Kereső toggle

Végtelen bakancslista

Interjú Darányi Zsófiával, a hobbimazutazas.hu szerkesztőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az igazán elszánt utazókban sok a közös jellemvonás: kíváncsiság, nyitottság, bátorság, felfedezési, tanulási vágy vagy épp a bölcsesség megszerzése. Mégis, gyakran eltérő célokat tűznek ki maguk elé, és utazási módszereikben is különbözőek. Darányi Zsófia végzett közgazdászként főleg egyedül járja Európát. A közkedvelt hobbimazutazas.hu blogjában megosztja tapasztalatait, élményeit, melyek segítségül szolgálhatnak az útra kelőknek. De vajon miért indul neki egy szál hátizsákkal és minimális költségvetéssel a messzeségnek? Egy történet az álmok beteljesüléséről, valamint arról, hogy miért is érdemes időnként kimozdulni a napi rutinból és az unalmas körforgásból.

Fiatal korod ellenére már rengeteg országban jártál. Honnan jött az utazás szeretete? Egyszer csak eldöntötted, hogy felhúzod a hétmérföldes csizmát és világgá mész?

– Már általános iskolás korom óta érdekel az utazás. A kedvenc tantárgyam a földrajz volt, azon belül is a vaktérkép és az országleírások. Tizenéves koromban csoportos utazás keretei között sikerült eljutnom háromszor is Angliába, majd gimis szervezéssel Velencébe, Rómába és Párizsba. Később az utazás iránti vágy alábbhagyott bennem, de 22 éves koromban elkezdett újra foglalkoztatni. Amikor kikerültem a főiskoláról és belekezdtem a munkás életbe, akkor jöttem rá, hogy hobbi nélkül eléggé üressé válhat az ember élete. Az első löketet egy volt kollégámtól kaptam, aki beavatott az olcsó repülőjegyek világába. Nem sokkal később láttam a tévében egy riportot a couchsurfingről, majd ezek után eldöntöttem, hogy elutazom. Lefoglaltam egy repülőjegyet Barcelonába és beregisztráltam a Couchsurfingre. Ez volt az első utazásom 23 évesen egyedül, és az utazási kedvem azóta is töretlen.

Mindig egyedül kerekedsz fel? Izgalmasabb kihívásnak tartod, hogy szólóban láss világot?

– Többnyire egyedül szoktam utazni, de alkalmanként azért barátokkal is. Nagyon nehéz szerintem olyan utazótársat találni, aki hasonló módon gondolkodik, hasonló az érdeklődési köre és ugyanakkor ér rá, mint amikor én. Utazások alkalmával viszont rengeteg új embert lehet megismerni, akik rövidebb vagy hosszabb távon akár utazótársakká is válhatnak. Nem egyszer fordult már elő, hogy egyedül indultam el, de a hostelben megismert utazókkal közös programot szerveztünk. Nem feltétlenül tartom nagyobb kihívásnak az egyedüli utazást, hiszen a másokhoz való alkalmazkodás is lehet egyfajta próbatétel. Úgy gondolom, hogy mindennek megvan az előnye, illetve a hátránya is. Az egyedüli utazásban a szabadságot, a flexibilitást, a rugalmasságot szeretem. Magamnak oszthatom be az időmet, pénzemet, illetve a kedvem szerint választhatom meg a célpontokat és a programokat.

Az, hogy az ember teljesen egyedül nekivágjon egy hosszabb utazásnak, biztos alapos felkészülést igényel…

– Eleinte nagyon felkészültem mindenből, amiből csak lehetett. Előre megírtam egy programtervet, hogy melyik nap mit fogok csinálni. Ez később sokat lazult, mivel rájöttem, hogy így kevesebb tere marad a spontaneitásnak, illetve egyébként sem lehet annyira pontosan kiszámolni, hogy egy idegen helyen mire mennyi idő szükséges. Kipróbáltam a másik végletet is, amikor egyáltalán nem készültem fel semmiből, nem tudtam, milyen nevezetességek vannak a városban, szállást sem foglaltam előre, sőt még a szállások címeit sem jegyeztem fel. Azt mondanám, hogy valahol e két véglet között érdemes maradni. Nem feltétlenül az a legjobb taktika, ha mindent előre eltervezünk, de azért egy minimális terv mégis szükséges.

A tudat, hogy csak önmagadra számíthatsz, nem megterhelő lelkileg?

– Nem érzem annak. Persze néha adódnak olyan helyzetek, melyeket nehezebb egyedül megoldani, és jó lenne egy utazótárs lelki támasza, viszont a legtöbb ilyen helyzetről később kiderül, hogy nem is volt olyan vészes, mint ahogy elsőre tűnt. Mindent tapasztalatként fogok föl. Utazás során ugyanis nemcsak jó, hanem kevésbé jó élmények is születhetnek.

Mit jelent számodra máshol lenni, ünnepnek megélni a hétköznapokat, igazán pihenni?

– Különleges dolog megismerni egy idegen országot, várost, vidéket, és felfedezni eltérő kultúrákat, különböző embereket, életmódokat, történeteket. Felemelő érzés az, amikor annyira elragadtat egy táj, hogy órákig csak ülök és bámulom. Jó kilépni a megszokásokból és belevágni az ismeretlenbe, egy új kalandba. Néha elgondolkodom, hogy milyen sok gyönyörű helyre sikerült már eljutnom Európában, viszont Európa csak egy kis szelete a világnak. Ha ennyi csodás hely van ezen a kis kontinensen, akkor bele se merek gondolni, milyen sok felfedezni való vár még rám.

Mely szempontok alapján választasz úti célt magadnak?

– Eleinte azt hittem, hogy mindegy, hova megyek, csak utazhassak. Később rájöttem, hogy azért mégsem olyan mindegy. Miután eljutottam Európa különböző pontjaira, akkor tudatosult bennem, hogy leginkább a déli országok jönnek be. Fontos szempont az időjárás, hiszen napos időben a hangulatom is sokkal jobb lesz. A tengerpart és a hegyek együttes jelenléte, illetve a mediterrán emberek nyitottsága, vidámsága, életkedve pedig csak hab a tortán.

Az utak során az ott élőkkel kialakulnak-e tartósabb kapcsolatok? Volt-e már arra példa, hogy olyan barátság alakult ki, ami meg is maradt aztán?

– A couchsurfingen keresztül könnyű barátságokat kialakítani helyiekkel, illetve a hostelekben is lehet ismerkedni más utazókkal. Sajnos ezek a barátságok általában csak az utazás ideje alatt tartanak, viszont ki tudja, mit hoz az élet és mikor fogok velük újra összefutni valahol. 2013-ban például egy erdélyi magyar családnál couchsurfingeltem egy Barcelona melletti kis faluban, majd 2 évvel később, amikor megint Barcelonában jártam, megbeszéltük, hogy találkozunk újra.

Más utazókkal való találkozás esetén egyéb országokról is megtudhatunk egy-két érdekességet. Neked volt ilyen sztorid?

– Igen, elég sokszor történt ilyen. Tavaly ősszel például, amikor Szászföldön jártam, Brassóban találkoztam a hostelban egy izraeli párral, akik meginvitáltak egy közös kirándulásra. Mivel majdnem egy teljes napot együtt töltöttünk, így sok érdekességet megtudtam tőlük az izraeli szokásokról és kultúráról, illetve én is szívesen válaszoltam nekik a Magyarországról feltett kérdéseikre.

Sok utazó számol be arról is, hogy a világot járva a személyiségük átalakul, kimondottan jót tesz a lelküknek. Benned is lezajlott ez?

– Mindenképpen. Minél többféle színű, nemzetiségű, vallású, világnézetű emberrel találkozom, annál toleránsabbá válok. Szerintem nagyon fontos, hogy elfogadjuk, hogy nem mindenki ugyanolyan, mint mi. Mielőtt elkezdtem volna utazni, eléggé zárkózott voltam. Habár most se vagyok egy túl extrovertált típus, de sokkal könnyebben barátkozom és ismerkedem, mint előtte. Ezenfelül a problémamegoldó képességem, nyelvtudásom is fejlődött az utazások során.

Mi mindent lehet tanulni még egy-egy úton?

– Az utazás a való életre tanít: az önállóságra, miközben a személyiséget fejleszti, önbizalmat is ad. És olyan ismereteket, életre szóló élményeket nyújt, melyeket biztos, hogy hasznosíthatunk még a jövőben, akár a munka, akár a magánélet során. Megkockáztatom, hogy az utazás a legjobb iskola, ahova valaha is jártunk.

Mire vagy főként kíváncsi egy helyszínen? Megelégszel-e csupán a turistalátványosságokkal?

– A turistalátványosságok mellett szeretem felfedezni a rejtett szépségeket is. Szeretem a hangulatos, középkori településeket, ahol minden kőből épült, illetve a természetet: egy magasabb pontról csodálni a tengert vagy egy kilátópontról, felülről megtekinteni egy várost. Egyes helyek jobban felkapottak, például Róma vagy az Amalfi-part a kulturális örökségek vagy a táj különlegessége miatt, viszont ezeken a helyeken is lehet szép emlékekkel és új ismeretekkel gazdagodni. Ezzel szemben a természetben, a túraösvényeken már lényegesen kevesebb emberrel lehet összefutni. Szeretem kipróbálni a helyi ételeket, az új ízeket is, amennyiben a költségvetésem engedi. Azonban mivel próbálom a kiadásaimat alacsonyan tartani, ezért sokszor nem engedhetem meg magamnak, hogy étteremben vagy akár csak egy kifőzdében étkezzem.

Apropó! Pénzközpontú világunkban sokan azt hiszik, hogy az utazás egy drága hobbi. Vagy mégsem?

– Tévhit, hogy az utazás nagyon drága dolog lenne és csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Manapság, az olcsó fapados repülőjegyek világában bárhova el lehet jutni alacsony költségvetéssel. Természetesen vannak magas és alacsony árszínvonalú országok, de mindenhol lehet találni alternatív megoldásokat is.

Mégis mit tudnál tanácsolni azoknak, akiknek szűkek az anyagi keretei: hova, milyen formában menjenek?

– Monacóban és környékén például nagyon olcsó a tömegközlekedés és a helyi szupermarketek árait is egy kicsivel alacsonyabbnak találtam, mint Nizzában. Szállás esetén javaslom a hosteleket vagy az olcsó, 1-2 csillagos vendégházakat. Továbbá ajánlom a városon belüli gyaloglást, a helyi tömegközlekedés igénybevételét, illetve a forgalmas turisztikai helyeken való étkezés mellőzését.

Egyáltalán pénz nélkül lehet-e utaz-ni? Netán lehet-e pénzt keresni útközben?

– Épp erre a kérdésre próbáltam választ találni mostanában, más utazó bloggerek segítségével. Az általános vélemény az volt, hogy valamennyi pénz mindenképp kell hozzá, de sokkal kevesebb is elég, mint ahogy azt a közvélemény gondolja. Több módja is van az utazás alatti pénzszerzésnek, például online szabadúszó munkák, vagy a szállásért és élelemért cserébe végzett munka éttermekben, farmokon, hostelekben. Habár utóbbiakkal pénzt nem lehet keresni, legalább költeni sem kell.

A sok út közül ki tudsz emelni párat, amelyek a legérdekesebb élményeket nyújtották eddig?

– Nemrég érkeztem haza Sao Miguelről, az Azori-szigetek legnagyobb szigetéről. Ilyen gyönyörű természetet még soha nem láttam előtte, és emellett nagyon kedves, segítőkész helyiekkel, valamint más utazókkal is találkoztam. Mindegyik utazás alatt történik valami, amire később jó visszaemlékezni, de amit még kiemelnék, az a Nápoly-Capri-Ischia-Amalfi-partos utazásunk az egyik barátnőmmel. Ott rákényszerültünk végül a stoppolásra, mivel tömegközlekedéssel nem tudtunk eljutni a célpontunkra. Egy vicces sztori is született ebből az útból és persze a táj is lenyűgöző volt. De rengeteg történetet tudnék még mesélni, melyek a blogomon egyébként vissza is olvashatóak.

A színes blogodat elnézve nemcsak az utazást tartod fontosnak, hanem azt is, hogy mindennek nyoma is maradjon…

– Szeretek segíteni másoknak, ha tudok. Remélem, az útleírásaim, történeteim ihletet, kedvet adnak másoknak is, hogy útra keljenek. Ezenfelül próbálok hasznos információkat, ötleteket, tippeket is nyújtani.

A bakancslistád szerint mi lesz a következő úti cél?

– Május 15-én indulok Madeirára. Görögország és Törökország még mindenképp a lista élén van, illetve jó lenne visszatérni Olaszországba is a közeljövőben.

És mik a távolabbi terveid? Hová szeretnél még mindenképp ellátogatni?

– Távolabbi célok között szerepelnek az Európán kívüli kontinensek. Szeretnék eljutni egyszer Ázsiába, Ausztráliába, az USA nyugati partjára, Hawaiira, Dél-Amerikába és Dél-Afrikába. Hogy ebből mennyi fog megvalósulni, azt nem tudom, de a listának valószínűleg soha nem lesz vége.

Olvasson tovább: