Kereső toggle

Columbo már csak filmen látható

Nincs több „csak még valamit...”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem az a fajta hősszerelmes típusú színész volt Peter Falk, aki már ifjúkorában Rómeóként robban be a színpadra és a köztudatba. Neve a negyvenen túl vált ismertté, és forrt egybe a ballonkabátba bújtatott hadnagyéval. Nyolcvan ország nézői kerültek egy hullámhosszra vele: amerikaiaknak amerikai volt - New York szülötte -, európaiak-nak közép-európai emigránsok szorgos utóda, nekünk pedig Falk Miksa dédunokája. Mostantól Columbo már csak filmen látható: Peter Falk 83 évesen távozott az élet színpadáról.

Vitathatatlan: korunk (akció)hőse nem rozzant Peugeot 403 Grande Luxe Cabriolet-val, jegyzettömbbel, ceruzával, viseltes ballonkabátban és igazi üvegszemmel felszerelkezve száll szembe a rosszal. Columbo a televíziózás detektíveset játszó hőskorában volt hős, amikor a bűnüldöző szervek és egyének a hét során többször is főműsoridőben üldözték a bűnt, úgyszólván százszázalékos hatékonysággal, feszes cselekménnyel, hogy mindenképpen eredményesen lezáruljon a nyomozás, mielőtt a nézőt elnyomná az álom. Ki ne lett volna őreájuk kíváncsi, mikor a tévéhekusok egy hét alatt több fajsúlyos ügyet zártak le, mint amennyiről a helyi rendőrkapitányság esetleg hét év alatt beszámolhatott? Az efféle szerzeteket sokan látták szívesen a képernyőjükön, hiszen szupermenszériákat megszégyenítve oldották meg az életszerű bűnügyeket (jellemzően robbantás, lézerfegyver és patakvér nélkül), jóllehet Columbo egyenesen középtermetű, középkorú, sőt első pillantásra középszerű is volt - a néző pedig elnéző, hiszen Peter Falk még az apróbb szerepeket vagy a felejthető filmeket is képes volt emlékezetessé tenni.

Peter Falk 1927-ben született New Yorkban, bár felmenői révén a közép-európaiak teljes joggal érezhették közéjük tartozónak a színészt: a férfi apja félig lengyel, anyja orosz zsidó származású volt, a családfa leghíresebb hajtása éppen a magyar Falk Miksa dédpapa, aki író-politikus volt, a Pester Lloyd főszerkesztője, nem utolsósorban Sissi, azaz Erzsébet királyné magyarnyelv-tanára. Mi sem természetesebb ezek után, már Amerika földjén, hogy a dédunoka Hollywoodból induljon világhódító útra - egy olasz származású karakter bőrében. Pedig Peter Falk nem éppen szerencse fiaként kezdte: bár boltos és könyvelő szülei egy szem gyermekükként óvták, ám hároméves korában rák miatt kioperálták jobb szemét, s már üvegszemmel nézett a gazdasági világválság évei elé. Kiskorában kifejezetten gyűlölte a kérdezősködést, hogy mi is történt a szemével, bevallása szerint úgy tízéves korában jött a fordulat: „az áttörés az volt, amikor ráébredtem, hogy a szemem arra is alapot adhat, hogy megnevettessek másokat". Lehetett bármilyen hátrányos is a helyzete, volt, ami megkérdőjelezhetetlenül csakis a tizenkét éves Peternek járt: a kalózkapitány szerepe az iskolai színielőadásokon. Fiatalkorában a jó tanuló-jó sportoló mintája volt, bár igazságérzetének ott és akkor, kamerák híján is hangot adott: amikor egy baseballmeccs során vitathatóan kiállították, Peter mérgében a bíró elé állt, és odanyújtotta üvegszemét azzal, hogy „erre inkább Önnek van szüksége!".

Első szerepét a gimiben aztán úgy kapta meg, hogy beugrott egy iskolatársa helyett, hogy az előadás betegség miatt se maradjon el, s így éppen egy detektívet alakíthatott - nem utoljára. Visszaemlékezései szerint menő sportember és szorgalmas hallgató volt, az évfolyam mindenese, ugyanakkor „befelé forduló, gondterhelt és boldogtalan". Nemhogy diáktársainak, de még önmagának sem merte bevallani, hogy igazából hivatásos színész akar lenni, ezeket az ambícióit mélyen eltemette magában - túl bizarrnak tűnt számára, hogy éppen őbelőle legyen színművész. Mindenképpen ott akart lenni azonban, ahol izgalmas dolgok történnek. Mikor 1945-ben érettségizett, abban bízott, hogy még be tud szállni a világháborúba, ám erről már lekésett, ráadásul a szeme miatt be se akarták sorozni. Ezután fogta magát, vízre szállt, s egy tengerjárón szakácskodott egy álló évig az egyetem előtt. Alighogy adódott egy következő lehetőség akcióra, jelentkezett, hogy Izraelbe repül, és segít az egyiptomi konfliktusban, mire arról is lemaradt (nem csak őt érte meglepetésként, hogy csak ilyen rövid ideig tartott az a háború). „Egyszerűen több izgalomra vágytam" - vallott erről önéletrajzában. Mivel aktuálisan semmi számottevő hősi harci feladat nem akadt számára, csalódottan visszament tanulni.

Hosszúra nyúlt egyetemi évei alatt tanult irodalmat, politológiát, államigazgatást. Tehetséges és sokoldalú férfi volt, bürokratikus okokból mégis hiába pályázott a CIA felelősségteljes kötelékeibe, a Központi Hírszerzés díszletei között nem kapott lehetőséget a bizonyításra. Még pénzügyi tanácsadóként is kipróbálta magát, hogy aztán végül a hollywoodi sztároknak a többdiplomás pályaelhagyókból álló parányi csapatát erősítse. Természetesen ezt sem hirtelenkedve tette: előzetesen azért elvégzett egy színitanodát is, s már a harminc felé járt, mikor első igazi darabjában (Moliére: Don Juan) színre lépett. A színház csak rövid epizód volt pályáján, s jóllehet New York színpadjai további sikerrel kecsegtettek, a hatvanas évek végén nem volt kérdés egy magafajta okos ember számára, hogy a jövő a filmszínházé. Filmszínészi karrierje lendületesen indult, a folyamatos tévészerepek mellett már negyedik mozifilmjével (Murder, Inc.) Oscar-díjra jelölték 1961-ben. A filmben éppen egy kegyetlen gyilkost játszott - Falk későbbi elmondása szerint ez a szerep volt a „csoda", amelynek az egész karrierjét köszönhette. Rá egy évre rögtön a második, egyben az utolsó Oscar-jelölésére is méltónak találtatott az Egy maroknyi csoda című filmmel, bár ezúttal sem főszerepért indult, hanem a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában. A rendezők is hamar megszerették, mivel Falk mindig kézre állt, játéka széles spektrumon mozgott, a könnyed komédia és a mély dráma terén egyaránt sikerrel bevethető volt.

A Columbo-sorozat komótosan indult, az 1968-as kezdőepizódot csak három év múlva követte aztán a folytatás, mivel Falk bizonytalankodott, hogy a sorozatszínészkedés nem üt-e majd a későbbiekben vissza. Az egyik korai epizódot rendező huszonöt éves Spielbergről pedig közölte a producerekkel: „ez a srác túl jó a Columbóhoz".

A sorozat epizódjai során - a hagyományos krimikkel ellentétben - nem a tettes személyét kell a nézőnek kitalálnia, hanem a gyilkosság fondorlatos előkészületeit lépésről lépésre nyomon követve izgulhatja végig az állhatatos detektív nyomozását, árgus szemmel figyelve, hogy a gyilkos mikor követ el végre végzetes hibát. Persze minden tökéletes bűntényhez akad egy tökéletes banánhéj, amelyet ez esetben az együgyűnek tűnő hadnagy vet ki a gyilkos elé - egy nagyszerű lélektani mozdulattal. Addig is zajlik Columbo-módra a macska-egér játék, a szőrszálhasogatás, a rögeszmésen alapos faggatózás.

A gyilkosok rendre két hibát követnek el: először is gyilkolnak, majd összeakadva Columbóval lebecsülik az ügyefogyott felügyelő álcája mögött rejtőző lángelmét. Columbo figurájához Dosztojevszkij klasszikusa, a Bűn és bűnhődés Porfirij nyomozója adta az alapanyagot. S ami azt illeti, Columbo slampos megjelenése és az alázatoskodó álca ízig-vérig kelet-európai kisembert idéző karakter. Columbo állandó tartozéka még a hadnagy felesége (mindig csak hallomásból tudunk róla), valamint a hadnagy unokaöccse (aki viszont egyszer belefolyik a cselekménybe, de csak azért, mert erre alapos okot szolgáltat: elrabolják tőle a menyasszonyát). Columbo pedig folyton csak kérdez, s nehezen hagyja magára az embert - mint az eleven lelkiismeret -, képes tétovázva és akár bocsánatkérően is feltenni az újabb rázós kérdéseket; amíg egyszer nincs több magyarázkodás, sem menekvés, és a bűnös elnyeri méltó büntetését.

A sorozatot a földkerekség 80 országa vette meg, hazájában ezekkel érdemelte ki Peter Falk az egyetlen Golden Globe- és öt Emmy-díját. A több mint harminc év termését (az utolsó epizód 2003-ban gördült ki a filmgyárból), az egy híján hetven epizódot nálunk is rendszeresen ismétlik.

A számtalan tévéfilm mellett vagy negyven mozifilmben is szerepet kapott. Játszott Jack Lemmon és Tony Curtis oldalán, Columbóként pedig olyan neveket is rács mögé juttatott többek között, mint Leslie Nielsen és Johnny Cash. Forgatott többek között Woody Allennel (A napsugár fiúk) és Wesley Snipes-szal is (Vitathatatlan). A filmvásznon még az is megadatott neki, hogy CIA-ügynök lehessen (Arthur Miller: Rokonság). A kilencvenes évek végén ismét színpadra lépett New Yorkban Arthur Miller egy másik darabjában (Mr. Peters' Connections). S bár a The New York Times méltatásában „zsibbasztó élményként" szóltak Falk alakításáról, a szerepajánlatok rohamosan fogyatkoztak, utolsó mozijában (A holnap a múlté), 2007-ben Nicholas Cage partnere volt.

Kiváló karakterszínészi képességeit az európai rendezői körnek sem kellett bizonygatni. Wim Wenders osztotta a férfira pályája talán legkülönösebb szerepét 1987-ben a Berlin fölött az ég című filmben. Falk a történetben egy „kiugrott" (mondhatni: bukott) angyalt alakít, aki a földi élet (a halandók „színes" és „mozgalmas" világa) miatt lemondott a halhatatlanságról, és példájával bátorítja a Bruno Ganz (Luther, A bukás - Hitler utolsó napjai című filmek) által játszott főhőst (mint alászállás előtti angyalt), aki egy nő miatt készül a felsőbb helyek elhagyására. Minden egyéb vonatkozásban a színész valóban önmagát adja a filmben: Peter Falk szerepében Peter Falk amerikai színész, aki háborús filmet forgat Berlinben, mialatt egyfolytában rajzolgat, s nem vágyik vissza az angyalok világába, mely ha nem is színtelen, de fekete-fehér, íztelen, szagtalan világ - mármint a művészi ábrázolás szerint. Nem véletlen, hogy átütő sikert ez a mozi Európában ért el, Cannes-ban díjnyertes lett, bár a tengerentúlon is megélt egy feldolgozást az Angyalok világa címmel.

Peter Falk kétszer nősült, saját gyermeke sosem született. Első feleségét az egyetemen ismerte meg, házasságuk tizenhat évig tartott. Két lányt fogadtak örökbe, az egyik lány éppen magánnyomozó lett a való életben. Második feleségét, aki mellett 33 évet töltött, Columbónak köszönheti: a hölgy a sorozat több epizódjában is szerepelt - lévén színésznő. Falkék Kaliforniában, Beverly Hillsben élték szolid sztáréletüket. Aktív évei-ben a színész kikapcsolódásként golfozni járt, szurkolni a helyi kosárcsapatnak szurkolt - Los Angeles-i lakosként adódott tehát a Lakers. Nem volt az a csevegős típus, a partikra a feleségét delegálta, Falk inkább otthon olvasgatott. A világhíres detektívsorozat révén a pénzre nem volt gondja.

A színészkedés mellett szenvedélyesen rajzolt: grafikái, szénrajzai több nemzetközi kiállításon megjelentek, és mától sejthetően még jobb áron kelnek el, pedig eddig is több száz dollárt értek alkotásai.

„Azt hiszem, az emberek azért azonosulnak könnyen Columbóval, mert egy átlagos ember - vélekedett Peter Falk a figura titkáról. - Egy köznapi ember, aki ugyanakkor megszállottan keresi a válaszokat." Bár voltak évek, amikor nem számított a kedvencének a sorozat - mivel egy idő után beleunt, ki is akart szállni -, de nem engedték el. Nyilván Peter Falk is megpróbált szabadulni a sorozatszínészek örök skatulyájától, de ez az álma nem az elképzelései szerint, és csak a súlyosbodó betegségével vált valóra. Betöltve a nyolcvanat, még olyan hírek keringtek róla, hogy ha rajta múlna, mégiscsak felöltené Columbo köpönyegét, csak épp' a producerek nem kapkodtak egy agg hős után. Már évekkel ezelőtt érezhette az út végét, mivel 2005-ben feleségét bízta meg ügyei és vagyona kezelésével. Mivel Peter Falk tinédzser korától erősen dohányzott (a szivarra a Columbo idején váltott át), a legtöbben emiatt aggódtak érte. Azonban egészségét a 2007-ben felerősödő Alzheimer-kór rendítette meg végül, ezzel összefüggésbe hozhatóan elmebajt is diagnosztizáltak nála, majd 2008-ban komoly autóbaleset is érte. Kezelőorvosa két éve jelentette ki, hogy a színész már egyáltalán nem emlékszik a Columbóban játszott nagy sikerű szerepére, a majd' 70 epizódra. Hiába köszönhette ennek hírnevét, Columbo innen csak a nézők emlékeiben maradt meg. Peter Falk neje a „férjére tekintettel" ezután tartózkodott mindenféle sajtónyilvánosságtól.

Bár Columbo az utókor füle hallatára újra és újra felteheti még „a tényleg" utolsó kérdését; ám Peter Falk számára végleg lezárult az ajtóból való visszafordulás ideje: amikor nincs több „csak még valamit...".

Olvasson tovább: