Kereső toggle

A világ legzsugoribb embere

100 éve halt meg Hetty Green

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár Hetty Green az 1800-as években a világ leggazdagabb és legszerencsésebb asszonyaként vált ismertté, a zsémbes hölgyet a sajtó mégis a „Wall Street boszorkánya” gúnynévvel is illette. A pofátlanul gazdag, de ugyanakkor extrém módon zsugori és rosszindulatú hölgy rettenetes természete ellenére is az emancipáció meghatározó alakjává vált: ő volt az első sikeres nő ebben a férfiak uralta szakmában, így utat tudott nyitni a nők előtt a pénzügyi világ felé.

A 19. század végének egyik leghíresebb befektetője, Henrietta (Hetty) Howland Robinson 1834-ben New Bedfordban, Massachusetts államban született a viktoriánus korszakban egy kvéker család egyetlen gyermekeként. A család – ahol a pénz szent dolog volt – porcelánkereskedésből és bálnavadász hajók fenntartásából halmozta fel vagyonát. Hetty dédapjának tulajdonában állt a legnagyobb bálnavadász flotta akkoriban. Édesanyja sokat betegeskedett, így nagyszüleivel töltötte gyermekkorát. Nagyapja rossz látása miatt Hetty olvasta fel többnyire a pénzügyi híreket a napilapokból, mely az ötéves kislány egyik kedvenc szórakozása volt: hosszan részletezte az egyes részvények árfolyammozgásait és a jövedelmezőbb befektetési lehetőségeket. Fáradozásait alkalmanként egy-egy pennyvel jutalmazták.

Nyolcévesen már saját számlát nyitott magának a helyi bankban, hogy heti 1,50 dolláros keresetét biztonságban és mozgásban tudja. 11 éves korában egy bentlakásos iskolába került, ahol a gazdag lányokat oktatta arra, hogyan is kell takarékoskodni a pénzükkel. Jól mutatja hozzáállását, hogy például az iskolai bálra édesapjától kapott báli ruha pénzét, 1200 dollárt is inkább bankba tette és csak 200 dollárt költött ruhára.

Az örökös

1861-ben édesapjával felköltöztek New York-ba, ahol unokatestvére vásárolt neki drága ruhákat, de Hetty eladta őket és a kapott pénzt a tőzsdén szintén befektette. Itt találkozott Edward Henry Green selyemkereskedővel, aki édesapja üzlettársa lett. Hetty és Edward közös vonása a pénz szeretete volt, mely házasságukhoz vezetett 1867-ben. Edward ugyan 14 évvel volt idősebb Hettynél, ennek ellenére Hetty ragaszkodott a házassági vagyoni szerződéshez.

Ismerkedésük közben édesapja meghalt, így 1864-ben 5 millió dolláros (mai pénzben ez 77 milliónak felel meg) családi vagyon hullott az ölébe.

Hetty azonban nem tudta túltenni magát a tényen, hogy nem minden rokona viszonyult „megfelelő módon” a családi örökséghez. Sylvia nagynénje például több mint kétmillió dollárt adományozott jótékony célokra a saját részéből. Hetty annyira kiborult ezen, hogy a bíróságon támadta meg apja végrendeletét. A „Robinson versus Mandell”-per később úgy vonult be az amerikai jogtörténelembe, mint az egyik első eljárás, ahol az igazságügyi matematika használatával döntöttek – mégpedig Hetty ellen, mivel a nő okirathamisítással (azaz egy második végrendelettel) próbálta elérni, hogy őt tegyék meg apja vagyonának egyetlen örökösévé.

Mikor bebizonyosodott, hogy a Hetty elleni vádak valósak, a pár Londonba menekült. Itt született meg két gyermekük: Ned és Sylvia. Közben a polgárháború miatt 11 ezer vállalat ment csődbe, a New York Stock Exchange is tíz napig zárva tartott. A család így csak évekkel később tért vissza az államokba, mégpedig a férj vermonti szülővárosába, Bellows Fallsba.

A Green család otthona már Hetty életé-ben is kisebb helyi látványosságnak számított, a nő ugyanis annyira szűkmarkúan bánt az elképesztő vagyonnal, hogy minden házkörüli karbantartó munkát visszautasított, mondván, túl drága lenne, a „csicsára pedig nem költünk”. Ám Hetty személyes higiéniája is hagyott „némi” kívánnivalót maga után: állandóan ugyanazt a hosszú fekete ruhát hordta, és ha a szoknya alja már tarthatatlanul mocskos volt, a nő ráparancsolt a mosodásra, hogy kizárólag a koszos részeket tisztítsa ki. Hasonlóan sajnálta saját magától is a szappant: piszkos kezei, körmei voltak, melyek mind a nyomor látványát jelezték, pedig a havi bevétele már akkoriban is hatjegyű volt. A körülötte terjengő szag miatt kapta egyébként a „Wall Street boszorkánya” gúnynevet.

Azonban a legnagyobb aljassága és fukarsága talán a fiához való viszonyában mutatkozott meg: mikor Ned megsérült kilencévesen, nem vitte el orvoshoz, mert azt túl drágának tartotta. Ned lába végül sosem gyógyult meg: lebénult, üszkössé vált, majd térd fölött amputálni kellett. A nő üzleti keménységét és a zsugoriságát egyébként jól példázza az is, hogy amikor a férje 1885-ben csődbe ment, Hetty nem volt hajlandó átvállalni az adósságait.

A történtek után nem sokkal el is váltak egymástól.

A spekuláns

Hetty a polgárháború után amerikai államkötvényekbe fektette a pénzét, majd vasúttársaságokba és bányákba, illetve jelzálogra adott hiteleket. A kor pénzügyi-gazdasági káoszában ez a taktika fényesen bevált, Hetty Green valóságos intézménnyé vált az amerikai pénzügyi világban, hiszen New York városát több alkalommal is az ő hitelei mentették meg a csődtől. Az asszony befektetési stratégiája egyébként pofonegyszerű volt: ultrakonzervatív, stabil befektetések, jelentős készpénztartalék, és semmi kockázat vagy hirtelen ötlet, azaz leegyszerűsítve: vásárolj olcsón, adj el drágán, és mindig hajtsd be az adósságot.

1905-ben így nyilatkozott a New York Times-nak: „Alacsony áron megveszem azokat, amiket senki sem akar megvenni, majd pedig eladom, amikor felmegy az ára és az emberek lázasan vásárolnának”. Saját bevallása szerint sosem volt „vásárol és megtart” – típusú befektető, mondván: „soha nem veszek semmit, csak azért, hogy tartogassam, hiszen mindennek, amim van, ára van. Amennyiben felkínálják ezt az árat, én eladom”. Ennek a vasakaratának és zsugoriságának „hála” Hetty többször megduplázta kezdeti apai örökségét a Wall Streeten.

Noha 77 éves korában egy súlyos tüdőgyulladásból felgyógyult, utolsó éveit tolószékben töltötte, ugyanis többször kapott agyvérzést. Ráadásul több mint tíz éven keresztül szenvedett sérvben, a potom 160 dollárba kerülő operációt – nem meglepő módon – túlságosan költségesnek találta a műtétre.

Végül 81 éves korában, 1916-ban halt meg New Yorkban fia házában. Halálakor vagyonát akkori értéken 200 millió dollár körülire becsülték, azaz Hetty kétségkívül korának leggazdagabb asszonya volt. A Guinness Rekordok Könyve szerint viszont a „világ legzsugoribb embere” volt.

Gyermekei már valamivel könnyedebben kezelték a családi vagyont, időről-időre még jótékonykodni is hajlandóak voltak. Hetty halála után például családi házukat a városnak adományozták. De Ned támogatta Richard E. Byrd antarktiszi expedícióját is, és birtokára több kutatásokra és rádióközpontként szolgáló épületet is építtetett. Aztán 1951-ben Ned halála után testvére Sylvia örökölte a 90 millió dolláros vagyont, melyet adózás után iskolák, kórházak és különböző jótékonysági szervezetek között osztott szét.

Olvasson tovább: