Kereső toggle

Ahogy senki sem képes festeni a szavakkal

180 éve született Mark Twain

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A vadnyugati humoros irodalomból nőtt ki az egyik legnépszerűbb jenki író, újságíró, humorista, akinek életműve sok amerikai szerzőre gyakorolt jelentős hatást. „Az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből ered, a Huckleberry Finnből… Előtte semmi sem volt. Azóta sem írtak ilyen jót” – vallotta a Nobel-díjas regényíró, Ernest Hemingway. Jóllehet az ironikus látásmód egész életében elkísérte, az élet tökéletlenségeit, képtelenségeit élesen meglátó, majd ellenállhatatlan derűvel feltáró Twain mégis a szentföldi és az európai utazásairól írt a legnagyobb példányszámban. Klasszikus történetein pedig generációk nőttek fel.

A tréfacsináló író óriás eredetileg Samuel Langhorne Clemens polgári néven, Missouri államban látta meg a napvilágot 1835. november 30-án, egy ír-angol bevándorló család hatodik sarjaként. A kor fogalmai szerint ugyan előkelő, de szegény hétgyermekes család már a függetlenségi háború előtt az Újvilágban telepedett le. A szülők igyekeztek tisztességes egzisztenciát teremteni, ám az idők folyamán egyre jobban elszegényedtek. Samuel gyermekéveit a Mississippi partján fekvő Hannibál nevű községben töltötte. Tizenhárom éves korában, amikor édesapja meghalt, nem volt más választása, dolgoznia kellett. Ezekben a hányatott években volt nyomdászinas, vándor nyomdászsegéd és kincskereső bányász is.

A vadnyugati újságíró

Írói pályafutását humoros írásokkal, élvezetes útirajzokkal kezdte. Mialatt a Missouri Couriernál dolgozott, Orion nevű bátyja megvette a Hannibal Journal című lapot, melynek hasábjain jelent meg első rövid cikke. Ettől fogva bátyja lapjának – 1852-től utazó tudósítóként – több cikket is írt Philadelphiából, New Yorkból, Washingtonból. Később San Franciscóban a Morning Callnál és a Californiannál is tevékenykedett.

1855-ben egy másik álma is valóra vált: Saint Louisban egy folyami gőzhajóra szerződött. Mint később bevallotta, ezekben az években ismerkedett meg mindazokkal az embertípusokkal, amelyekről csak regényekben és történelmi művekben olvashatunk. 1863-tól használt írói álnevét is életének ebből a korszakából kölcsönözte: mark twainnek nevezik ugyanis a Mississippin a biztonságos hajózást jelentő kétölnyi vízmélységet – ami helyesebben írva: mark two.

De kicsit kanyarodjunk még vissza az időben. Az amerikai polgárháború kitörése 1861-ben a munkanélküliség keserű kenyerét hozta el számára: máról holnapra megbénítva a nagy folyó forgalmát. Kéthetes katonáskodás után Orionnal együtt Nyugatra indult szerencsét próbálni: Nevadában aranyásónak álltak. Mivel azonban nem jártak sikerrel, 1862-ben visszatért az újságíráshoz – ezúttal a nevadai Virginia City Territorial Enterprise riportereként. 1864-ben San Franciscóba költözött, ahol hírlapi tárcákat, majd fordulatos történeteket, szatirikus karcolatokat, novellákat írt. Majd ismét Nevada következett, ezután visszament Kaliforniába, Hawaiira, majd újfent Nevadában kötött ki.

Növekvő hírnév és anyagi siker

A szélesebb körű elismerést 1865-ben a Calaveras megye híres ugró békája című burleszk hangulatú elbeszélése hozta meg, mellyel egy csapásra az ország egyik legismertebb humoristája lett. Első sikerei nyomán 1867-ben egy kaliforniai hírlap megbízta, hogy írjon úti beszámolókat egy amerikai turistacsoport európai és szentföldi útjáról. Itália, Görögország, Törökország, Szíria nevezetes városainak megtekintése után érkezett Palesztinába, majd Jeruzsálembe. Úti élményeit az Ártatlanok külföldön, avagy az új Zarándok útja című kötetében jelentette meg 1869-ben, amelyből már a megjelenés évében hetvenezer példányt adtak el. A könyv ezúttal a várva várt népszerűséget és az anyagi sikert is meghozta számára. Professzionális előadóként járta az országot és New York-i lapoknak írt. Első üzleti próbálkozása szintén 1869-ben volt, amikor a Buffalo Express lapnál szerzett részesedést.

Twain immár megalapozott egzisztenciával rendelkezett. 1870-ben megnősült: Olivia Langdonnal kötött házassága után 1871-ben Hartfordba, Connecticutba költöztek, ahol tizenhét évig élt sikeres íróként. Közvetlen szomszédja pedig az a Harriet Beecher Stowe volt, aki komoly hatást gyakorolt rabszolgaságról vallott nézeteire.  Felesége, aki egy gazdag szénkereskedő lánya volt, Twaint, a „lármás és faragatlan vadnyugati újságírót, a kifejezéseit nem válogató, torzonborz, hanyag öltözködésű, nyughatatlan” fiatalembert idővel saját úri társaságához szelídítette. Mi több: férjének minden kéziratát cenzúrázta, az „illetlen” szavakat pedig egész egyszerűen átíratta. 1872-ben elkészült a vadnyugati élményeit megörökítő Nyers élet című útikönyv, majd 1875-ben közölte az Élet a Mississippin című útirajzot, amely 1883-ban könyv formájában is megjelent. Ez a műve nem humoros-ironikus alkotás, hanem tökéletes kör- és korkép a nagy folyó nyüzsgő életéről.

Bár Twain nehezen szokott bele a művelt, nagypolgári életbe, maga Connecticut is jó hatással volt rá, hiszen itt születtek hazáján is túlmutató, igazi világsikert hozó klasszikus írásai: a Tom Sawyer kalandjai (1876), majd ennek folytatása, a Huckleberry Finn kalandjai (1884). Habár utóbbi önmagában is kerek történet, ami a saját emlékeiből, a polgárháború előtti folyó menti világ légköréből táplálkozik. Tom és Huck, a két pajkos fiú csínytevései ugyanis nem csak a kisiskolásokat és a kamaszokat tartja lázban már másfél évszázada, hanem a felnőtteket is. Ezek tehát a legjobb művei, sőt az irodalomtudósok szerint a Huckleberry Finn kalandjai az amerikai irodalom legnagyobb pikareszk regénye.

1882-ben ismét ifjúsági regényt írt – alapos történelmi előtanulmányok után – Koldus és királyfi címmel, míg az 1889-es Egy jenki Artúr király udvarában című, gyakran burleszkbe hajló regényében a középkor és a modern idők ellentétét ábrázolta. A saját könyvei mellett egyébként anyagi sikert jelentett számára a Charles L. Webster & Co. könyvkiadó is, amely Ulysses Simpson Grant tábornok (későbbi elnök) életrajzát adta ki. Twain 1891-ben ismét Európába utazott, ahol kilenc évet töltött.

A feltaláló

Kevesen tudják, hogy Twain személyében emlékkönyvkészítőt is jegyezhetünk. Noteszeit ugyanis mindig magánál tartotta, amelyekbe képeket, újságcikkeket és egyéb emlékeket ragasztott. Miután a ragasztó gyakran szétfolyt, az az ötlete támadt, hogy az emlékkönyv lapjaira már a nyomdában ragasztót vigyenek fel, amely nedvesség hatására könnyen alkalmassá válik az emlékek, cikkek rögzítésére. Miután 1873-ban szabadalmaztatta az ötletét, a Twain-féle emlékkönyvből 25 ezer példány el is kelt. További érdekesség, hogy 1874-ben vásárolt egy Remington írógépet, és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát írója saját kezűleg pötyögte be.

De volt egy másik találmánya is: méghozzá egy, a történelmi tudást fejlesztő és tesztelő társasjáték. A Mark Twain memóriaépítő nevű játékot az író majdnem egy évtizeden át tökéletesítette, majd 1892-ben dobta piacra. Igaz, ez közel sem hozott akkora sikert, mint az emlékkönyv, viszont néhány lelkes rajongó keze munkája nyomán még ma is játszható angol nyelven.

Az utolsó évtizedek viharai

Az 1893-as nagy gazdasági világválság Twaint is csaknem földönfutóvá tette, majd 1894-ben egy nyomdai vállalkozása is csődbe jutott, ezért anyagi ügyeinek rendbehozatalára világ körüli felolvasó körútra indult. Ennek részeként 1899-ben Budapestre is eljutott, ahol a Lipótvárosi Kaszinóban tartott felolvasást. A körút jövedelmező volt, újra vagyonos lett, ami Henry Huttleson Rogersnek, a Standard Oil alelnökének is köszönhető volt, aki átsegítette a pénzügyi nehézségeken. Csakhogy hamarosan újabb csapás érte: agyhártyagyulladásban meghalt Suzy nevű lánya, majd nem sokkal utána a felesége is. Amúgy Twain négy gyermeke közül három idő előtt halt meg. Mindez, valamint a korszak korrupciója, a századforduló gyarmatosító háborúi egyre komorabbá, borúlátóbbá tették a már ünnepelt írót.

Utolsó írásaiban az 1898-as Mi az ember? és A titokzatos idegen című értekezéseiben gonosz, ostoba és káros lénynek nevezte az embert, igaz hozzáfűzte, hogy inkább szánni, mint kárhoztatni kell ezért.

Ahogy az évek múlásával művészete elmélyült és világnézete kialakult, úgy bontakozott ki mind szembetűnőbben a humorát kiváltó nemes szándék, mélységes rokonérzése a szenvedő emberiséggel, az igazság feltétlen keresése, és az ostobaság, a gonoszság dühös megvetése is – valószínűleg mindez együtt tette a világ egyik legnagyobb szatíraírójává.

Nem félt közhírré tenni politikai véleményét vagy pellengérre állítani a társadalmi visszásságokat – éleslátásával, tanulságos írásaival, híres mondásaival magával ragadót, elgondolkodtatót alkotott. Műveivel nagyobb jövedelemre tett szert, mint előtte bármelyik író Amerikában. De hírneve Európában sem volt kisebb, élete vége felé az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatta, megtisztelve a piros tudori kalappal.

Külön érdekességnek tartják, hogy Twain egy ritka természeti jelenség, a Halley-üstökös áthaladása évében született, és egy nappal annak következő elhaladása után, 1910. április 21-én Reddingben (Connecticut) távozott a földi életből.

Száz évet váró memoár

Bár Twain 1870-től folyamatosan próbálkozott a naplóírással is, mindannyiszor csalódott volt az eredményben. A sors furcsa fintora, hogy az író végül úgy döntött, inkább maga mondja tollba gondolatait – ami összesen hat évbe telt, és tizenkét szerkesztő dolgozott azon, hogy a három kötetre rúgó feljegyzések végre elkészülhessenek. Rendelkezése szerint önéletrajzát csak halála után száz évvel adhatták ki a nagyközönségnek.

Így 2010-ben senki sem lepődött meg, amikor a több ezer oldalas mű bestseller lett és a toplisták élmezőnyébe landolt. Viszont annál meghökkentőbb volt, hogy Twain milyen negatívan nyilatkozott egykori bizalmasairól, többek között titkárnőjéről, Isabel Van Kleen Lyonról, akit „hamisítónak, tolvajnak, spiclinek és szajhának” nevezett. Az író világhírnevét azonban ez sem ingathatta meg: például egy soha meg nem jelenő, mindössze 64 oldalas írása 242 500 dollárt ért egy 2010-es aukción.

A kiadványt CD is követte, amelyen Clint Eastwood kölcsönzi hangját a világhírű írónak. A CD producere a kétszeres Grammy-díjas Carl Jackson countryénekes így nyilatkozott: „Senki sem képes úgy festeni a szavakkal, mint Mark Twain. Dalszerzőként ezt teszem én is.”

 

Mark Twain híres mondásaiból

– Sosem hagytam, hogy az iskoláim befolyásolják a képzettségemet.
– A szellemes visszavágás olyasvalami, ami huszonnégy órával később jut az ember eszébe.
– Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.
– A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.
– Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.
– Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!
– A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.
– Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A kis emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.
– Bolygónk egyetlen nemzetétől sem tagadtatott meg két kincs: a humor és a jóindulat ajándéka.
– Ha nem élnék a kegyelem állapotában, könyörögni fogok Istenhez, részesítsen benne; ha meg abban élnék, könyörögni fogok: tartson is meg benne.

Olvasson tovább: