Kereső toggle

Divattá teszik az elfogadást

Roma kulturális centrum nyílt Budapesten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ha erős az identitásod, ha tisztában vagy a saját értékeiddel, akkor sokkal könnyebben tudsz szembenézni az elutasítással, azzal, hogy nem szeretnek, mint amikor nem birtokolsz már ilyen értékeket” – vallja Varga Erika, a tradicionális roma kultúrát népszerűsítő Romani Design vezetője.

Budapest centrumában járunk,    a Bazilika tőszomszédságában létrehozott „egyHázban”. Október folyamán nyitotta meg kapuit az első hazai roma kulturális centrum, s a cigány művészek összefogásával az addig nagyrészt lakatlan és elhasznált épület megtelt élettel. Az ötletgazdák maguk újították fel nyáron a patinás bérház belsejét, melynek nyomán kiállítótérré vált a tágas, világos lépcsőház is, ahol kortárs roma festők képei között haladunk felfelé, a második emeletre. A cigány művészeti központ megálmodója Kőszegi Edit, a KuglerArt Szalon Galéria tulajdonosa, egyben a ház régi lakója, és Varga Erika, a Romani Design divatcég vezetője.

Erika, akinek szalonja és varrodája 2010 óta működik, a tradicionális roma viselet népszerűsítésével és modernizálásával egyedülálló stílust hozott a divat világába, bemutatóit kezdettől hatalmas érdeklődés kíséri. Legfőbb missziójának azt tekinti, hogy a társadalmi előítéleteket a divat révén csökkentse, méghozzá oly módon, hogy a széles nagyközönséggel és magukkal a cigányokkal is megismertesse azt a viseleti kultúrát, melyet a színgazdagság, az életöröm, a virágmotívumok kavalkádja, nőiesség és elegancia jellemez. A legjobb alapanyagokból készült kézműves termékeket, jellegzetes kiegészítőket első látásra nem könnyű megkülönböztetni a gyönyörű régi ritkaságoktól. A Romani Design megalkotója így szeretné mindenki számára világossá tenni, hogy a cigány kultúra értékhordozó kultúra.

Erika dédszülei Erdélyből jöttek, és Szabolcsban telepedtek le. Maga jómódú kereskedőcsaládból származik, a műhelye falán látható családi fotográfiákról szép arcú, hagyományos öltözetű nők és kalapos férfiak néznek a kamerába. „Amit itt látsz, az a saját világom. A speciális alapanyagok jelentős része gyűjtésből származik, eredeti darabok, komoly értéket képviselnek” – vezet körbe Erika, akinek visszatérő tapasztalata, hogy az öltözék meghatározza viselője magatartását. „Úgy gondolom, hogy abban van alapvető különbség a roma közösségek között, hogy ki hol tart a tradícióőrzésben vagy éppen annak elvesztésében. Ha erős az identitásod, ha tisztában vagy a saját értékeiddel, akkor sokkal könnyebben tudsz szembenézni az elutasítással, azzal, hogy nem szeretnek, mint amikor nem birtokolsz már ilyen értékeket. A roma kultúra erkölcsi és esztétikai értékekben gazdag, ennek elvesztése hihetetlen kárt jelent, s a mai világban aligha van olyan érték, amire érdemes lenne ezeket lecserélni. A tradícióvesztés egyértelműen értékvesztést jelent. Egy folyamatosan változó, mindig megújulni képes hagyományról beszélek: hiszen a divat, a design világa is voltaképpen ugyanezt jelenti” – fűzi tovább a designer.

Az öltözetnek van egy értékrendhordozó szerepe: aki ruhát vált, szokásokat, erkölcsöt is vált. Szerinte a legszembetűnőbb formája ennek a folyamatnak, hogy a roma fiatalok közül sokan szó szerint levetkőzték a hagyományos viseletet, és elkezdtek másképp öltözködni. Szóba jön a manapság sokat bírált,tizenéves roma házasságok témája is. Ezzel kapcsolatban érdemesnek tartja megjegyezni: a romák hagyományosan összekötik egymással az éle-tüket, amikor fiatalon szerelembe esnek egymással – szerinte kérdéses, hogy ez mitől rosszabb, mint a partnerváltogató mai tinédzserek élete. A Romani Design vezetőjeként az a célja, hogy megmutassa: lehet divatos, modern valaki úgy is, hogy büszkén vállalja önmagát, nem adja fel az értékrendjét. Ha ugyanis valaki nem becsüli a saját mivoltát, akkor mások sem fogják őt tisztelni. „Ami engem karakteresen meghatároz mindenben, így a munkámban is, az az, hogy roma nő vagyok. Sehogy sem értem például azokat a nőket, akik a gyönyörű fekete hajukat szőkére festetik, és úgy öltözködnek, hogy ne látsszon, hogy ők romák – említi Erika. – Ez önáltatás, hiszen az-zal, amit csinál, azt üzeni, hogy szégyelli a cigányságát, nem vállalja önmagát, másmilyen akar lenni, és ezzel a többségi ellenszenvet igazolja. Ezek az utak nem vezetnek sehova, sőt, pont ellenkezőleg hatnak: még kevésbé fogják őket becsülni. Azt látom, sokszor még értelmiségiek sem értik, hogy ez mennyire hibás hozzáállás, hiszen alátámasztja azt az előítéletet, hogy a romáknak nincs kultúrájuk, nem hordoznak értéket, semmire sem jók.”

A divat nagyon hatékony eszköznek tűnik a társadalmi elfogadás elősegítésére. A Romani Design tehetséggondozással is foglalkozik, és van egy sajátos ösztöndíjprogramja, amelyikben főként egyetemista fiatalokkal dolgozik együtt, akik szívesen hordják a jellegzetes ruhákat és kiegészítőket a legkülönbözőbb fórumokon, egyetemi órákon, vizsgákon, egyéb közéleti és családi eseményeken. Élményeik pozitívak, mert felvállalt öltözékük komoly tetszést arat a barátaik, egyetemi társaik körében. Hasonló sikerrel és küldetéstudattal viselik a Romani Design egyedülálló darabjait roma és nem roma közéleti szereplők és előadóművészek, így többek között Osztolykán Ágnes, Soma Mamagésa vagy a Karavan Familia tagjai is.

A hagyományos öltözetek vevői között jóval több a nem roma, sőt a külföldi, mint a roma. „A mi vásárlóink tudatos vásárlók. Ez egyfajta társadalmi misszió is a részükről, hiszen aki Romani Design ruhát visel, az nem hétköznapi öltözéket visel, hanem közösséget vállal az elfogadás, a multikulturalizmus üzenetével. Ma még kurázsi kell hozzá, de remélem, sikk is lesz nemsokára Romani Design ruhákat fölvenni” – meséli Erika, aki a brandépítés eddigi korszaka után az üzleti siker, a széles hozzáférhetőség megteremtésén dolgozik.

A Romani Design többnyire középkategóriás, 14–28 ezer forint közti és prémiumkategóriás termékeket forgalmaz, ahol a maximum ár 158 ezer forint.

„A társadalmi misszió, az esélyegyenlőség és a roma kultúra népszerűsítése fontos terület, amely olyan neves támogatókkal való együttműködést tesz lehetővé, mint az Open Society Foundation. De bizonyára az a program tud igazán fennmaradni, ami piaci értelemben is megállja a helyét, tehát ami valóságos társadalmi igényt képes kiszolgálni. Akkor érjük el a tulajdonképpeni célunkat mi is” – magyarázza az üzletvezető, aki kezdettől hátrányos helyzetű alkalmazottakkal dolgozó közösségi szervezetet épít. Mint mondja: egy ilyen típusú projektben a haszon nem cél, hanem eszköz, amit el kell érni ahhoz, hogy a fontos társadalmi vállalásaik teljesüljenek. Számításai szerint öt éven belül elérkezhetnek idáig. Nem fontolgatja, hogy külföldön próbáljon szerencsét, itthon akarja a helyét megtalálni, de a márkát szeretné a nagyvilágban is sikerre vinni. (Közreműködött Jankovics Tímea.)

Olvasson tovább: