Kereső toggle

Kellenek a hősök

Beszélgetés Franco Perlascával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Milyenek az Ön gyerekkori emlékei, benyomásai az apjáról? Hogyan befolyásolta a véleményét, amikor kiderült, hogy ezrek életét mentette meg?

– Én már harmincéves elmúltam, amikor megtudtam, mit tett az apám, előtte semmit nem mondott erről, teljesen hétköznapi életet élt, az apák minden erényével és hibájával. Akkor értettem meg, hogy apám évekkel korábban valami nagyon jó és fontos tettet hajtott végre, amikor Lángnéval találkoztunk. Közvetlenül ezután az életemben nem történt nagy változás, sőt az apáméban sem, holott Olaszországban, külföldön és főleg Magyarországon híres lett. Mindezek ellenére ő semmiben sem változott meg, ugyanaz a személy maradt, aki korábban volt: egy egyszerű, alázatos ember.

Én személy szerint 1992-ben, apám halála után kezdtem el értelmezni mindezeket. Csak ekkor sikerült megértenem mindannak a jelentőségét, amit tett, és még egy rendkívül fontos dolgot: a tanúságtételt. A mai korban különösen a fiatalok számára fontos azoknak a tetteknek az ismertetése, amelyeket apám abban a szörnyűséges korban vitt véghez. Ekkoriban változott meg egy kicsit az életem. Körülbelül tíz éve létrehoztuk a Giorgio Perlasca Alapítványt apám emlékének ápolására. Bejárjuk Olaszországot és emellett szinte az egész világot. Néhány hónapja például Kanadában is voltunk, hogy a személyét és különösen a példáját megismertessük az ottani emberekkel.

Mennyire lehet érezni az elmúlt évekhez képest az erősödő antiszemitizmust? Lát ebben különbséget az országok között?

– Ami Olaszországot illeti, ott antiszemitizmus nem létezik, és – talán történelmi okok miatt – sohasem létezett, hiszen a zsidók mindig elenyésző kisebbségben voltak. A két világháború idején a 40 millió lakosú országban körülbelül 35 ezer zsidó élt. Olaszországban tehát nem létezik az a fajta antiszemitizmus, ami Magyarországon, legfeljebb abszolút kisebbségben levő csoportoknál lelhető fel. Valami más azonban megtalálható, amiben viszont benne rejlik a veszély, hogy rövid időn belül antiszemitizmussá alakul át. A fő probléma, hogy a zsidóságot és Izrael államát összekeverik. Izrael felé nagyon sok politikai párt részéről látom az elutasítást. Vannak, akik arra a konklúzióra jutnak, hogy Izrael a felelős mindazért, ami a palesztinok irányában történik, és Izraelt egybemossák a világ bármely pontján élő zsidósággal, és minden egyes embert felelőssé tesznek azért, amit Izrael tesz. Így negatív hozzáállás alakul ki a nép egésze felé. Én ezeket az érveket nem értem, és nem is fogadom el, mindenkinek szabadsága van úgy gondolkodni, ahogyan szeretne. Szerintem a mai időszakban ez Olaszország fő problémája. Olaszországban korábban felszínre került néhány kis létszámú csoport, a posztfasisztáké, de ma már szerencsére nincs nagy befolyásuk. Ők az évek folyamán át is alakultak, és mára betagozódtak egy európai mérsékelt, jobbközép pártba.

Végezetül most, 2012-ben milyen üzenete van a magyarok számára?

– Nemcsak a magyar népnek, hanem minden nép számára az az üzenetem, hogy emlékezzenek ezekre a személyekre, olyanokra, mint Giorgio Perlasca. Emlékezzenek azokra az emberekre, akik a szörnyű időszakban, különleges történelmi időkben nem fordítottak hátat, nem voltak közömbösek mások problémái, szenvedései iránt, hanem azon voltak, hogy tegyenek valamit, akár a saját életük kockáztatása árán is. Olyan személyekről beszélek, akik elhagyhatták volna az országot, hogy az életük biztonságban legyen. Apám például Svájcba mehetett volna, de amikor meglátta, hogy milyen események vannak kialakulóban, elhatározta, hogy az emberi méltóság és tisztelet miatt itt marad. Az ezekre a személyekre való emlékezés nagyon fontos a fiatalok és a felnövekvő generáció számára.

Olvasson tovább: