Kereső toggle

Az autóbiztonság atyja:

Barényi Béla

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nevéhez több mint 2500 találmány köthető. A hazánkban méltatlanul elfelejtett magyar feltaláló dolgozta ki az autók passzív biztonságvédelmének (azaz a már bekövetkezett bale­set következményeit enyhítő eszközöknek) a kikerülhetetlen elemeit, többek között a gyűrődési zónát, a biztonsági kormányoszlopot, a biztonsági utascellát és az oldalsó ütkö­zésvédelmet. Nem túlzás azt állítani, hogy a gépkocsikba épített találmányaival már ezrek életét mentette meg. Míg Német­országban a Mercedes–Benz gyár mellett utcát neveztek el emlékére, addig hazánkban a legtöbb ember nem ismeri a ne­vét, munkásságát.

A magyar származású Barényi Béla (lásd képünkön 1907. március 1-jén született Hirtenbergben, egy Bécshez közeli településen. Apja, Barényi Jenő magyar katonatiszt, a pozsonyi akadémia tanára, anyja Maria Keller, egy osztrák gyáriparos gyermeke volt. Az ötgyermekes család nagypolgári környezetben élt. Apja az első világháborúban, 1917-ben meghalt, ezért nem sokkal később anyjával Bécsbe költöztek. Barényi a bécsi Műszaki Főiskolán tanult – bár voltak kritikus időszakok, hiszen a háború elvitte a családi vagyont, így előfordult, hogy szüneteltetnie kellett a tanulmányait. 1926-ban végzett gépészmérnökként. Már főiskolás éveiben sokat foglalkoztatta, hogyan lehetne előállítani a tömegek számára is elérhető, pénztárcabarát autót. 1929-ben szabadalmaztatás nélkül közzétette a korábbi évek alatt kidolgozott tömegautó terveit.

A hét évvel később bemutatott Volkswagen Bogár meglehetősen hasonlított a Barényi által publikált tervekben szereplő járműre, azonban néhány költségkímélő eltérés felfedezhető volt, mint például a kormányoszlop felépítése, mely Barényi tervében biztonságosabb volt. Anyagi okok miatt csak jóval később tudott az ügyben pert indítani – jelképes, 1 márkás kárpótlási díjért –, melyet néhány éves huzavonát követően, 1955-ben megnyert. Így jogerősen is kimondásra került, hogy döntően Barényi Bélától származnak a gépjármű tervei.

Az egyetem elvégzése után az Austro-Daimlernél, később az Adlernél dolgozott. Rövid ideig Berlinben és Párizsban is tevékenykedett. Utóbbi helyen megismerte Maria Kiliant, akit pár év múlva, anyagi helyzete stabilizálódását követően feleségül vett.

1939-ben a Daimler-Benzhez került, ahol megalapította és 1972-ig vezette a gyár biztonságtechnikai részlegét. Itt lehetősége nyílt korábbi ötleteivel kísérletezni, azokat továbbfejleszteni. Filozófiája szerint az autógyártás középpontjába a biztonságot kell helyezni, így munkásságát is ebben a szellemben végezte. Ennek eredményességét az is igazolja, hogy a világon mindenhol az egyik legbiztonságosabb autómárkaként tartják számon a Mercedes-Benzeket.

A ’40-es években Barényi kezdeményezésére kezdtek el törésteszteket végezni az autókon. Kezdetben nem bábuk ültek a járművekben, hanem az autót készítő mérnökök.

A második világháborút követően korábbi elképzeléseit elkezdte gyakorlatba ültetni. A passzív biztonsághoz tartozóan a biztonsági kormányoszlopot, a süllyesztett ablaktörlőlapátot, az oldalsó ütközésvédelmet, vagy akár a formatartó utasteret is megemlíthetjük, mint Barényi kutatásainak, munkájának a gyümölcsét. Olyan alapvető irányelveket hozott létre az autóiparban, amelyek napjainkban természetesnek számítanak.

Több évnek el kellett telnie ahhoz, hogy a gyártások során beépítésre kerüljenek találmányai. Az elhajló kormányoszloppal felszerelt Mercedes újdonsága volt, hogy egy elfordulásbiztos, némileg elhajló tengelycső került beépítésre az autóba, amely egy esetleges ütközéskor több irányba képes kitérni, csökkentve ezzel a sofőr sérüléseit, szemben a gépkocsikban korábban alkalmazott merev kormányoszloppal. 1963-ban szabadalmaztatta, majd 1968-ban elkezdték gyártani a biztonsági kormányberendezéssel felszerelt Mercedeseket.

Barényi ötlete volt a párnázott műszerfal is, amely ütközéskor nagymértékben tompította az ütést. Ezt fokozta a gömbölyített belső kivitelezéssel. A kapcsolókat, kiegészítőket a lehetőségekhez képest süllyesztetten helyezte el, és elasztikus anyagból készíttette. A gépkocsi belső biztonságának a növelése érdekében olyan visszapillantó tükröket szereltetett fel, amelyek már kis erőkifejtésre letörtek.

Ezzel az eljárással a fejsérüléseket próbálta minimalizálni.

A megerősített ülésekkel és a biztonsági zárszerkezettel pedig azt akarta elkerülni, hogy az utasok egy esetleges balesetkor kirepüljenek a járműből.

Az egyik legfontosabb találmányát, a gyűrődési zónát 1951-ben védette le. Ezzel napjainkig meghatározta a karosszériatervezés vezérelveit. Ennek lényege, hogy az autó utastere masszívabb anyagból készült, mint a két vége (amelyek energiaelnyelő anyagból készültek), így a belső rész kevésbé sérült meg, viszont az elején és a hátulján gyűrődési zóna alakult ki.

Barényi 1972-ben vonult nyugdíjba, ám tanácsaira, szakértelmére ezt követően is számíthattak a Mercedes mérnökei. Kimagasló teljesítményéért, életművéért számtalan kitüntetést és díjat kapott. 1989-ben Ausztria tiszteletbeli professzora címmel tüntették ki, Baden városa kultúradíjat adományozott neki. 1994-ben megkapta az autógyártók Oscar-díját, vagyis a Rudolf Diesel aranyérmet (legmagasabb szakmai elismerés). A detroiti Autóipar Halhatatlanjainak Csarnokába is felvették, ahol találmányait külön teremben mutatják be, ezzel is jelezve, hogy maradandó értéket hagyott az utókor számára. 90 évesen, 1997. május 30-án fejezte be a földi pályafutását, a németországi Böblingenben.

Olvasson tovább:

  • Aki a stábfotókról lemaradt

    Színdarabokból, filmekből sokáig emlékszünk egy-egy dalra vagy klasszikussá vált párbeszédre, de a legritkább esetben gondolkodunk azon, kik és hogyan alkotnak a színfalak mögött.
  • A kiskakas gyémánt félkrajcárja

    Néhány érintés az okostelefon képernyőjén, és már indul is a YouTube-on a kedvenc mese a mai gyerkőcök tenyerében — 3D-s figurákkal. És természetesen színesben.