Kereső toggle

Álmodd újra!

 A hit, a bátorság és a kitartás története

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Isaiah Austin életét gyerekkora óta a mindennapi kosárlabdázás töltötte ki. Egyetemista kosarasként a 2014. június 26-ai, Brooklynban rendezett NBA újoncjátékos-börze előtt 5 nappal szembesült a ténnyel, hogy kosárlabdázói karrierje véget ért, mivel a kötelező orvosi vizsgálatok során megállapították, hogy Marfan-szindrómában szenved. Az első pillanatokban kapott sokk után Isaiah Istenbe vetett bizalma és hite által meg-birkózott az előtte álló kihívással és bátran állítja, hogy Isten segíteni fog neki felülemelkedni a betegségén és megbizonyosodott arról, hogy az Úr neki új utat készített. Isaiah most már tudja, hogy Isten nyitni fog neki egy másik ajtót, melyen keresztül megoszthatja hitét és Isten üzenetét a világgal.

216 centis magasságával Isaiah nagyon nagy esélyesként indult volna a Nemzeti Kosárlabda Szövetség (NBA) újoncválasztásán, miután két sikeres szezont játszott kulcsemberként (átlagosan 12,1 ponttal és 29 percnyi játékidővel) a Baylor Egyetem színeiben. A játékosválasztó előtti időszakban Isaiah teljesen úgy érezte, hogy végre eljött az ő ideje és profivá válhat. Egy hónappal az esemény előtt napi 10 órát edzett megszállottként. Gyerekkora óta élete mindennapi része volt a kosárlabda, és azzal is tisztában volt, hogy kivételes magassága nagyon nagy előnyhöz juttatta, bár sikereinek nagy részét a játék iránti szeretetének tulajdonította. 

Isaiah életében nem ez volt az első olyan dolog, ami további sportolói karrierjében fejtörést okozott. Tíz-éves korában egy baseballmeccsen a dobójátékos súlyosan eltalálta jobb szemét, amit ezek után számos alkalommal műteni kellett, mivel az ütés következtében leszakadt a retinája. A rengeteg műtét ellenére 2008-ra teljesen elvesztette látását, miután egy középiskolai kosármeccs folyamán végrehajtott zsákolás után retinája teljesen levált. Ezek után műszemet kapott, de a pályán eltöltött számos gyakorlóedzés és hatalmas akarat-ereje átlendítette ezen az akadályon is,  és olyan játékossá vált, aki képes volt fél szemmel is játszani. 

Egy hónappal a játékosbörze előtt Isaiah átesett a kötelező egészségügyi vizsgálatokon, aminek nagy jelentőséget nem tulajdonított, de egy rutin EKG-vizsgálat után az őt vizsgáló orvos vérvizsgálatot is kért, mivel Isaiah külső paraméterei alapján gyanította a Marfan-szindróma jelenlétét. Hat nappal a nagy nap előtt Isaiah még a Toronto Raptors csapatánál volt „állásinterjún”, azután pedig Mo Williams NBA-játékos otthonában vett részt egy barbecue-sütésen. Mindeközben azonban Lisa Green, Isaiah édesanyja  már úton volt nagynénjéhez Texasba, mivel telefonon értesült fia vizsgálatai-nak eredményéről. A kilencórás autóút után az édesanya odahívta fia pásztorát, ügynökét és középiskolai edzőjét is, hogy vele legyenek a rossz hír közlésénél. Mikor Isaiah odaért, furcsállta a nagynénje háza előtt parkoló autók tömkelegét. Édesanyjára hárult a rossz hír közlése, ami után a langaléta sportoló a földre rogyott, és sírni kezdett. Tíz perc után összeszedte magát,  magához ölelte öccsét és húgát, és azt mondta nekik, hogy minden rendben lesz, mivel ezek szerint Istennek más tervei vannak számára.

Isaiah hálás volt Istennek azért, hogy időben felfedezték betegségét, és hogy eddig élvezhette a játékot, amit annyira szeret. Istenbe vetett hitét nem mulasztja el megemlíteni egyetlen interjúja során sem, minden alkalommal kinyilvánítja, hogy hite mély gyökerekkel bír, és továbbra is erős keresztény marad. Keresztény családban felnőve a gyülekezetbe járás, a bibliaolvasás és az Istenbe vetett hit mindennapos élménye volt. A történtek után megértette, hogy Isten arra akarja őt használni, hogy másokat magához közelebb vezessen.  Így elhatározta, hogy azt a dolgot fogja tenni a kosárlabda helyett, amit Isten akar, hogy megtegyen. Bár hiányolja a játékot, tervezi az egyetemi tanulmányai befejezését majd a diploma megszerzését, emellett pedig továbbra is kapcsolatban marad egyetemi csapatával, sőt az edzősködés gondolatával is kacérkodik.

Sorstársként küldetésének tartja, hogy alapítványának segítségével felhívja a figyelmet erre a ritka genetikai elváltozásra, hogy a Marfan-szindrómások számára segítséget nyújtsanak. Idén nyáron jelent meg történetét feldolgozó könyve Dream Again (Álmodd újra) címmel. Szeretne hite és kitartása által példát mutatni az embereknek, hogy bízzanak Istenben, és ne tegyenek le arról az álmukról, hogy Ővele sikeres életet élhetnek.

A Marfan-szindróma

Genetikai eredetű rendellenesség, ahol a kötőszöveti rostok egyik alkotórésze, az úgynevezett fibrillin 1 fehérje módosulása következik be. A betegség egy a szervezet egészét érintő elváltozás, mely komolyabb csont-, szem- és cardiovascularis (szív- és érrendszeri) érintettséggel jár. A betegek külsején is felismerhetőek az elváltozás jelei, mint például az átlagosnál hosszabb karok, lábak és csontozat. Minden 10 000 emberből 1 szenved ebben a genetikai betegségben, de az Egyesült Államokban körülbelül 200 000-re teszik az ebben a szindrómában szenvedők számát, akiknek több mint a fele nem is tudja, hogy milyen betegséget örökölt szüleitől.

Olvasson tovább: