Kereső toggle

Női rafinéria

A gyengébbik nem találmányai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ön nem ismeri a női nemet! – Valóban, én csak a női igent ismerem.” – hangzik az ismert Karinthy-idézet. A viccen túl is megállja azonban a helyét az az állítás, hogy a gyengébbik nem képviselői nemcsak a gyereknevelés és a háztartásvezetés terén nem tűrik az ellentmondást, hanem kitartó munkásságuk révén a történelem ipari forradalomról szóló fejezeteit sem hagyták érintetlenül. A teljesség igénye nélkül nőknek köszönhetjük a mosogatógépet, az ablaktörlőt, az eldobható pelenkát, de a wifi elődjét, a színes haditengerészeti jelzőrakétákat, a lézeres szürkehályog eltávolító készüléket, vagy a golyóálló mellény alapanyagát, a kevlárt is. Valószínűleg a jelenleg ismert lista lényegesen bővebb lehetne, ha találmányaik jó része nem férjük neve alatt jelent volna meg.

Az 1800-as évek végére egyre erősebbé váló emancipációs mozgalmak jelentős változást hoztak a nők közösségi szerepvállalásában.

A századforduló idején a tanulás, az iskolázottság az erősebbik nem privilégiumának számított, így nem csak a társadalmi, de a tudományos életet is a férfiak dominálták. Ám, amint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze: való igaz, hogy a nők a családban betöltött szerepükből kifolyólag a házimunka és női használati cikkek feltalálásában vállaltak elsődleges szerepet, bár nem állíthatjuk, hogy kizárólag erre a területre korlátozódott volna a munkásságuk.

Nőies eszközök

Minden nő álma egy mosogatógép, melyet a jómódú amerikai családból származó Josephine Cochrane-nak köszönhetünk. A történet legérdekesebb pontja, hogy feltalálójának nem kellett mosogatnia, így találmánya kialakítását nem a házimunka könnyebbé tétele motiválta. Élénk társadalmi életet élt, ám estélyei után az edénykészletei rendre megcsappantak. Josephint annyira zavarta kínai porcelánjai megfogyatkozása és szolgálói ügyetlensége, hogy tervezett egy olyan szerkezetet, mely nagy víznyomással távolította el a rácsra helyezett edényekről az ételmaradékot. Az automatikusan működő készüléket, mely szivattyúival, hengereivel, kerekeivel és rostélyaival a második ipari forradalom egyik csodamasinájának számított, az 1893. évi chicagói világkiállításon mutatták be. Elsöprő sikert aratott, de mivel akkoriban a legtöbb háznál még nem volt kialakított melegvízrendszer, a leleményes üzletasszony elsősorban az éttermeket célozta meg találmánya értékesítésével. A mosogatógép az otthonokban csak 1950-ben vált elérhetővé. Az eladások a Garis-Cochran Manufacturing Co.-t sikerre vitték, melyet később a Kitchen Aid vásárolt fel.

Josephine Cochrane-nal ellentétben a ma ismert centrifuga elődjének, a ruhafacsaró gépnek a feltalálója csupán 18 dollár bevételre tett szert. Színesbőrű lévén Ellen Eglui úgy gondolta, hogy a fehér nők nem vennék meg találmányát, ha megtudnák, hogy egy fekete alkotása, így inkább eladta azt egy ügynöknek.

Németországban a mai napig kapható a Melitta névre keresztelt kávéfilter, mely büszkén viseli feltalálója, Melitta Bentz nevét. A történet szerint a drezdai születésű Melitta rajongott a kávéért, de a fekete ital alján összegyűlt zaccot ki nem állhatta. Olyannyira, hogy egy nap fia egyik iskolai füzetéből vett egy itatóspapírt, tölcsér alakúra tekerte, beleszórta a kávét, és leforrázta azt. Így született meg a papírfilter és később a filteres kávéfőző, melyet a nevét őrző Melitta Group KG családi vállalkozás a mai napig gyárt, tisztes jövedelmet hozva ezzel a Bentz család örököseinek.

Marion Donovan is igen rentábilis, eldobható pelenkákat gyártó vállalkozást hozott létre. Donovan az édesanyák életét akarta megkönnyíteni azzal, hogy ne kelljen annyi pelenkát mosni. 1949-ben készített egy műanyag borítású pelenkát, melynek vízállóvá tételéhez először egy zuhanyfüggönyt használt. Találmányát több cég is arra hivatkozva utasította el, hogy előállítása költséges lenne, és ebből kifolyólag nem venné meg senki. Donovan saját vállalkozást indított, ami olyan sikeres lett, hogy egy évvel később egymillió dollárért adta el.

Minden idők legtöbbet másolt társasjátékát, a Monopoly-t, Elizabeth Magie hivatásos játéktervezőnek köszönheti az utókor, akit a mohó földvásárlási láz „tünetei” ihlettek meg. Játékát 1903-ban a „The Landlord’s Game” (a főbérlő játéka) néven szabadalmaztatta, melynek jogaiért több mint 30 évvel később a Parker testvérek ötszáz dollárt fizettek Magie-nek.

A teljesség igénye nélkül, az Amerikában a bevásárláskor használatos erős papírzacskó, a vákuumcsomagolás, a fagylaltgép, a felmosópapucs vagy a hajsütő vas is a nők kreativitását és praktikusságát dicséri.

Férfias eszközök

Jackie Stewart autóversenyző így vonta le konklúzióját a nőkről: „A nők olyanok, mint a versenyautók: hallatlanul érzékenyek, nagyon nehéz őket irányítani, de ha egyszer lendületbe jöttek, szinte lefékezhetetlenek”. A technikai fejlődés a nők számára nem állt meg a konyhai eszközök, fehérneműk, pelenkák terén; nem is hinnénk, milyen „férfias szerkezetek” ötletei pattantak ki női fejekből.

Remek példa erre Stephanie Kwolek lengyel származású amerikai vegyésznő munkássága. Kwolek a DuPont cég alkalmazásában 1963-ban rájött, hogy az anyag szilárdságát fokozza, ha a polimer szálak egy irányban sorakoznak. Hét évnyi kutatás után bemutatták a kevlárt, azt a kristályos polimert, mely főleg rendezett láncokból épül fel. A kevlárt hatalmas teherbírása, hő- és saválló természete miatt a modern idők acéljának nevezik. Rengeteg iparág hasznosítja: alapanyaga a golyóálló mellényeknek, függőhíd kábeleknek, versenyautók abroncsának és karosszériájának, motorosruháknak, de készítenek belőle hangfalakat, fékbetéteket, síléceket és kempingfelszerelést is.

Patricia Bilingsnek a modern kor forradalmi és egyik legjobban jövedelmező építőipari anyagát, a Geobond®-ot köszönhetjük. A szobrásznő akkor fordult a művészettől a tudomány felé, mikor a hetvenes években több hónap munka után összetört egy hattyút ábrázoló szobra. Bilings tudta, hogy Michelangelo és más reneszánsz szobrászok egyfajta cementadalékkal tették időtállóvá remekműveiket, így elkezdett egy modern alapanyagon dolgozni. Nyolc év kísérletezés után talált egy olyan opálos adalékanyagot, ami gipsz és beton keverékével érintkezve katalizátorként működött és ennek eredményeképpen szinte fizikailag elpusztíthatatlan anyagot hozott létre. Bilings egyik tudós barátja felfedezte, hogy az új anyag szinte teljesen ellenáll a hőnek, így újabb nyolc év kísérletezést követően megszületett a Geobond®.

Telkes Mária 1900-ban született Budapesten, az egyetemet matematika-fizika szakon végezte, majd 25 évesen az Egyesült Államokba költözött. A massachusettsi egyetemen Eleanor Raymonddal közösen a napenergia hasznosításának lehetőségeit kutatta. 1948-ban Boston közelében megépült a Dover Sun House, az első tisztán napenergiával működő ház, amivel korának nagy problémáját, a hőtárolás megoldását mozdította elő.

1988-ban Patricia Era Bath lett az első afroamerikai nő, aki orvosi célú találmányt szabadalmaztatott. A Laserphaco Probe névre keresztelt lézeres szürkehályog eltávolító eszközzel sokkal pontosabban és fájdalommentesen tudták elvégezni a műtétet. Dr. Bath volt az első fekete női sebész, akit a Kaliforniai Egyetem tiszteletbeli munkatársának nevezett ki.

Hedy Lamarr, akit a 30-as, 40-es évek egyik legszebb hollywoodi színésznőjeként tartanak számon, feltalálóként is maradandót alkotott. Szülei kívánságára 19 évesen házasságot kötött egy náci szimpatizáns milliomos fegyvergyárossal, aki mellett már fiatalon alkalma nyílt megismerkedni a fegyvertervezéssel és a modern haditechnológiákkal. Az Ausztriát megszálló nácik és férje elől menekült az Egyesült Államokba, ahol 1942-ben szomszédjával közösen torpedók rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. A találmány véletlenszerűen keletkezett: az avantgárd zongorista szomszéd egy lyukszalagos zongorára írt művet akart szinkronizálni. A berendezés lényege az, hogy a frequency-hoppingnak (frekvenciaugratásos adásmód) nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédik a felderítés és a zavarás ellen, így növelik a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt 1942-ben jegyezték be Titkos Kommunikációs Rendszer (Secret Communications Systems) néven, majd felajánlották a haditengerészetnek, aki azonban nem használta azt fel a II. világháborúban. Első alkalommal 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokádban részt vevő hajókon alkalmazták. Napjainkban az egyidejű frekvenciaváltást mobiltelefon-rendszereknél, valamint bluetooth kapcsolatoknál alkalmazzák. November 9-ét, Hedy Lamarr születésnapját később hivatalosan a Feltalálók Napjává avanzsálták.

Olvasson tovább: