Kereső toggle

A csokoládéból épült város

Lúzerből jótékonykodó mágnás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A száz éve elsüllyedt Titanic Londontól New Yorkig tartó luxusútjára ugyan jegyet vásároltak, induláskor azonban mégsem foglalták el kabinjukat. A dollármilliomos amerikai csokoládégyáros, Milton S. Hershey feleségével akart visszatérni Európából az Újvilágba. Catherine gyengélkedése miatt azonban meggondolták magukat, és egy később kifutó hajóra szálltak. Így visszatérésük után tovább tevékenykedhettek a pennsylvaniai lankák között meghúzódó Hershey városka polgárainak érdekében.

Milton Snavely Hershey nem sokkal az amerikai polgárháború előtt, 1857. szeptember 13-án született Pennsylvaniában, Derry járásban, mennonita (anabaptista) családban. Szülei, Henry Hershey és Veronica Fanny Snavely svájci és németországi felmenői az 1700-as években érkeztek a környékre. Apjának mindene volt az olvasás, éjjel-nappal hódolt szenvedélyének, ezért nehezen tudta családja megélhetését biztosítani. Többszöri költözködés és sikertelen próbálkozás után felesége erélyes fellépésére Henry Hershey hosszú időn át családjától távol, New Yorkban és Coloradóban próbált szerencsét. A gyakori költözködések miatt a kis Milton hol itt, hol ott járt iskolába. Anyja, aki meg volt győződve, hogy férje tehetetlenségét a könyvek okozták, attól tartva, hogy a sok tanulás fiát is tönkreteszi, nem szorgalmazta taníttatását.

Az első évtizedekben úgy tűnt, hogy a fiúnak sincs sokkal jobb üzleti érzéke, mint apjának. Több próbálkozása kudarcot vallott, míg végül karamellás cukorkák gyártásával érkezett el a várt siker. Ekkorra azonban már majdnem negyvenéves volt.

Először segédként dolgozott a helyi német nyelvű újság szerkesztőségében, azonban hamarosan az utcán találta magát, miután szalmakalapját beleejtette a nyomdagépbe. Ezután anyja egy cukorka- és jégkrémkészítőnél talált tanonc állást fia számára, ahol a cukorkagyártás alapjait sajátíthatta el. Hogy önálló vállalkozásba kezdjen, 1876-ban Philadelphiába költözött, remélve, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulójának ünneplésére érkezők beindítják az üzletet. Nagybátyjától, Abraham Snavelytől tekintélyes összeget kölcsönzött az induláshoz, de a siker elmaradt. Annak ellenére, hogy anyjával és nagynénjével együtt hat éven keresztül keményen dolgoztak, még a kölcsönt sem tudták visszafizetni. Hershey azonban nem adta fel, és philadelphiai kudarca után Denverben, New Yorkban, Chicagóban és New Orleansban próbált szerencsét. Noha ezúttal sem volt sokkal sikeresebb, mint korábban, egy fontos dolgot megtanult: friss tejjel nagyon jó cukorkát lehet készíteni.

Az üzletalapításhoz azonban egy fillérje sem volt. Visszatérve a szülői házhoz Lancesterbe, rokonai a megbízhatatlannak vélt csavargót messze elkerülték. Egy korábbi philadelphiai munkatársa segítette ki anyagilag, majd anyja és nagynénje ismételt segítségével Milton elkezdte a kísérletezést, melynek eredményeképpen megszületett a „Hershey Kristály A", a tejjel készült karamellás cukor receptje. A termék olyan jól sikerült, hogy egy angol cukorimportőr nagyobb mennyiséget rendelt belőle. Hershey-nek kölcsönért a helyi bankhoz kellett fordulnia, szerencsére a lenyűgözött banki alkalmazott egyből megadta a kért összeget. Az üzlet beindult, és hamarosan a „Lancaster Caramel Company" közel 1400 alkalmazottal gyártotta és forgalmazta a karamellás cukrot, melyet Amerikán kívül Európa-szerte is fogyasztottak.

Az első millió a karamellből származott, az igazi sikert azonban a csokoládé hozta el. 1893-ban a chicagói világkiállításon Hershey-t teljesen magával ragadta a csokoládékészítés „művészete". Azonnal megvásárolt egy német masinát, melynek segítségével a karamellás cukorkákat csokoládéval vonta be. Ismerve a csokoládé iránti nagy keresletet, megalapította a „Hershey Chocolate Company"-t. Éveken keresztül dolgozott a tejcsokoládé receptjének tökéletesítésén, mely akkoriban a svájci csokoládégyárak féltve őrzött kincse volt. Végül 1900-ban sikerült tej, cukor és kakaó megfelelő arányú keverékéből tömegméretekben előállítható tejcsokoládét készítenie.

Ahogy a csokoládébiznisz egyre jobban fellendült, Hershey elhatározta, hogy eladja karamellkészítő cégét.  Ezután egy csokoládégyár létesítésére alkalmas területet keresett, amit szülőhelyén, Derry járásban meg is talált. Ismerősei nem tartották jó ötletnek a lakatlan vidéken történő gyárépítést, de ő meg volt győződve, hogy a dombok közötti terület bő vízellátása, a friss tehéntej közelsége kedvező adottságok. Emellett az Atlanti-óceán-parti kikötők sem voltak túl messze, ahova az importált kakaó érkezett. 1903-ban el is kezdték az építkezést, és 1905-re elkészült az új gyár. Hershey és néhány munkása sokszor éjszakába nyúlóan dolgozott, amíg az összetevők keveréke alkalmasnak bizonyult arra, hogy tejcsokoládét gyártsanak belőle. A munkában való személyes részvételével kivívta a dolgozók odaadását és csodálatát.

Korának több előrelátó gyártulajdonosával együtt hitte, hogy azok a munkások, akikkel fair módon bánnak, akik szép és kényelmes körülmények között élnek, jobban dolgoznak. A gyár köré egy kis település megépítését tervezte, amelyben mind a vezető, mind az egyszerű alkalmazottak otthonhoz jutnak, amelyben iskolák, gyülekezeti házak, templomok, parkok, szabadidős tevékenységre alkalmas helyek vannak, és trolibuszok járnak. Szemben más gyárvárosokban megszokottal, Hershey nem akarta kizsákmányolni munkásait, inkább azon igyekezett, hogyan tudná megalapozni jólétüket. Ahogy a városka növekedett - amit természetesen Herhsey-nek neveztek el -, egyre-másra jelentek meg benne közösségi épületek, áruházak, konferenciaterem, vidámpark, uszoda, golfpályák és sok-sok iskola. Hershey, akinek gyermekkorában nem adatott meg, hogy magas szintű képzésben részesüljön, a tanulás lehetőségének biztosítását mindig elsőrendű feladatnak tekintette.

1898-ban, mikor már negyvenéves is elmúlt, sokak meglepetésére feleségül vette a nála tizenhat évvel fiatalabb, ír származású Catherine Sweeney-t, aki jókedvet és melegséget hozott a házba. Boldogságukat talán csak az árnyékolta be, hogy nem született gyermekük. A frusztráltság helyett azonban inkább a tettek mezejére léptek. 1909-ben árva kisfiúk jövőjének megalapozása érdekében megalapították a Hershey Ipari Iskolát, ami kezdetben négy gyermek számára biztosított otthont és tanulási lehetőséget.

Sajnos Catherine Hershey nem élvezhette sokáig a jótékonykodást, mert krónikus betegsége következtében 1915-ben, negyvenkét évesen elhunyt. Férje 1918-ban jövedelmének jelentős részét, valamint a „Hershey Chocolate Company" tulajdonjogát az ipari iskolának adományozta, hogy folyamatos működését biztosítsa. A csokoládégyár profitjából az intézmény Milton Hershey Iskola néven ma is fennáll, és alacsony jövedelmű és rossz szociális helyzetű családok tehetséges gyermekeinek biztosít nagyon jó körülmények között térítésmentes lakhatást és magas színvonalú oktatást. A nevelőszülők és a tanárok évente közel 1000 négy és tizennyolc éves kor közötti tanuló jelenéért és jövőjéért munkálkodnak, akik közül nem kevesen végeztek egyetemet, és szakmájuk kiemelkedő, elismert művelőjeként tevékenykednek.

Hershey városfejlesztő tevékenysége a nagy gazdasági világválság éveiben sem lankadt. Ekkor építtette többek között a Hershey Hotelt, a város jéghokiarénáját, valamint két színházat. 1935-ben egy privát jótékonysági alapot hozott létre, a Milton S. Hershey Alapítványt, hogy kulturális lehetőségeket nyújtson a város lakosai számára azáltal, hogy múzeumot, színházat és botanikus kertet tart fenn. Az alapítvány Herhsey 1945 októberében bekövetkezett halála után is a város jólétét szolgálja. Ennek egyik példája az 1963-ban megalapított Milton S. Hershey Orvostudományi Központ, ahol a magas szintű betegellátás mellett a Pennsylvania Állami Egyetem hallgatóit is képzik, és amelynek folyamatos fejlesztéséhez a rendszeres magánadományok mellett az alapítvány is jelentősen hozzájárul.

Milton Hershey nyolcvannyolc évesen hagyta véglegesen abba a kisvárosért végzett tevékenykedését.  Ekkorra már a csokoládészeletek révén neve szinte az egész világ előtt ismertté, ő maga pedig legendává vált.  A gyár létesítése a megfelelő helyen és a megfelelő időben zseniális ötlet volt. Személyes meggyőződése a gazdagok kötelezettségeiről, az általa alapított közösség jóléte érdekében tett önzetlen támogatása és emberszeretete által vált a város Milton Hershey élő emlékművévé.

Csoki a fronton

A második világháború alatt az amerikai hadsereg katonái a fronton sem nélkülözték Hershey termékét. A „Ration D" csokoládészeletnek, amit kifejezetten a hadsereg számára gyártottak, több kívánalomnak kellett megfelelnie. Mérete mellett fontos volt, hogy strapabíró legyen, 32 fok fölötti olvadásponttal rendelkezzen, és nem lehetett különösképpen jóízű, nehogy a katonákban túlságosan erős kötődés alakuljon ki. 1940-45 között több mint 3 milliárd darab csokoládé jutott el a világ különböző pontjain harcoló amerikai egységekhez. A háború vége felé az egész csokoládégyár kizárólag a hadsereg igényeit szolgálta, volt idő, amikor heti 24 millió csokoládészeletet gyártott, melyeknek nemcsak a mennyisége, de a minősége is felülmúlta a várakozásokat. Elismerésül a gyár, melynek gépüzeme a csoki mellett harci eszközök alkatrészeit is előállította, a háború után magas kitüntetésben részesült.

Olvasson tovább: