz döntései miatt továbbra is komoly anyagi problémákkal küzdött. Gondjait az 1938-as első zsidótörvény pecsételte meg. Országos hírneve ellenére egyik napról a másikra közellenséggé vált. Egyes feljegyzések szerint szélsőjobboldali tüntetést szerveztek ellene zsidó származása miatt. Cikket írtak róla, és ellenségei azt követelték, hogy fosszák meg az állásától. Filmjeit levették a műsorról.

Az előállt helyzet tarthatatlan és érthetetlen volt számára. Nem értette, hogy faji kérdések, hogy tudnak szakmai kérdéseket felülbírálni.

Kiváló angol és német nyelvtudásának köszönhetően korábban több alkalommal kapott külföldi felkérést.

A körülmények nyomásának engedve, meghozta a döntést és 1939 év elején az Egyesült Államokba utazott feleségével, ahol eleinte két és fél éven át alkalmi szerepléseivel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget, ám a várt anyagi siker elmaradt. Pedig felesége mindenben segítette a művészt: ha kellett jegyértékesítőként vagy jegyszedőként is közreműködött. 

Sorsát az 1938-as első zsidótörvény pecsételte meg. Hírneve ellenére egyik napról a másikra közellenséggé vált.

A tehetséges és kedvelt Kabos Gyula pályáját jobb irányba terelte volna, ha egy tapasztalt menedzser a szervezésekkel járó feladatokat elvégzi helyette, hogy ő csupán a fellépésekre összpontosíthasson.

Amerikai forgolódásuk alatt rendszeresen írtak levelet a távol élő gyerekeiknek. Ezekből az őket körülvevő szegénység, elkeseredettség és a honvágy olvasható ki. Szívük a szülőföldjükre húzta őket.

Mikor Kabos angol tudása végre színpadképessé fejlődött, anyanyelvétől eltérő darabban is szerepet mert vállalni. 1941-ben azonban egy brooklyni színházban az előadás alatt összeesett. Szívproblémái miatt orvosai pihenést írtak elő számára. Fittyet hányva doktorai szavára, továbbra is bejárt a próbákra. Második rosszulléte szintén munka közben, egy próbán érte, melyet egy harmadik követett, amelyhez már tüdőgyulladás is párosult. Emiatt kórházba szállították. Két héttel később, 1941. október 6-án New Yorkban halt meg. 1996. november 30-án az Egyesült Államokból Budapestre szállították földi maradványait, és a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Olvasson tovább: