Kereső toggle

A 100. Tour a hegyimenőknek kedvez

Kitartás a köbön

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idén nyáron zajló kerékpárverseny lesz a Tour de France századik kiírása. A rendszerint 23 napig tartó kerekezés közel 3500 kilométerén napi szakaszok összesített időeredménye alapján születik meg az abszolút győztes. A Tour egyike azon sportoknak, melyek a legnagyobb kitartást és fizikai erőnlétet igénylik, és egyben komoly pszichikai próbának teszik ki a versenyzőket. Szakértők a terhelést a Mount Everest háromszori megmászásával vagy egy háromhetes futómaratonnal teszik egyenértékűvé.

A verseny története több mint százéves. A 20. század elején a L’Auto sportmagazin újságírójának, Géo Lefèvre-nek a fejéből pattant ki a több mint 2500 km-es, Franciaországot átszelő kerékpárverseny ötlete. Főnökével, Henri Desgrange-zsal közösen vágtak neki a nagy kalandnak. 1903. július 1-jén 60 profi és amatőr kerékpáros indult a megmérettetésen. A kimerítő, 400 km-nél is hosszabb Nantes–Párizs távot követően azonban csak 21-en értek célba. A verseny azonnal az érdeklődés középpontjába került. 1910-ben már hegyi szakaszok is tarkították az útvonalat, az első világháborút követő években pedig megjelent a legeredményesebb versenyzőnek járó sárga trikó.

A szakaszokra osztott kerékpárverseny Desgrange ötlete volt. Az első versenyek mindenki számára nyitva álltak, de a kimerítő távok és az óriási teljesítmény miatt a legtöbben csapatokban indultak. 1930-től a szabályok már nem tették lehetővé, hogy a versenyzők egyénileg nevezzenek. Megjelentek a nemzeti színekben versenyző, nem profi csapatok, amelyeket a ’60-as évek elején a márkaszponzorált csapatok váltottak fel.

A ’60-as évek a doppingbotrányoktól váltak hangossá.

A fájdalomküszöb növelése és a teljesítmény fokozása érdekében a versenyzők alkoholt, aszpirint, kokaint, lónyugtatót és más kábítószereket használtak. 1967-ben tetőzött a botrány: a brit Tom Simpson a Mount Ventoux „megmászása” közben életét vesztette. Vérében és ruhájában amfetamint találtak. Botrányok sora vette kezdetét. Az összeférhetetlenség felderítése érdekében a versenyzők körében a ’90-es évekre rendszeressé váltak a razziák. Mára odáig fajult a megoldhatatlannak tűnő probléma, hogy már a doppingszerek legalizálása is felmerült, de szerencsére a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) ezt teljes mértékben elutasítja, arra hivatkozva, hogy a dopping beláthatatlan egészségügyi következményekkel jár. Mivel az utóbbi évek doppingbotrányai jelentősen megtépázták a Tour hírnevét, a legszigorúbban a doppingvétségeket büntetik. A 2013-as versenykiírás hivatalos bejelentését megelőzően a Szövetség nyomatékosan megerősítette álláspontját: a legutóbbi 14 viadal 9 bajnoki címét törölték. Megfosztották hétszeres bajnoki címétől és örökre eltiltották a versenyzéstől Lance Armstrongot, valamint Contador 2010-es és Floyd Landis 2006-os győzelme is lekerült a dicsőséglistáról.

Tour de France 2013

A 2013. június 29. és július 21. között megrendezésre kerülő centenáriumi verseny kiírása több szempontból is különleges. A Tour de France történetében először érinti Korzikát, valamint először érkezik a befutó esti fényben a Champs-Élysées-re. Az idei év abban is különleges, hogy

a verseny kizárólag Franciaország területén zajlik majd, és a kerékpárosoknak kétszer kell megmászniuk az Alpe d’Huez meredek emelkedőit. 2013 sokak szerint a hegyimenőknek kedvez. Összesen 28 hágó áll előttük: 4 Korzikán, 2 a Massif Centralban, 7 a Pireneusokban és 15 az Alpokban. A 3360 km-es távon 21 etap vár a 9 fős, meghívott csapatokra: 7 sík, 5 közepes hegyi, 6 hegyi szakasz, valamint 2 egyéni és egy csapatidőfutam lesz. Az első három szakasz színhelye Korzika, aztán Nizza következik egy 25 km-es csapatidőfutammal, majd a Pireneusok felé veszik az irányt. Innen északra utazik a mezőny, ahol egy 33 km-es szakaszon egyéni időfutamot rendeznek. A verseny 12. napján három – levezetőnek nem nevezhető – sík szakasz után érkeznek meg az Alpok lábához. A szakértők szerint a verseny itt dől el. A harmadik hét komoly hegyi szakaszokkal tűzdelt erőpróbát jelent. A legnagyobb megmérettetés a 21 hajtűkanyaros Alpe d’Huez lesz. Július 21-én a záró szakasz a versailles-i kastély kertjéből indul, és az esti kivilágításban pompázó Champs-Élysées-re érkezik meg.

Március 27. és július 27. között a Luxembourg-kertben fotókiállítással tisztelegnek a Tour de France előtt. A 80 kiállított fotó a verseny történelmi pillanatainak és Franciaország természeti szépségeinek állít emléket. A posta emlékbélyeget hozott forgalomba, a Monnaie de Paris pedig 8 különböző érmét vert a Tour de France centenáriuma alkalmából. A legértékesebb, aranyból készült érméből 99-et bocsátottak ki.

A közönség megszólítására június 15-én biciklis ünnepséget rendeztek a 2013-as kiírás útvonalába eső városokban. A bátrabbak a teljes szakaszokon tekerhettek, a többiek számára pedig 10 és 50 km közötti szakaszokkal készültek a szervezők. Nem volt kategória, sem győztes, a résztvevők egyedüli nyereménye a jó hangulat volt.

A rendezők július 21-én közel ötezer embert részvételére számítanak a Tour felvonuláson, melyet a francia fővárosban a versenyzők utolsó köreinek útvonalán rendeznek meg a befutó előtti délután folyamán. Az 1975 óta élő hagyomány lényege a közönség bevonása a versenybe; a felvonulással egyszerre az események résztvevőjévé és nézőjévé válik a tömeg. A verseny nyitó és záró rendezvényének meghatározó eseménye lesz a légierő kék-fehér-piros kondenzcsíkot húzó repülőinek akrobatamutatványa. A versenyzők díszkivilágításban, este 10 óra körül érkeznek majd a világ legszebb sugárútjára, ahol végleg eldől, 2013-ban ki viselheti a megkülönböztetett sárga trikót.

A Tour de france színei

Sárga trikó: 1919 óta a legjobb időeredménnyel rendelkező, azaz az összetett versenyben élen álló biciklista megkülönböztetésére szolgál. Az első világháborút követő években hiánycikk volt a szövet, így a szürke katonai egyenruhákat alakíőtották mezzé. Egy esős szakaszt követően a versenybírák nem tudták megkülönböztetni a rengeteg szürke kerekest, így a színmegjelölés mellett döntöttek. A versenyt alapító L’Auto sportmagazin lapjai sárgák voltak, így Desgrange számára egyértelmű volt, melyik színt válasszák.
Zöld trikó: A részhajrákért és a befutókért járó pontok alapján a zöld trikó a pontversenyben élen álló sprintert illeti. Először 1953-ban, a Tour 50. évfordulóján értékelték vele a versenyzőket. A színválasztás itt sem véletlen: a mez első szponzora egy fűnyírókat gyártó cég volt.
Piros pöttyös trikó: 1975 óta a hegyi hajrákban legjobban teljesítőket díjazzák vele. Színét és mintáját szintén a szponzor igényei alapján választották: a Poulain Chocolat piros-fehér csomagolásban értékesítette termékeit. Fehér trikó: 1975 óta a legjobb 26 év alatti versenyző kapja.

Olvasson tovább: