Kereső toggle

Michael Jordan

Mire készül a következő 50 évben?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 „A kosárlabda számomra leginkább szenvedély, a játék szeretete. Mert ha valamit szeretsz, a végletekig is elmész; rábír, hogy mindent megtegyél: ez volt bennem a hajtóerő, hogy a lehető legjobb kosárlabdázó legyek. Ahhoz, hogy bármiben is a legjobb légy, meg kell lennie ennek a bizonyos szeretetnek, ami miatt mindig folytatod” – vallotta az 50. születésnapján adott tévéinterjúban minden idők egyik legbefolyásosabb sportolója, aki máig a legnagyobb kosárlabdázónak számít.

Kevesek pályája mérhető a hajdan megénekelt archaikus hősökéhez: korai életútba szőtt családi mítosz, legendás tettek, isteni jelzők, s a múlékony emberi dicsőség szemlélése – élő adásban. Jordan a tökéletes kosárlabdázó eszményképe lett, amennyire csak ez egy tökéletlen világban kiábrázolódhatott. Az öt Jordan testvér közül a negyedikként érkezett 1963. február 17-én Michael, a legkisebb fiú. Istenadta őstehetsége a kosárlabdában csak nagy sokára vált nyilvánvalóvá, sőt, sokan már azt is csodának tartották, hogy átvészelte a gyerekkort: édesanyja több ízben majdnem elvetélt, Michael totyogós korában métereket repült, amikor belenyúlt egy konnektorba (meglepő, de egyéb baja nem történt), nyolcévesen kis híján vízbe fulladt – a barátja mellette veszett az óceánba. Viszont hároméves koráig élt anyatejjel – anyja szerint e nélkül fia nem válhatott volna azzá, amivé lett.

A szülőktől szívós munkát követelt, hogy ne nélkülözzenek, a kitörés esélyét jelentette már az is, hogy a hátuk mögött hagyták a brooklyni gettót.

A kosárgladiátor emlékei szerint még otthon szították fel benne a küzdőszellemet. Az apa be nem teljesedett álma volt, hogy hírneves baseballjátékos lesz, ezt az örökséget folytatva a fiúk a baseball-, a lányok a softballpályán igyekeztek. Miután viszont a müncheni olimpián az USA egy ponttal kikapott az oroszoktól a kosárdöntőben, a kilencéves Mike kijelentette, hogy egy nap ott lesz az olimpián, s biztosan győzni fognak. A család igazi kosaras tehetségének Michael bátyját tartották, és valóban, a versengésben rendre Michael maradt alul. A 23-as mezválasztással anno azt fejezte ki, hogy azért van fele- annyira jó, mint a 45-ös számú bátyja.

A családanya a legenda születését később több kötetben adta közre, mint az Első a család – győzni a szülők játékában vagy az Álmodj nagyot! Mike 16 évesen fájón kisember volt csapattársai közt a maga 178 centijével. Apja, aki a család többi férfitagjához hasonlóan nem nőtte túl a 175 centit, meghagyta, hogy siránkozás helyett hajtson teljes erővel; Mrs. Jordan pedig ezzel zárta a témát: „Tegyél sót a cipődbe, és imádkozz!” A fiú minden idejét a gyakorlásnak szentelte. Azért vasárnap neki is kötelező volt felvonulni a templomban. Bár a vallásos anyával szemben az apát inkább szabadelvűnek ismerték, egyaránt teljesítményközpontúak voltak.

Jordant tizedikben még az iskolai keretből is kihagyták, de bánatát rendre csak otthon sírta el, az iskolában az ügyeletes mókamester szerepet vállalta fel. Ám nyáron hirtelen 13 centit nőtt, és nemcsak újra beküzdötte magát a csapatba, egyszerűen minden poszton bámulatos dolgokat kezdett művelni. Így már jó eséllyel készülhetett sportösztöndíjasnak, sőt, profi sportolónak is.

Az egyetemen a legtekintélyesebb szakvezetőtől, Dean Smith edzőtől tanult, aki történetesen a kosárlabda „feltalálójának”, Naismithnek a tanítványától sajátította el a szakmát. Meglepetésre már a nyitómeccsen a kezdő ötbe rakta Jordant, majd a döntőben éppen az ő dobásával nyerték meg az egyetemi bajnokságot. A legjobb egyetemi kosaras címmel Mike máris örömest szakította meg tanulmányait, s bizakodóan nézett 1984-ben a draft, az NBA játékosválogatója elé. Így került a nem éppen nyerőszériás Chicago Bullshoz, ahol az elnök fanyalogva fogadta: „Nekünk nem maradt épkézláb center a drafton, mit tehet ilyenkor az ember? Jordan nem fogja felvirágoztatni ezt a klubot.” Ebben tévedett, de Jordan elmondása szerint a kételkedő szavak csak még inkább tüzelték a becsvágyát.

1984 nyarán dolgosan készült a profi idényre, majd a nyári olimpiára. Los Angelesben a győztes arannyal a családhoz rohant, s ezzel akasztotta az érmét anyja nyakába: „Mama, ez egy valóra vált álom.” A Bulls is hamar szembesült Jordan páratlan tudásával, kiváló atletikus adottságait káprázatosan használta ki minden játékelemben, lehetett az labdavezetés, védekezés vagy pontszerzés. Időközben a dobóhátvéd 198 centinél megállapodott, és 100 kilóra izmosodva dacolt a gravitációval – akár 94 centit is tudott emelkedni. Jordan parádés játékának, főként a csodás légi baletteknek hamar híre ment, médiakedvenccé tették a Bikákat és újsütetű szupersztárját, „Air Jordan”-t.

Az erősen kopaszodó Jordan immár simára borotvált fejjel játszott. Ez még nem volt tragédia, de a lábát is eltörte, s a hosszú gyógyulás alatt befejezte az egyetemet. Miután játszani engedték, megdobta a 63 pontos meccsrekordját. Többször a legértékesebb játékosnak választották, s a már-már emberfelettinek tűnő teljesítményét kommentálva éppen a klasszis Larry Bird ragadtatta magát e szavakra: „Isten testesült meg Michael Jordan képében.” Csapata folyton a megváltószerepre kényszerítette, s noha a ráküldött két-három fős masszív védelem sem gátolta, mégis új társak, majd Phil Jackson edző érkezése kellett, no és pár év további munka is, hogy a Bullsszal az NBA trónjára kerüljön 1991-ben. A következő két idénnyel triplázott, a bajnoki aranygyűrűk gyűjtése mellett írta szorgosan az NBA-történelmet – illetve 1992-ben a Dream Teammel az olimpiákét is. Nemcsak azt mutatta meg a világnak, hogyan kell a büntetővonaltól zsákolni, vagy hátrafelé felugorva védhetetlen tempót dobni. „Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni” – nyilatkozta 1993-ban a kosárfenomén.

A 23-as csapdája furcsamód éppen az apjától örökölt játékszenvedély lett, amely a csúcsokra is segítette. Jordan olykor maga sem tudott mit kezdeni a sikereivel, s nem bírta szerencséjét nem próbára tenni mind több játékpályán, ahol viszont sem a tehetsége, sem a befektetett munkája nem tudott érvényesülni. A kaszinózás, a nagy tételekben játszott golf, a hotelszobájában adott éjszakai pókerpartik során óriási összegeket vesztett. Ez feszültségeket hozott a családjába, sőt a felszisszenő közvélemény is arra intette, hogy az ifjúságnak nem dollármilliókat elhazardírozó példaképre van szüksége, így később már bánkódott a szerencsejátékok miatt. „Ez elég kínos – valami olyan, aminek hatására a tükör előtt állva azt mondja magának az ember, hogy »hülye vagy«, és utána totálisan megbánja tetteit.”

1993-ban, alighogy Michael triplázott a Bullsszal, apja születésnapjára készültek, de ő csak nem tért haza. Michael apját olykor napokra is elnyelték a kaszinók és lebujok, nem először tűnt el szó nélkül hosszú időre. Ezúttal azonban az idősebb Jordan kocsiját kinézte magának két suhanc, lelőtte a férfit, és testét a mocsárba hajította. A vadonatúj autó Mike ajándéka volt, a rablógyilkosok a szintén ajándékba kapott bajnoki gyűrűket is magukhoz vették, és letartóztatásukkor egyikük Air Jordan feliratos pólóban feszített. A kosárlabdasztár bejelentette visszavonulását és azt a szándékát, hogy apja egykori kívánságának megfelelően a baseballpályán bizonyít, ám csapatának csak reklámértéket és közönséget tudott szállítani.

A Vezérbika másfél év kihagyással visszatért a kosárlabdához. Először formáját, majd a bajnoki címet nyerte vissza 1996-ban, éppen apák napján, ahol elszabadultak a könnyei. Az 1997-es nagydöntőben vírusos láztól izzadva segítette csapatát a csúcsra; 1998-ban 40 másodperc alatt fordította meg a meccset, s éppen az ő szenzációs zárókosarával védték meg a címet. Miután a menedzsmenttel összekülönbözött, nem volt maradása, így 1999 elején visszavonult – megint. Amikor az ezredfordulón a Washington Wizards elnöki szerepére szerződött, nem bírta nézni a csapat vergődését, ismét pályára lépett, de csak rövid időre: maximalizmusa nem állta a puhány társakat, sérülései pedig azt üzenték, hogy elmúlt az az idő, amikor vállán cipelhette az egész csapatot. All Star gálás fények között tíz éve búcsúztatták.

Visszavonulva vélhetően több ideje adódott a „hülyeségekre”, és addig biztonságos hátországa, a házassága került ostrom alá. Feleségével, Juanitával még újoncként találkozott 1984-ben. Első fiuk már egyéves volt, mikor 1989 őszén egy hajnali órában megesküdtek Las Vegasban. Ezután még egy fiuk és egy lányuk is született. Juanita szerint a romantikában nem volt hiány: számon tartott évfordulók, gyertyafényes vacsorák, vörös rózsák csokorszám, no és persze a gyémánt ékszerek. Jordan pedig azt méltatta, hogy felesége tevékeny és önálló nő, egykor modell volt, de több munkafronton is derekasan helytállt. Amikor Jordan ellen apasági per kezdődött, Juanita beadta a válókeresetet. Jordan még kiharcolt pár év hosszabbítást, de a végeredményen nem változtathatott: 2006 végén az addigi idők legdrágább válását könyvelhette el a celebvilág. Annyi bizonyos, hogy többször is félrelépett, bár apasági pert később sem nyertek ellene. Jordan pár éve egy kubai modell oldalán mutatkozik, gyerekei ma már húszas éveikben járnak, s inkább a tanulásban jeleskednek, mint kosárlabdában.

A kosárlegenda nem helyesli, hogy sok fiatal a tanulást hanyagolva érettségi után máris profilétre vágyik. Szerinte az NBA berkeiben pénzben és csodálatban is túldíjazzák az ifjú titánokat, mielőtt bizonyítanának. „Ha a jutalmazás könnyen és idő előtt jön, akkor nincs, ami kemény munkára késztesse őket – fejtegette Oprah Winfrey műsorában. – Nem leszólni akarom ezeket a srácokat, egyszerűen csak van még mit tanulniuk, s remélhetőleg fognak is.” Bár közkeletű az éppen aktuális sztárok összevetése az etalon Jordannel, úgy véli, erre csak Kobe Bryant érdemes: „Egyedül ő végezte el a kellő munkát” – utalva arra, hogy keveseknél látja a magával szemben mindig is elvárt munkamorált.

Jordan egyetlen tetoválása a szíve fölött egy görög betű, mely egy elit nemzetközi afroamerikai társasághoz való tartozását jelzi, de sokan felróják neki, hogy befolyásával többet is tehetett volna „testvéreiért”. Az áhított sportvezetői karrierje még felfutásra vár, de Jordan számos üzleti vállalkozás feje, állandó médiaszereplő, mániákusan golfozik, utazgat, szponzorál, jótékonykodik. Nevével és arcával úgyszólván bármit el lehet adni a földkerekségen, bevétele közelít a napi 200 ezer dollárhoz (!) – akár dolgozik aznap, akár nem. Húsz éve botrányt kavart, hogy a Nike többet fizetett Jordannek a reklámozásért, mint a 75 ezer indonéz dolgozónak összesen a cipők gyártásáért.

Sok tucat életrajzi kötet jelent már meg Jordanről, nehéz volt elképzelni, hogy bárki tud újat mondani. Aztán jött Michael nővérének könyve, A családom árnyékában. Az előszó szerint az írást apja halálának évében kezdte, de évekig vajúdott vele, s támogatás híján csak újraéledt istenhite vitte előre. Jordan nővére azt állítja, hogy apjuk éveken keresztül molesztálta, az anyjuk pedig szemet hunyt a vérfertőzés fölött. „Akkoriban Amerika-szerte nem volt szokás kiteregetni a szennyest, sem segítséget kérni az ilyen dolgokban. A fekete családokban különösképpen megvolt és most is megvan az kimondatlanul, hogy nem adhatunk többé fehér ember kezébe semmiféle fegyvert, amivel elvehetik azt, amink van”– a nő szavai felülírták az addigi idillképet.

Pár éve a kosaras Hall of Fame ünnepségen, ahol a halhatatlanok közé avatták Jordant, szűkszavúan annyit mondott, hogy apja és nővére nincs velük. Jordan végül nem tért vissza ötvenévesen, ahogy az ünnepségen tréfálkozott, realistán említette az idő-, a kor- és a súlytényezőket. A második félszáz évnek kivételesen népszerű, de hús-vér emberként vághat neki, szebb reményekkel, mint  a szobor, amelyet róla mintázva állítottak a chicagói csarnok, a Bulls játékszentélye elé.

Olvasson tovább: