Kereső toggle

Quinn, a görög

Száz éve született a legendás mexikói-amerikai színész

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Anthony Quinn az első mexikói születésű színész, aki Oscar-díjat kapott, ráadásul kétszer is. A számos egyéb jelöléssel és Golden Globe-életműdíjjal is kitüntetett komédiás élete során több mint kétszáz filmben szerepelt. Alakításait olyan átütő hitelesség és elmélyült lélekábrázolás jellemezte, hogy például leghíresebb szerepéért, a Zorba megformálásáért görög állampolgárságot is kapott.

Antonio Rodolfo Oaxaca Quinn 1915. április 21-én született Mexikóban, Chihuahuában. Édesanyja azték, édesapja ír gyökerekkel rendelkezett. Antonio katolikus neveltetésben részesült, szülei papot szerettek volna belőle nevelni, ám a fiú tizenegy évesen pünkösdista lett. Aimee Semple McPherson gyülekezetébe látogatott el, akiről később azt mondta, hogy Zorba megformálásában az evangélista hölgy ihlette meg, aki híres volt prédikációinak színházi előadások segítségével történő átadásáról.

Mivel Anthony szülei részt vettek egy diktatúraellenes forradalomban, az Egyesült Államokban kezdett tanulni, ahol először hobbiszinten, majd profi pályát is fontolgatva az ökölvívásban próbálta ki magát. Apja korai halála miatt kénytelen volt eltartani magát, a bokszolás mellett fizikai munkával kereste kenyerét: dolgozott cementipari munkásként és taxisofőrként is, de volt gyümölcsszüretelő munkás és cipőtisztító is. Bár a fiú villanyszerelést és asztalos mesterséget tanult, majd építészeti tanulmányokat is folytatott, a világhírű építész, Frank Lloyd Wright rábeszélte, hogy forduljon a színészet felé.

A fiatalembert, markáns vonásaira felfigyelve, egyre gyakrabban hívták statisztának, majd kisebb darabokban is szerepeket kapott, de jó ideig még a stáblistában sem szerepelt a neve. 1947-től 1950-ig a Broadway-en játszott, kimagasló szerepei azonban nem voltak.

1952-ben viszont a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal beírta nevét a köztudatba. A szobrot, amit személyesen nem tudott átvenni, a Viva Zapata! című filmben nyújtott színészi teljesítményéért kapta. Ezután persze jobbnál jobb szerepeket kapott, melyek közül A nap szerelmese című film újabb legjobb mellékszereplőnek járó Oscart hozott számára, pedig mindössze nyolc percig láthatták a vásznon a nézők.

Fellini Országúton című filmjében ő játszotta Zampano szerepét, amit mind közül az egyik legjobb, leghitelesebb munkájának tartanak. Ő formálta meg Quasimodo alakját is A párizsi Notre- Dame történetének 1956-ban forgatott változatában. Mindeközben alakított artistát, játszott westernfilmekben, szerepelt a Navarone ágyúi című háborús filmben, de feltűnt a hét Oscarral díjazott Arábiai Lawrence szereplői között is.

1964-ben kapta leghíresebb szerepét, a Zorba, a görög című film címszerepét, melyben tökéletes azonosulással formálta meg a címszereplő alakjában a dacos élni akarást és a küzdelem vállalását. A felejthetetlen befejező képsorok is ezt fejezik ki Zorba tengerparton lejtett táncában. Fergeteges, élettel teli alakítása olyan hitelesre sikerült, hogy Görögországtól tiszteletbeli állampolgárságot kapott. Sikerének titkát Quinn így fogalmazta meg: „Zorba egy darab volt belőlem, a férfi, aki ismeri az életet, mégis örök gyerek marad.” Rhodosz szigetén egyébként az az öböl is a színész nevét viseli, ahol a Navarone ágyúit forgatták.

Amikor a színész a komolyabb szerepek után pár év múlva A Santa Vittoria-akció korcsmárosaként egy vígjátékban is kipróbálta magát, játékát Golden Globe-jelöléssel méltatták.

Ám a hetvenes években az idősödő színész kissé háttérbe szorult, nem sikerült jelentős szerepekhez jutnia. 1987-ben viszont, öt eredménytelen jelölés után Golden Globe-életműdíjat kapott, majd a következő évben Emmy-díjra is jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában az Onassis: A leggazdagabb ember a világban című filmben nyújtott produkciójáért.

1989-ben vállalta utolsó igazán jelentős szerepét: a Stradivariról szóló életrajzi filmben játszotta az idős hegedűművészt. A filmben három fia is szerepelt, egyikőjük, Lorenzo a fiatal Stradivarit alakította, testvérei, Francesco és Danny pedig Stradivari gyermekeit. Nem először fordult elő, hogy Quinn együtt játszott fiaival: Francesco három filmben is együtt játszott apjával, kétszer annak fiatalkori énjének megformálásával.

Sajnos Anthony Quinn magánélete nem volt olyan sima, mint szakmai pályafutása. Háromszor nősült, és házasságaiból kilenc, házasságon kívül további négy gyermeke született, a legfiatalabb, Ryan a színész 81 éves korában; az ő iskoláskorát Quinn már nem élhette meg. A színész szabadidejében örömmel hódolt kedvenc időtöltésének, a festészetnek: több saját alkotása díszítette otthonának falait. Emellett írt regényeket, novellákat, sőt a forgatókönyvírással is megpróbálkozott, igaz, utóbbit kevés siker koronázta.

A színész és producer 86 évesen, 2001. június 3-án halt meg a Massachusetts állambeli Bostonban torokrákból adódó légzési nehézségei és egy végzetes tüdőgyulladás következtében.

Ragyogó jellemábrázolót, kimagasló drámai tehetséget ismerhettünk meg személyében. Minden filmjében játékára az elmélyült lélekábrázolás, az adott szituáció érlelt, alaposan kidolgozott átélése volt a jellemző.

Olvasson tovább: