Kereső toggle

Hollywood komponistája - John Williams 85 éves

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pár hete ünnepelte 85. születésnapját az 5 Oscarral és 50 jelöléssel bíró John Williams, akit a díjak és jelölések számában csak Walt Disney előzött meg a valaha élt filmes alkotók közül. Hollywood legsikeresebb és legtermékenyebb filmzeneszerzője több mint száz filmhez írt háttérmuzsikát, melyek sorába olyan ismert művek tartoznak, mint a Cápa, Star Wars, Superman, Indiana Jones, E.T. - A földönkívüli, Schindler listája, Jurassic Park.

„A zene és a film testvérek a művészetben, együtt élnek, és függnek egymástól” – vallja John Williams, aki tehetsége és jószerencséje révén tudott ilyen kiemelkedőt alkotni töretlen pályafutása során. 1932. február 8-án született Long Islanden, New Yorkban. Figyelme már korán a zene irányába terelődött, ami nem véletlen, hiszen édesapja, Johnny maga is dzsesszegyüttesben dobolt, a New York-i CBS rádió műsoraiban zenélt, és hollywoodi filmekben is dolgozott. Már gyerekként több hangszeren játszott, kezdettől zenei pályára készült, koncertzongorista akart lenni.

Az indulás

Los Angelesbe költözésük után egy olyan ismert zeneszerző tanítványainak sorában tudhatta magát, mint Mario Castelnuovo-Tedesco. Az egyetemi tanulmányok befejeztével az USA légierejében szolgált három évig. Leszerelését követően a világ egyik legkiválóbb zeneiskolájában, a New York-i The Julliard School zongora tanszakán képezte magát tovább, ahol Rosina Lhevinne, a híres orosz virtuóz, Josef Lhevinne felesége tanította. Évfolyamtársait hallgatva jött rá, hogy ő soha nem tudná velük felvenni a versenyt az előadóművészi pályán, így inkább a zeneszerzés felé fordult. Nappal zenei stúdiókban készített lemezfelvételeket, éjjel dzsessz-zongoristaként kereste kenyerét.

Hamarosan visszatért az Angyalok Városába, Hollywood stúdióiban zongoristaként és hangszerelőként dolgozott. 1958-ban komponálta első mozifilmjének, a Daddy-O’-nak a zenéjét, ezek után az 1960-as években akkoriban favorizált televíziós sorozatokhoz készített háttérzenét. Az igazi sikert azonban a hetvenes évek hozták meg számára: 1972-ben megkapta első Oscar-díját a Hegedűs a háztetőn zenéjének adaptálásáért.

Egy sorsdöntő találkozás

1975-ben találkozik a fiatal Steven Spielberggel, akivel a Sugarlandi hajtóvadászat című film készítésekor örök barátságot köt. Ezután alig találunk olyan Spielberg-filmet, amelyhez ne John Williams írta volna a zenét. Öt Oscarjából hármat Spielberg-filmekhez komponált score-okért kapott. Az említett első közös filmjük zenei aláfestésének érdekessége, hogy korántsem az a tipikus williamsi stílus, amit tőle megszoktunk. Főleg blues- és countryhangszerek dominálnak, ami a muzsikához illeszkedő ritmussal együtt már-már könnyűzenei könnyedséget kölcsönöz a műnek. 1975-ben a termékeny művészpárosnak sikerült rögtön három Oscart bezsebelnie a Cápa című filmért – az egyiket John kapta. Meglepő, de a film zenéjének fő témája mindössze két nagyon mély hangra épül, amivel kiválóan érzékelteti a cápatámadás rettenetét. Ezt jutalmazták végül az aranyszobrocskával.

A partitúrával elégedett művész így vélekedett róla: „Megtaláltam ezt a motívumot, amely nemcsak tökéletesen illett a lényhez, hanem elég rugalmas is volt, hogy különböző formákat öltsön. Egyszerű, kitartó és egyenes, szinte megállíthatatlannak tűnik, olyan, mint egy cápatámadás.”

Lucas és a Star Wars

Ezt követően új szál bukkant fel a szerző életében: a korábbi sikerek eredményeképpen Spielberg beajánlotta őt jó barátja, George Lucas akkor készülő filmje, a Star Wars zenéjének megkomponálására.

A túlságosan magas költségvetés és az elhúzódó forgatás már-már bukással fenyegette a rendezőt, amitől azonban épp a zseniális zene mentette meg a filmet, amelyért végül még az Oscart is elnyerte 1977-ben.

A siker titka a vezérmotívum-technika (leitmotiv) alkalmazása, amely jellemző John Williamsre, de ebben a műben tényleg csúcsra járatta: főbb szereplőknek, tárgyaknak, gondolatoknak, érzelmeknek, történéseknek, helyszíneknek mind-mind saját zenéje van, ami tovább gazdagítja a látottakat, és amit aztán a film cselekményéhez, üteméhez igazítva folyamatosan vissza-visszahív. A fülbemászó dallamokat (például birodalmi induló, Leia hercegnő motívuma stb.) könnyen megjegyzi és megkedveli a közönség. Williams zenéjét főként olyan nagy, a késő romantikában alkotó zeneszerzők inspirálták, mint Strauss, Csajkovszkij és Wagner. A gyümölcsözőnek bizonyuló munkakapcsolatot igazolja, hogy a többi Star Wars-rész zenéjének megkomponálásához is sorra őt kérik fel, amit a legutolsó, IX. rész kivételével el is vállal.

Superman és E.T.

1978-ban került a mozikba Richard Donner képregényfilmje, az első szuperhős, a várva várt Superman. A mű főtémája a legjelentősebb, a többi téma kevéssé markáns, és szokatlan módon ritkábban variálja őket, ennek ellenére rendkívül inspiratív volt a Supermant alakító, kissé megfáradt Christopher Reeve számára, amikor meghallgatta.

Spielberg és George Lucas a ’80-as években együtt alkották meg Indiana Jones, a kalandor régészprofesszor figuráját. A hozzá írt zenével érik el azt a vérbeli kalandfilmes hatást, ami a mozit emlékezetessé teszi számunkra. A zenén még érződik ugyan a korábbi Star Wars-filmek hatása, de ez nem tartotta vissza az Akadémiát, hogy ismét jelöljék Williamst. A negyedik Oscart azonban végül az E.T. hozta el számára. Az E.T. zenéjében az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy egy furcsa lényt kellett zenéjével szimpatikussá tenni. Ez azonban annyira briliánsra sikerült, hogy szokatlan módon a zárójelenetet is ehhez igazította Spielberg. A sokszínű, többszólamú zene egyszerre misztikus, álomszerű és heroikus, a főtémából pedig kirajzolódik a földönkívüli alakja.

A ’90-es évek mindjárt egy sikerrel indult a zeneszerző számára: karácsonyra került a mozikba az ünnep sokak számára azóta is nélkülözhetetlen kelléke, a Reszkessetek betörők 1. Az ünnepi hangulatot és a főhős elhagyatottságát kiválóan megragadó zene Oscar-jelölést kapott.

A Jurassic Park score-ja azt az ámulatot és izgalmat próbálja megjeleníteni, amit egy igazi dinoszaurusz láttán élnénk át. A dallamokban visszaköszönnek a dínók hangjai is, a veszélyes, félelmetes jelenetekhez pedig Williams hátborzongató zenéket komponált, akárcsak a Cápában.

Amikor először látta a Schindler listáját, az annyira meghatotta, hogy a következőt mondta Spielbergnek: „Ehhez a filmhez egy nálam jobb komponista kellene neked.”

Ő viszont így válaszolt: „Tudom, de ők már mind halottak.” A filmzene két legmeghatározóbb eleme a jiddisül énekelt gyerekkórusdalok és a híres izraeli Itzhak Perlman hegedűszólója, amely nagyot hasít a képek nélkül is.

A 2000-es években még mindig rendkívül termékeny szerző Golden Globe-díjban részesült a Spielberggel együtt készített Egy gésa emlékiratai című műért, amelyben a japán zenei kultúra sajátosságait remekül ötvözte a hagyományos nyugati hangzásvilággal.

A komponista még nyolcvan felett is nagyon friss, úgy tűnik, szerzőként nem gondol nyugdíjazásra: évről évre feltűnik a vásznon olyan film, amelynek dallamai az ő kottájáról kelnek életre.

John Williams karmesterként 1980-tól nyugalmazásáig a híres Boston Pops Orchestránál dolgozott, de rendszeresen fellép a Los Angeles Philharmonic és a New York Philharmonic élén is. Ő írta a Salt Lake Cityben megrendezett 2002-es téli, az 1984-es Los Angeles-i és az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok megnyitójának dallamát. Számos egyetem díszdoktorává avatta.

Az öt Oscar-díj mellett huszonháromszor nyerte el a Grammy-, négyszer a Golden Globe- és háromszor az Emmy-díjat. 2004-ben megkapta a Kennedy Központ díját, 2009-ben pedig a legmagasabb amerikai művészeti díjnak számító National Medal of Artsot.

Első felesége Barbara Ruick énekes-színésznő volt, akivel tizennyolc éven át, annak 1974-ben bekövetkezett haláláig éltek együtt, három gyermekük született. Williams második feleségével, Samantha Winslow fotóssal 1980-ban házasodott össze.

Filmzenében hasonlóan maradandót alkotott, mint Ennio Morricone vagy Bernard Hermann, de ő inkább olyan zsenik munkáit tekinti felejthetetlennek, mint Mozart, Beethoven vagy Bach.

Olvasson tovább: