Kereső toggle

A kaliforniai borok atyja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarországról jött, mesterségének címere: kalandor, szőlész-borász, író, politikus, városalapító, vincellér, sheriff, hídépítő, vállalkozó, cukornád-ültetvényes, rumkészítő, aranykereskedő, földbirtokos, családapa. Halálának 100. évfordulóján, 1969-ben, az akkor még Kalifornia kormányzója, később amerikai elnök Ronald Reagan a kongresszusi beszédében a „kaliforniai szőlőkultúra atyjaként” jellemezte Haraszthy Ágostont.

Haraszthy Ágoston a 12. századig visszavezethető magyar arisztokrata családba született Pesten, 1812. augusztus 30-án. Apai felmenői közül Haraszthy Ferenc szintén említésre méltó: Arad vármegye főispánja, szörényi bán volt a 15. század végén és a 16. század elején. Kiemelkedő tetteiért a király grófi rangot kínált neki, amit visszautasított. Leszármazottai ugyan gazdag nemesi családba születtek, de nem rendelkeztek grófi címmel. Haraszthy Ágoston édesanyja, Fischer Anna Mária, óbudai német családból származott. Édesapja, Haraszthy Károly művelt nemes ember volt, rendkívül jártas a hadtudományokban, amiért később Amerikában tábornoknak szólították, és a San Diego városi törvényhozásban is részt vett.

A fiatal Haraszthy életét számos legenda övezi, miszerint 16 évesen felvették a Magyar Királyi Testőrségbe, valamint jogi tanulmányokat folytatott, és József nádor személyi titkára is volt. Mivel ezekre írásos dokumentumokat nem találtak, így inkább általa éltetett legendáknak tartják. 1833-ban Újfuttakon a 17 éves, szintén nemes Dedinszky Eleonórával örök hűséget fogadtak. Hét gyermekük született: Géza, Attila, Árpád, Ida, Béla, Otélia és Johanna. Eleonóra apja, Dedinszky Ferenc, a Napóleon elleni 1809-es győri csatában kapitányi rangban harcoló katona volt.

Haraszthy Ágoston a 1830-as években Bács megye aljegyzőjeként perbe keveredett a királyi javak magáncélra történő hasznosítása miatt, ezért lemondott. Egyre több külföldi utazóval igyekezett megismerkedni: 1840-ben el is jutott Amerikába, amiről így írt az 1844-ben Heckenast Gusztáv által kiadott Utazás Éjszakamerikában című könyvében: „Már több év óta elnyomhatlan láng égett keblemben, országokat beutazni s azok látása által magamnak tapasztalásokat szerezni. (…) Minden alkalmat használtam, hazámban utazó külföldi férfiakkal ismeretséget tenni és ezektől szükséges felvilágosításokat a külföldi utazásmódról s főképp ajánló-leveleket nyerni.”

A magyar utazó Bölöni Farkas Sándor élménybeszámolói, az 1840-es évek elején a magyar nemesek és a Habsburg uralkodóház között egyre inkább romló viszony, illetve amerikai utazásán szerzett tapasztalatainak hatására eladta mindenét, és az egész családjával végleg kivándorolt az Egyesült Államokba. Wisconsin államban telepedtek le az egykor népes, indiánok lakta területen. Üzlettársával, az angol Robert Bryanttal saját települést alapított nagy létszámú családja és az őket kísérő szolgák számára, Széptáj néven, mely 1852-ben kapta ma is ismert nevét, a Sauk Cityt.

Néhány nap alatt felépült az új település, ahová rengeteg mesterember és bevándorló is érkezett. Mint a Wisconsini Bevándorlási Társaság vezetője, nagy szerepet játszott az angol, a német és a svájci bevándorlók letelepítésében, gyakran anyagilag is támogatást nyújtott számukra. Tettrekészségében példaképe Széchenyi István volt. Hidat építtetett a Wisconsin folyón, menetrend szerinti gőzhajót üzemeltetett a Mississippi folyón. Haraszthy és társa néven apjával fűrészüzemet és őrlőmalmot létesítettek, juhokat tenyésztettek. Orvost is hozattak és gyógyszertárat nyitottak. Így az azonnal aranyban fizető Haraszthy – akit már csak Countnak, azaz Grófnak hívtak a helyiek – fellendítette a kereskedelmet a térségben.

Ám a terület éghajlata nem tette lehetővé a sikeres szőlőtelepítéseket. A behozott európai fajtáknak, a vitis viniferának a hideg és pára nem kedvezett, ezért komlóültetvényeket hozott inkább létre, amivel számos – napjainkban is működő – sörfőzde alapjait teremtette meg. Wisconsin párás levegője asztmájának sem tett jót, így orvosa tanácsára és csillapíthatatlan kalandvágya miatt a költözés mellett döntött – hatalmas haszonnal felszámolta birtokait és a családjával együtt átköltözött a nemrég Mexikótól függetlenedett Kaliforniába. Az útjuk indián falvakon keresztül vezetett, amelyeknek kultúrája lenyűgözte a családfőt. Könyvében külön fejezetet szentelt ezen élményeinek.

1849 év végén érkezett meg a család az akkor még mexikói stílusú kis faluba, San Diegóba, melyet az 1850-ben megalakult Kalifornia állam törvényhozása várossá nyilvánított, és első seriffjének, majd későbbi rendőrfőnökének meg is választották Haraszthy Ágostont, aki felépíttette a város börtönét. Ezzel a vadnyugati hangulatú, puska- és pisztolyropogástól hangos utcákra beköszöntött a béke és a nyugalom. Néhány évvel később városa képviselőjének választották a kaliforniai népgyűlésbe, sógora pedig az első kerületi ügyész lett.

Családjával gyümölcsültetvényeket hozott létre, postakocsikat üzemeltetett, illetve lovas csomag- és utasszállító szolgálatot és hentesüzletet nyitott a város központjában. Emellett parkokat és strandot is létesített. Az 1850-es években még inkább a szőlészet és borászat felé fordult: azt vallotta, hogy jó bort csak jó szőlőből lehet készíteni. Tanulmányozta a térség talaj- és klimatikus viszonyait. Képviselőként sokat utazott a San Franciscó-i öböl környékén, ahol elkezdett földeket fölvásárolni.

Ebben az időben, még a 16. században a spanyol szerzetesek által, először Dél-Amerikába, majd a későbbi Kalifornia területére hozott Alexandriai muskotályt és a Monica fajtát termesztették, amit errefelé Mission néven ismertek. Az orosz telepesek egy csoportja pedig Peruból a Palomino szőlőt hozta a térségbe. Ezen fajták jól teremtek, de a belőlük készült bor minőségével nem volt elégedett Haraszthy, így Európa bortermelő országaiba, köztük Magyarországra is elutazott, és több mint 300 szőlőfajtával tért vissza.

A Sanoma-völgyben további 2000 hektáron földet vásárolt, és megalapította a mai napig működő Buena Vista szőlészetet és borászatot. Olyan fajtákat ültetett, mint a Cabernet Sauvignon, a Merlot vagy a Chardonnay. A terület adottságai miatt hitte, hogy ez a vidék képes a legnevesebb európai borászatokkal is felvenni a versenyt. Alkalmazni kezdte az ipari forradalomnak a borászatban is megjelent termékeit, melyeket Európában már széles körben használtak: a parafa dugót, a nyomtatott címkét, továbbá bevezette a kecskebőrben szállítás és tárolás helyett a fahordós érlelést, az üvegpalackokban való értékesítést és a pincerendszerben való tárolást, amely a hosszabb eltarthatóságot és érlelést is biztosította.

Mielőtt végleg az általa csak „bordó aranyként” emlegetett bornak szentelte volna minden idejét, őt is „elkapta” a kaliforniai aranyláz. Azonban nem aranyásóként vagy aranymosóként próbált szerencsét, hanem egyből aranypor–beváltó és aranyolvasztó társaságot hozott létre. Üzlettársai voltak a magyar 1849-es emigráns Wass Sámuel és az 1848-as nemzetgyűlési képviselő Urnay Lajos volt honvédkapitány. A kezdeti siker után azonban bukás lett a vállalkozás vége, ráadásul az állami üzem tetemes aranyvesztesége miatt bűnvádi eljárás is indult ellene, bár végül az esküdtszék ártatlannak találta. A kudarcot enyhítették a borászatban elért sikerei. Borháza zarándokhellyé vált, borai sorra nyerték a rangos borászati versenyeket. Vörösborai mellett a pezsgő készítésében is jeleskedett.

További területi és technikai fejlesztésekbe kezdett volna a Buena Vista Borászati Társaság, amikor 1863-ban súlyos károkkal kellett szembenézniük. Az európai szőlőfajták ugyanis hosszútávon nem voltak elég ellenállóak az amerikai kórokozókkal és kártevőkkel szemben. A filoxera, vagyis a szőlőgyökértetű szinte a teljes ültetvényt kipusztította, ezzel nem kis anyagi kárt okozva. Azonban a szőlőgyökértetű nemcsak az amerikai borászatoknak, hanem számos európai ország, köztük hazánk borászatainak is felbecsülhetetlen károkat okozott. Ráadásul 1878-ban még a peronoszpóra is tömegesen pusztítani kezdett. Számos területen csak évtizedekkel később lehetett fajtaazonos telepítésekkel új ültetvényeket létrehozni, illetve több országban létrehozták a növényvédelmi intézetek hálózatát.

1867-ben Haraszthy Ágoston csődöt jelentett, és családja egy részével Nicaraguában cukornádültetvényt vásárolt és rumkészítésbe kezdett. Felesége alig néhány hónappal a költözés után sárgalázban hunyt el. Dedinszky Eleonóra halálának 140. évfordulóján a leszármazottaik által újjáélesztett Buena Vista Winery nevű borászat egy borválogatást nevezett el róla: Eleonora’s Selection Chardonnay néven. Haraszthy Ágoston halálát legendák övezik: 1869-ben nyoma veszett, amikor egyedül indult egy malom megvásárlására. Feltehetően az ültetvényén átmenő folyóba eshetett, ahol krokodilok falhatták fel. Az utódok számos értéke közül megtartották az ősi Dedinszky címert és logójukként használják mind a mai napig. Alapítójukra pedig így emlékeznek: „A személyisége élénk, a megjelenése tekintetet ragadó, a sikerei és kudarcai drámaiak.”

Olvasson tovább: