Kereső toggle

Kiélezett verseny az Oscaron

10 éve nem volt ilyen nehéz a mezőny

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az eddigi években a legtöbb aranyszobrocska sorsa kiszámítható volt, idén viszont még a legfőbb kategóriákban sem lehetett egyértelmű állást foglalni. Ahol pedig igen, a vasárnapi gála még ott is tudott (olykor bizony kellemetlen) meglepetést okozni… A legfontosabb kategóriákra jelölt filmeket ismertetjük.

Birdman

A mellőzés meglepő ereje alcímmel megjelenő film lett az év kiválasztottja. Alejandro González Iñárritu a rendezői díjat is bezsebelte munkájával, amellyel nagyjából azt kívánta elérni a színház tekintetében, mint amit David Lynch Mulholland Drive-ja a filmipar vagy Darren Aronofsky Fekete Hattyúja a balett terén. A kulisszák, a glamour mögötti rothadó világot kívánja érzékeltetni, ahogy egy valaha sikeres szuperhős-trilógia főszereplője kétségbeesetten igyekszik újra felkapaszkodni, ezúttal egy Broadway-darabbal. Igyekezete pedig lassan, de biztosan felemészti józan eszét, kapcsolatait és a végén talán még ezeknél is többet. Különleges, egyedi, de valahogy nehezen szerethető alkotás; kicsit meglepő, hogy az év legjobb filmjének nevezték ki. Talán kizárásos alapon. Elképesztő egysnittes operatőri munkája méltán kapott díjat.

A Grand Budapest Hotel

A legtöbb jelölést magának tudó Budapest egy igazi filmművészeti ékszerdoboz, gyönyörű képi világával, hangulatos zenéjével, elképesztő (egyben a jelöléseknél méltatlanul mellőzött) színészi játékokkal és egy bámulatos forgatókönyvvel, ami szintén meglepő vereséget szenvedett a díjkiosztón.

Egy kelet-európai ország hoteljének főportása a szálló furábbnál furább vendégeivel kerül bizalmi kapcsolatba, majd pontosan ezért komoly galibába. A két világháború alatt növekvő fasizmus elől is menekülnie kell, hogy közben bohózatba illő kalamajkákba keveredjen a szárnya alá vett londinerrel. A film alkotója, Wes Anderson híres az egyedi képi világ megteremtéséről, azonban a film tőle szokatlan explicit fekete humorral mutatja be az elszegényedő európai arisztokrácia világát.

A technikai bravúrt méltán díjazták négy Oscarral, de fontosabb kategóriákban is többet érdemelt volna.

Sráckor

Az est másik nagy esélyese a tizenkét éven át (!) forgatott Sráckor, ami (ahogy címe is jelzi) egy kisfiú felnőtté cseperedését követi végig, zűrzavaros családi viszonyokon át. Olykor talán kissé vontatott forgatókönyvét is megalkotó Richard Linklater mind rendezői, mind forgatókönyvi munkájáért jelölést kapott,

és sajnos vesztett. Furcsamód a legjobb filmvágás díjához sem volt elég az évtizedes befektetés, és Ethan Hawke sem nyert legjobb férfifőszereplő-díjat. A legjobb nőimellékszerep-jelölést azonban Patricia Arquette méltón és meglepetés nélkül váltotta díjra.

Whiplash

Az év egyik meglepetésfilmje nemcsak a legjobb mellékszereplőnek járó díjat (J. K. Simmons), hanem a vágás díját is elvitte, méltán. A történet főszereplője a fiatal konzervatóriumi dobos, Andrew Neimann (Miles Teller), aki felküzdi magát az egyébként vezető zenei iskola legjobb jazz-zenekarába. A zenekar sikere mögött a karmester Terence Fletcher (Simmons karaktere) áll, aki a végsőkig hajtja diákjait a tökéletes hangzás érdekében. A lehető legjobbat akarja kihozni zenészeiből, azt remélvén, hogy az ő keze alól fejlődik ki a következő Charlie Parker vagy Buddy Rich (a világ legjobb jazzdobosai). Megalázó és agresszív stílusa inkább illik egy katonai kiképzőtáborba, semmint egy zenei konzervatóriumba. A film a sikerhez vezető út kérdését feszegeti, ahogy a főhős mindent hajlandó feláldozni a tökéletesség elérésének érdekében. A zene ütemére lüktető film magával ragadó, és bár viszonylag kevesen mentek el megnézni, a kritikusok dicsérik, köztük mi is.

The Theory of Everything

A Stephen Hawking életét és az ALS-betegséggel való küzdelmét feldolgozó film öt jelöléséből Hollywoodban csupán egyet váltott díjra. A Hawkingot alakító Eddie Redmayne megérdemelten vihette haza a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kivételes teljesítményéért. Redmayne hosszas kutatómunka után egy koreográfus segítségével tanulta meg az évek során fokozatosan csökkenő fizikai képességek imitálását. Bár Hawkingnak két évet adtak az orvosok, mégis a mai napig életben van, és volt feleségével együtt meglátogatta a forgatást. A győztes Redmayne az ALS-ben szenvedő betegeknek ajánlotta jelképesen a díját.

Still Alice

Az idén negyedjére jelölt Julianne Moore mostanra került olyan mezőnybe, hogy a Still Alice című film egyetlen jelölését hazavigye a főszereplő alakításáért. Alice Howland kiegyensúlyozott házasságban élő, háromgyermekes családanya. Befutott nyelvészprofesszorként pályája csúcsán elkezd elfelejteni szavakat.

A diagnózis: Alzheimer-kór. Az elterjedt betegséggel való küzdelmet hű alakítással mutatja be, ahogy Alice elméje lassan behódol a kórnak, és elveszíti az emlékeit, a függetlenségét, magabiztosságát és ezzel együtt valahol az életét is.

Hős6os

Bár nagyjából senki sem hitte volna, hogy a nemrég megjelent Disney-animáció ezúttal is viszi majd a pálmát a DreamWorks alkotta Így neveld a sárkányod 2-vel szemben, mégsem meglepő. A többi jelölt főleg népi, félig mitológiai történeteket feldolgozó rajzfilmek szépek, művésziek, de nem igazán gyerekeknek készültek. A tavalyi Jégvarázzsal szemben a Disney-stúdió ezúttal főleg a fiú nézőközönséget célozta meg a kedves és szellemes történettel, amiben egy zseni kisfiú az ugyancsak zseni bátyja által megalkotott orvosi asszisztens-robotot szuperhőssé alakítja, hogy megállítsák a városban dúló rosszfiút. Sablonosan hangzik, de nem az!

Selma

A polgárjogi mozgalom fordulópontjának tekintett eseményét feldolgozó Selma című film csupán két Oscarra lett jelölve, amelyből egyet a legjobb betétdal kategóriában haza is vihetett a John Legend and Common, Glory című dalával. Azonban a Martin Luther Kinget kiválóan alakító David Oyelowot kihagyták a legjobb főszereplőnek járó jelölések közül, amit a film szellemében és témájára való tekintettel sokan sérelmeztek, rasszizmussal vádolva az egyébként színes bőrű elnökkel rendelkező intézményt. Bár Amerikában az idősebb generációban közismert Selma városa Alabamában, ahol a hagyományosan konföderalista déli államban az egyenlő szavazati jogok betartatását a polgárjogi mozgalom tüntetései és a televíziózás hatása tette lehetővé.

Amerikai mesterlövész

Bár hat Oscarra jelölték, a Clint Eastwood rendezte igaz történet mégis túl konzervatívnak vagy politikai töltetűnek (iraki háború) bizonyult az Akadémia ízlésének. A Bradley Cooper alakította Chris Kyle, a legtöbb kilövéssel büszkélkedő amerikai mesterlövész a forgatókönyv elkészülte után vált egy másik veterán áldozatává, akinek éppen segíteni próbált. A rendezvényt megelőző két hét során már elkezdődött Kyle gyilkosának a tárgyalása, azonban az özvegye részt vett a ceremónián, ahova magával vitte férje dögcéduláit.

A film végül csak a hangvágást értékelő jelölését váltotta szoborra.

Kódjátszma

Az idei élboly egyetlen háborús filmje Alan Turing hihetetlen történetét dolgozza fel. Az Enigma-kódot feltörő matematikus tabudöntögetőnek szánt életrajzi drámája megrázó, izgalmas, ugyanakkor üzenetében meglehetősen ellentmondásos, és nem mellesleg történelmileg sem teljesen hiteles. A cselekmény bújtatottan, szinte diszkréten, de a főszereplő homoszexualitása köré van felépítve, ami talán még Turing történelmi érdemeire nézve is derogáló. A kétségeket az Oscart nyerő forgatókönyvíró, Graham Moore köszönetnyilvánítása során másságot méltató beszéde oszlatja el végképpen.

Akik többre lettek volna érdemesek…

Bár Julianne Moore győzelme garantált volt, Rosamund Pike ijesztően pszichopata alakítása is figyelmet érdemlő a Holtodiglanban. E filmet egyébként a várakozások ellenére mellőzték más kategóriákban, pedig rendezői vagy forgatókönyvírói jelölésre sokan számítottak.

Az Éjjeli féreg főszereplőjének, Jake Gyllenhaalnak mellőzése gyakorlatilag közfelháborodást okozott, ahogy A Lego-kaland kihagyása a legjobb animációk listájából is. Jennifer Aniston jelölését is sokan várták a Cake-ben nyújtott drámai alakításáért. A nyolcvannégy éves színészlegenda Robert Duvall ugyan rendkívül komplex és kiváló alakítást nyújtott a Bíró című filmben, sajnos túl erős mezőnyben indult. Bár sokan azt is a veresége számlájára írják, hogy az elmúlt években több sikertelen filmben vállalt szerepet. Komoly kritika érte az Akadémiát azért is, hogy idén ismét fehérdominancia jellemezte a jelöléseket, alig kerültek más etnikumból a kiválasztottak közé. Mások főleg filmes körökből sérelmezték az olyan nagy költségvetésű, sikeres filmek mellőzését, mint A galaxis őrzői vagy Christopher Nolan futurisztikus eposza, az Interstellar. Ez utóbbit ugyan öt Oscarra jelölték, csak a vizuális effektusok kategóriában tudott győzedelmeskedni annak ellenére, hogy Hans Zimmer által komponált zenéje nemcsak monumentálisabb, hanem sokkal hallgathatóbb is, mint a szobrot vivő Grand Budapest Hotel muzsikája.

Meglepetések a gáláról

Neil Patrick Harris kissé fantáziátlanul, már-már unalmasan vezényelte a díjkiosztót, a műsor közepén előadott nyilvános vetkőzése pedig teljesen indokolatlan (még akkor is, ha a Birdman egyik jelenetére hajaz), mondhatni szánalmas felfosztózás volt. Lady Gaga ezzel szemben felülmúlta önmagát; A muzsika hangjának ötvenedik évfordulójára adta elő az ikonikus musical főcímdalát, tőle nem várt emelkedettséggel és eleganciával.

Beszédes, hogy 2008 óta most nézték a legkevesebben a gálát; és az Oscar-közvetítés kezdete óta az idei volt a harmadik legkevésbé nézett műsor.

 

Honnan ered az Oscar?

Az Oscar – valójában becenévnek számító – elnevezés eredetét homály fedi. Egyes legendák szerint az Akadémia könyvtárosa, Margaret Herrick a szobor megszemlélése után úgy találta, hogy az kedves nagybátyjára hasonlít, nevezetesen Oscar Pierce-re, majd felfedezését megosztotta munkatársaival. Ha ez nem is lenne igaz, annyi bizonyos, hogy 1932-ben Walt Disney Oscarnak szólította a szobrot, majd két évvel később a Time magazin hasábjain tűnt fel a név. Mindenesetre ma már mindenki csak Oscar néven ismeri és emlegeti, a Filmakadémia ugyanakkor csak 1939-ben tette hivatalossá az elnevezést. Az aranyszobrokat első ízben 1929-ben adták át, egy mindössze tizenöt perces rövid ceremónián, a Hollywood Roosevelt Hotelben, alig háromszáz fő részvételével, ami elenyésző ahhoz képest, hogy manapság már világszerte közel 40 millióan szokták követni televízión vagy interneten keresztül… (Gyurkó Csenge)

Olvasson tovább: