Kereső toggle

A hangom Istentől kapott ajándék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ted Williams, az aranytorkú férfi, kapott egy második esélyt az élettől. A hajléktalanból lett sztár mesebeli története felkavarta egész Amerikát.

Az újév utáni első napok lassan teltek a Columbus Dispatch nevű, Ohio állambeli újságnál. Még nem indult be a szokásos hírözön, de Doral Chenowethnek mentőötlete támadt. Eszébe jutott egy hajléktalan, aki az autópálya mellett koldult, a kezében kartonlapra rótt felirattal: „A hangom Istentől kapott ajándék!"

Az újságíró videóra vette a torzonborz hontalan „tudományát", és feltette az anyagot az internetre. Nem sejtette, hogy Ted Williamsből pár nap alatt médiasztárt csinál.

Az „arany- torkú férfi" - ahogyan azóta is mindenki emlegeti - még javában az utcán koldult, amikor a róla készült videó már szenzációszámba ment a YouTube-on, illetve a különböző közösségi hálókon. Két-három nap leforgása alatt közel 12 millióan kattintottak a linkre, Williams villámgyorsan igazi sztár lett.

A felvételen, amelyet az újságíró készített róla, megdöbbentő, amint a hajléktalan megszólal bársonyos bariton hangján, és „játékból" felkonferál néhány rádióműsort. Chenoweth rövid interjút is készített vele, amelyben Williams elmondja, hogy korábban kitanulta a rádiós szakmát, és tanult hangképzést is, ám az alkohol és a kábítószer gyorsan tönkretette az életét. A felvétel végén hozzáteszi: már két éve „tiszta", és reméli, hogy egyszer mégis felfedezi valaki, és felkéri valamilyen hangalámondásra.

A történet folytatásából úgy tűnik, kívánsága hamar meghallgatásra talált. A különféle közösségi hálókon a felhasználók elkezdtek számára pénz- és ruhaadományokat gyűjteni, sőt hamarosan az első munkaajánlatok is megérkeztek. Williams közel tizenöt évig élt az utcán: néha betért egy-egy hajléktalanszállóra, de legutóbb egy autópálya mellett lakott egy sátorban, kartondobozok és zsákok között. Két nappal azután viszont, hogy a videó felkerült az internetre, már szállodában alhatott, és egyik csatorna a másik után kért tőle interjút. Gyorsan peregtek az események: a Cleveland Cavalier nevű kosárcsapat a saját kommentátoraként szerződtette, sőt egy házat is felajánlottak neki - méghozzá jelzálogteher nélkül. Ő lett a Kraft Foods sajtos makarónijának reklámhangja, de munkát ajánlott neki az MSNBC és több más csatorna is.

Ezzel teljesült Williams nagy álma, azaz hogy legyen fedél a feje felett, legyen egy ágya, legyen egy tűzhelye, amin főzhet, és legyen munkája is, hogy végre rendes adófizető polgár váljon belőle. És a történetnek itt még nincs vége! A férfit összehozták New Yorkban élő kilencvenéves édesanyjával, akivel húsz éve nem találkozott, és családjával is, akiket 1993-ban hagyott el. Az ötvenhárom éves Williamsnek kilenc gyermeke van - hét lány és két fiú, akik időközben felnőttek, és már saját családot alapítottak.

Bár Williamset a média most szinte mindenhová üldözi, az interjúkban mindenki a lelkére köti: ne tékozolja el ezt a második lehetőséget! A reality show-kon és sztárbotrányokon megedződött amerikai média- és közvélemény úgy tűnik, rendkívüli jóindulattal figyeli az ilyen történeteket, de tisztában vannak azzal, hogy ez még nem a „happy end", hanem inkább egy nagyszerű (újra)kezdés.

Az eset kapcsán reflektorfénybe került a hajléktalanok helyzete is. Williams „felfedezője", Chenoweth szerint „szerte Amerikában mindenhol vannak ilyen észrevétlen emberek. Érdemes barátságosnak lenni velük, vagy egyáltalán tudomásul venni a jelenlétüket, mert mindenkinek megvan a maga története". A WBNS tévécsatorna pedig január 31-én „Egy nap a hajléktalanság felszámolásáért" mottóval adománygyűjtő programot szervez.

Williams láthatóan a fellegekben jár, de maga is elismeri: nem könnyű feldolgozni ezt a hirtelen váltást és a folyamatos médiafigyelmet. Bizony szüksége volt a napokban nyugtatóra, sőt némi alkoholra is. Amikor egyik lányával újra találkozott a szállodai szobájában, a hírek szerint olyan hangos vita kerekedett köztük, hogy a vendégek kihívták a rendőrséget.

Amerikában azonban a psziché helyreállítása is hangsúlyos szerepet kap. Williams volt a vendége a népszerű Dr. Phil Show-nak, amelyben egy pszichiáter az éppen aktuális médiahősöknek ad tanácsot életvezetésükkel és pszichés problémáikkal kapcsolatban. Dr. Phil a műsorban újra összehozta az egykori hajléktalant elhagyott gyermekeivel és a volt feleségével, hogy közösen dolgozzák fel a múltat. Amikor a pszichiáter megkérdezte Williams legkisebb lányát, mit érzett, amikor édesapja elhagyta őket, drámai vallomásra került sor: „Nagyon elveszettnek éreztem magam. Mindig arra vágytam, bárcsak ott lenne az apukám, és megtiltaná, hogy elmenjek a randira, vagy segítene a házi feladatomban, vagy elvinne a délutáni edzésekre. De úgy érzem, még van esély, még nem késő, hogy a kapcsolatunk megerősödjön!" Williams erre így felelt: „Megígérem, hogy így lesz. Most elviszlek vásárolni, hogy vehess magadnak egy Louis Vuitton táskát!" A lánya azonban, aki időközben maga is édesanya lett, inkább egy elérhető nagypapát szeretne a három gyermeke számára: „Egy drága táska nem pótolja az elveszett éveket, apa. Nekem te kellesz, nem a pénzed!"

Volt felesége, aki azóta újraházasodott, elismerte: eleinte nagyon nehéz volt feldolgoznia, hogy a férje elhagyta, és hogy egyedül kellett felnevelnie a gyermekeit, akik után Williams még tartásdíjat sem fizetett. De hozzátette: azóta már megbocsátott volt férjének, és örül, hogy most ilyen nagyszerű lehetőséget kapott az élettől, és hozzátette: „Ezúttal másképp kell élnie a lehetőségeivel."

Williamsnek tehát van mit helyrehoznia: elrontott kapcsolatok, elpazarolt lehetőségek, pusztító függőségek és néhány enyhébb törvényszegés, lopás, garázdaság terheli a múltját. Dr. Phil világossá tette, mit szeretne látni az újdonsült sztár életében: „Szeretném, ha ez hosszú távú siker lenne a számára, és ha őszintén szembenézne a múltbeli hibáival és az általa okozott károkkal. Azt szeretném, ha egy év múlva is szilárdan állna a lábán."

Az aggályok nem alaptalanok: Williamsnek már korábban is volt jó rádiós munkája, de a drog és az alkohol egyre inkább egy olyan kényszerpályára sodorta, ahonnan már nem volt visszaút. Saját bevallása szerint korábban semmit nem tudott megbecsülni, és soha semmiért nem adott hálát Istennek, noha az édesanyja mindig erre tanította. Az idős asszony így vallott az elvesztegetett évekről: „Mindig imádkoztam a fiamért, hogy helyre tudjon állni, de a vége felé kezdtem azt gondolni, hogy Isten már nem foglalkozik vele."

Amikor Williams tavaly kapott valakitől ajándékba egy kis naptárt, azt hitte, a 2010-es évre is beírhatja majd, hogy „Egy újabb elpazarolt év az életemből". De nem így lett: „Ez az év lett ugyanis, amikor megtaláltam Istent. Nem járok ugyan még közösségbe, de valahol a szívemben megtaláltam. Elhatároztam, hogy ezentúl mindig őt teszem az első helyre, ahogy az anyám tanította annak idején. A kolduláshoz is ezért írtam ki újabban azt, hogy a hangomat Istentől kaptam. Most már mindent neki köszönök, és ahogy a Példabeszédek könyve mondja, most minden utamon el akarom ismerni őt, és akkor irányítani fogja a lépteimet." Biztató jel az is, hogy sok sorstársától eltérően a hosszan tartó önpusztító életmód ellenére sem veszítette el a hangját.

Olvasson tovább: