Kereső toggle

Dekódolva - Létezik-e külön női és férfinyelv?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A férfiak és nők közti kommunikációs különbségeknek egyre nagyobb a szakirodalma. Mindkét nemnek van ugyanis egy nagyon jellegzetes kommunikációs mintája, de gyakran tévesen azt feltételezzük, hogy mivel ugyanazokat a szavakat és viselkedésmintákat alkalmazzuk, biztos a másik is ugyanazt érti ezek alatt.

A férfiak a kommunikációt eszköznek tekintik arra, hogy kifejtsék a véleményüket, tanácsot vagy instrukciókat adjanak, vagy megoldjanak egy problémát. Ezért általában lényegre törő, rövidebb mondatokat használnak, mellőzik a részleteket és sokkal direktebbek, mint a nők, akik számára a kommunikáció az érzések és az információk közvetítésére szolgál. Így a női nyelv körülíróbb, több jelzőt, asszociációt használ. A nők nem akarnak túl direktnek tűnni, hogy ne sértsék meg a másikat, inkább jelentéktelenebbnek tüntetik fel a tekintélyüket és a státuszukat. Több kérdő mondatot használnak, de nem feltétlenül azért, mert kérdésük van, hanem azért, hogy fenntartsák a párbeszédet. A férfiak kérdései viszont tömörebbek és valóban egy információra irányulnak.
„Munkahelyen konfliktusokhoz vezethet, ha nem értjük a különbségeket. A férfiak általában szó szerint veszik ezeket a finomításokat, jelzőket, és ha úgy kezdünk egy mondatot, hogy »Lehet, hogy ez egy buta kérdés, de …«, akkor feltételezik, hogy valóban egy buta kérdés következik” – írja Connie Glaser, a nemek közti kommunikáció szakértője, a Gendertalk works című könyv szerzője.
Az is félreérthető, ha egy nő túl sokszor kér elnézést. Nők egymás között gyakran mondják, hogy „sajnálom”, ami nem azt jelenti, hogy valami rosszat tettek és ezért elnézést kérnek, hanem csak azt, hogy sajnálják, hogy valami rossz történt. A munkahelyen viszont a férfiak ezt önbizalomhiánynak vagy alkalmatlanságnak tarthatják, hiszen ők csak akkor kérnek elnézést, ha úgy érzik, hogy valami rosszat tettek a másiknak. „A férfiak kommunikációja sokkal direktebb, és mivel kevésbé olvasnak a sorok között, nem is annyira értik a célzásokat” – állítja Glaser. Ha egy nő finoman megjegyzi, hogy „Hú, de hideg van itt bent!”, akkor az az ő nyelvén azt jelenti, hogy „Kapcsold be a fűtést!”. A férfiak, mivel sokkal inkább szó szerint értelmeznek dolgokat, ilyenkor legfeljebb arra gondolnak, hogy „biztos csak panaszkodik a hőmérséklet miatt”.
Egy fontos megbeszélés előtt Tamás egyeztette kolléganőjével, Judittal, hogy mit is akar majd elérni az értekezleten. Mivel Judit végig bólogatott, Tamás feltételezte, hogy egyet is értett vele. Legnagyobb meglepetésére az értekezleten Judit többször megkérdőjelezte az ötleteit, amitől ő úgy érezte, hogy kolléganője átverte, holott csak nem volt tisztában azzal a nonverbális kommunikációs különbséggel, hogy a férfiak akkor bólogatnak, amikor egyetértenek a másikkal, a nőknél viszont ez csak azt jelenti, hogy: „Figyelek rád, mondd tovább!”
Szakértők szerint a nőknél nagyobb a különbség a hivatalos nyelvhasználat és a bizalmas beszélgetés között. A férfiaknál ez a kettő jóval közelebb van. Ezért is fontos, hogy amikor a nők kilépnek a családban elfoglalt szerepükből és a társadalmi szerepüket veszik fel, változtassák meg a kommunikációs módjukat. A munkahelyükön sikeres, vezető szerepet betöltő nők körülbelül 35-40-szer váltanak nyelvi kódot naponta, míg a férfiak jóval kevesebbszer. Ez azt jelenti, hogy másképp beszélünk a hároméves kislányunkkal, mint például a főnökünkkel vagy a beosztottunkkal egy konfliktushelyzetben.

Beszél ön a társa nyelvén?

„Házasságban a feleségek leggyakoribb panasza az, hogy a férjük nem hallgatja meg őket” – írja Dr. John Gray (képünkön) a Mars és Vénusz könyvsorozatában. Vagy egyáltalán nem is figyel oda, vagy pedig odafigyel egy nagyon rövid ideig, rögtön mondja a szerinte tuti megoldást, és utána csodálkozik, hogy miért is nem értékeli ezt a felesége, hiszen ő csak segíteni akart.
A férfiak általában csak akkor osztják meg a problémáikat, ha nem tudják azokat egyedül megoldani és segítségre van szükségük, vagy ha a másikat vádolják. A nők viszont hangosan gondolkodnak, és meg akarják osztani a gondolataikat és az érzéseiket, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz. Ha elfogadást és együttérzést tapasztalnak, saját maguk is könnyebben meg tudják oldani a problémáikat, és a másik fél javaslatait is jobban elfogadják.
A férjek gyakori panasza ellenben az, hogy feleségük állandóan meg akarja őket változtatni. Amikor egy nő szeret valakit, felelősnek érzi magát érte, és mindent meg akar jobbítani az életében. A férjek azonban nem a szeretetet érzik ilyenkor, hanem a kontrollt, és azt, hogy nem elég jók. Nekik az elfogadás nagyobb szeretetet jelentene. Amikor ugyanis kéretlen tanácsokkal halmozzák el őket, azt gondolják, hogy a másik feltételezi, hogy nem képesek a dolgot egyedül megoldani. Amikor egy férfi úgy érzi, hogy a felesége nem akarja állandóan megváltoztatni, sokkal szívesebben kér tőle tanácsot.
A nemek közti egyik legnagyobb kommunikációs különbség a stresszes helyzetek kezelésében jelentkezik. Ezen különbségek figyelmen kívül hagyása sok felesleges súrlódáshoz vezethet. Amikor Gábor hazajött egy stresszes nap után, csak egy dolgot akart: csendben egyedül lenni, hogy elfelejthesse a munkahelyi problémákat. Amint hazajött a felesége, Kata, elkezdett dőlni belőle a szó a saját nehéz napjával kapcsolatban. Egyre feszültebb lett a helyzet, míg végül Gábor teljesen begurult, hogy már otthon sincs egy nyugodt perce, és különben is hogy lehet ennyit össze-vissza csacsogni? Kata erre megsértődött, hogy senki se figyel rá. Ugye, ismerős a szituáció?
Stresszes helyzetben a férfiak jobban szeretnek visszavonulni, hogy a probléma megoldására tudjanak koncentrálni, és addig nem is beszélnek róla, amíg meg nem találták a megoldást. A világért sem terhelnének másokat a problémájukkal. Ha nem sikerül megtalálni a megoldást, inkább valamivel elvonják a figyelmüket, hogy meg tudjanak nyugodni.
Hasonló helyzetben a nőknek fontos, hogy nyíltan és aprólékos részletességgel el tudják mesélni egy hozzájuk közel álló embernek, hogy mi történt. Ha megértő, együtt érző fülekre találnak, máris jobban érzik magukat, és tudnak koncentrálni a problémák megoldására. A nők számára a gondok megosztása nem teher, hanem a szeretet és a bizalom jele.
Hogyan lehet sikeresen motiválni a másik nemet? „A férfiakat úgy lehet ösztönözni és bátorítani, ha azt érzik, hogy szükség van rájuk és bíznak bennük” – állítja Dr. Gray. Ilyenkor minden tőlük telhetőt megtesznek, különösen ha még elismerést is kapnak az erőfeszítéseikért. A nőket viszont az motiválja egy kapcsolatban, ha sok szeretetet kapnak. Ha azt tapasztalják, hogy törődésben és tiszteletben van részük, kivirulnak, és egyre többet és szívesebben adnak.
A férfiak és nők ritkán akarják ugyanazt kifejezni, amikor ugyanazt mondják. Ha egy nő azt mondja: „soha nem megyünk sehova!”, eszébe se jut, hogy a soha vagy sehova kifejezést szó szerint is lehet venni, inkább csak a pillanatnyi frusztráltságát fejezte ki így. A férfiak azonban ezeket a kifejezéseket szó szerint veszik, és válaszaikkal további félreértésre adhatnak okot. „Drágám, úgy érzem, már nem figyelsz rám!” – mondja Andi. „Dehogynem! Most is hallottam minden szót, amit mondtál” – válaszol ingerülten Zoli.
Mivel a nők másképp fejezik ki az érzéseiket, sok vita elkerülhető lenne, ha az ilyen érzelmi kitöréseket lefordítanák férfinyelvre. A fenti gondolat helyes fordítása: „Úgy érzem, nem érted világosan, amit mondani akartam, és nem igazán érdekel, hogy min megyek keresztül”.
Házassági konfliktusok során a férjek gyakran úgy érzik, hogy nem kapják meg a kellő tiszteletet feleségüktől, míg a feleségek a szeretetet hiányolják. Viták, veszekedések során a férfiak nagy része tiszteletlenséget, míg a nők szeretetlenséget éreznek. Bár mindnyájunknak szüksége van mindkettőre, konfliktusokban ez mégis másképp jelentkezik. Például, ha egy feleség úgy érzi, hogy nem szeretik, a természetes reakciója az, hogy tiszteletlenül válaszoljon. A férj pedig, ha tiszteletlenséget érez, hajlamos arra, hogy szeretetlenül szóljon oda.
(S. K.)

 



Olvasson tovább: