Kereső toggle

Az orrművész

Beszélgetés Zólyomi Zsolt parfümőrrel, a Le Parfum Parfümériák tulajdonosával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy-egy illat jelentősen befolyásolhatja az emberek közötti viszonyt, akár magánéletről, akár munkáról van szó, hiszen két ember nemigen tud még egy jót beszélgetni sem, ha az egyiket taszítja a másik illata. Akármilyen illatot érzünk, nincs időnk gondolkodni, máris megvan a benyomás, ami tudat alatt befolyásolhatja akár egy tárgyalás vagy egy kapcsolat kimenetelét is – mondja Zólyomi Zsolt, az egyetlen parfümőr a régióban, akinek több illatkreációja is kapható kereskedelmi forgalomban. ő mégis személyre szabott parfümök készítésével foglalkozik legszívesebben.

Ön, aki végzettsége szerint kutató biológus, közgazdász, tanár, műtárgybecsüs, hogyan jutott arra a gondolatra, hogy parfümőr lesz?
– Mindig is nagyon szerettem parfümökkel foglalkozni, csak Magyarországon nem volt rá lehetőség. Így kerültem Jean-Paul Guerlain világhírű francia iskolájába, a Versailles-i ISIPCA-ba. Itt a világ minden tájáról érkezett tizenkét tanuló közt az egyedüli magyarként végeztem el a Fragrance Academy parfümkészítő mesterkurzusát.
Hogyan jutott be ebbe a zárt, klubszerű világba, ahova azelőtt senkit nem vettek fel Kelet-Európából?
– Szerencsével. A parfümipar kreativitási válságban van, így szükségük volt „vérfrissítésre”, olyanokra, akik más gondolkodást, friss ötleteket hoznak. Guerlain azért alapította az iskolát, hogy a luxuskozmetikai ipar kutató-fejlesztő szakembereit kiképezzék. Ehhez nyilvánvalóan kell a jó szaglás és az illatos fantázia. A felvételin e kettőt vizsgálják, és azt, hogy elég motivált-e az ember. Nekem sok időm volt motiváltságot szerezni, a végén kis híján el is veszítettem, mert öt éven át próbálkoztam, hogy bejussak. 
Mivel foglalkozik egy parfümőr?
– A legtöbbünk ismert márkák számára tervez parfümöket.
A parfümőrök egyharmada viszont szabadúszóként dolgozik. Egyedi parfümtervezéssel is foglalkozunk, tehát egy-egy megrendelőnek a bőrére, az otthonába vagy cégének a fogadóhelyiségeibe állítunk össze illatot. Én ezenkívül esküvőket, divatbemutatókat és színpadi előadásokat is illatosítok, valamint pszichológiai kísérletekben is részt veszek. Nemzetközi illatmarketinggel is foglalkozom, sőt, igazságügyi szakértői és nyomozati munkára is felkérnek. Életem egyharmadában parfümőr, a másikban parfümszakértő, a harmadik egyharmadában egyfajta illatnagykövet, kultúrmisszionárius vagyok.
Hogyan használja az orrát nyomozáshoz?
– Pontosan úgy, mint egy kutya, csak én el is tudom mondani, hogy mit érzek. Például, hogy az áldozat egy olasz étteremben járt korábban.
Említette, hogy különleges szaglóképességgel rendelkezik. Ez genetikai adottság, vagy sok gyakorlással kifejleszthető?
– Ez egy speciális adottság, de fejleszthető is. Egy átlagos orr nagyjából három-négy illat után elfárad, telítődik a szaglóhám, és már nem igazán érzi a különbségeket. Az én orrom úgy száz illat után mondja: „na jó, most tartsunk húsz perc szünetet, és szívjunk egy kis friss levegőt”.
A híres énekeseknek nagy összegre van biztosítva a hangszáluk. Ön is bebiztosította az orrát?
– Nem. Közkeletű tévedés, hogy a szaglás az orrban keletkezik.  A szaglóhám valójában az arckoponya belső üregében, az orrüregben felül, de sokkal beljebb van, mint a látható orr. Tehát az orr csak jól néz ki, de nem ott szagolunk.
Mi a különbség az átlagparfüm és a személyre szabott parfüm között?
– A parfümöknek három szintje van: az ismert luxusparfüm márkák, a különleges niche márkák és végül a személyre tervezett, exkluzív illatok. A nagy márkák a konkurenciához igazodva gyorsan és olcsón dolgoztatnak, többnyire szintetikumokból, és meghatározzák, hogy az alapanyag ne kerüljön többe körülbelül 100 eurónál kilogrammonként. Kevés a kreativitás, és ritka az igazi, minőségi, drága természetes alapanyag. Egyre gyengébb minőségű terméket dobnak piacra óriási reklámköltséggel. Ezt kell megfizetniük a vásárlóknak. Mára az illatkreátorok eléggé „ellustultak”, biztosra mennek, hiszen megrendelőiket ma csak a profitéhség hajtja.
A következő szint a kis szériás niche parfümök világa. Az akár a 12. század óta létező kis manufaktúrák vagy a független alapítású családi cégek teljesen szembe mennek a trendekkel. Nem érdekli őket, hogy a konkurencia mit csinál, szabadon alkotnak. Amit megspórolnak a reklámon, azt alapanyagban és kreativitásban odaadják annak a néhány gourmand vásárlónak, aki megkeresi őket. Parfümjeik kilónként akár 100 ezer eurós igazi, természetes alapanyagokból készülnek. Az írisz Firenzéből jön, a jázmin Indiából vagy Grasse-ból, a rózsa Dél-Franciaországból vagy Bulgáriából, szóval mindig a legjobbat használják.
Viszont megfizethetetlen az átlagember számára.
– Szerencsére ebben téved. Ezek a manufaktúrák a gyártástechnológiát, művészi szintet tekintve a luxuskategóriához tartoznak, de az áraik versenyképesek a tömegtermékekkel, hiszen nem költenek reklámra. 20-30 ezer forint között van egy ilyen parfüm.
A legmagasabb szint a személyre szabott parfüm, amelynek elkészítése körülbelül fél-másfél évig tart. Az ára 10-20 ezer eurónál kezdődik, és az alapanyag ára felmehet a 150 ezer euró/kilóig. A művészi-koncepcionális hozzáállás teljesen ugyanaz a felső két kategóriában. Az egyéni megrendelő viszont megveszi azt a luxusjogot, hogy csak neki van ilyen illata.
Melyek azok az illatok, amelyek vonzóvá tesznek egy nőt vagy egy férfit egymás számára? 
– Nincs ilyen. Rendkívül személyes dolog, hogy két ember mit talál vonzónak egymásban. Én olyan illatot teszek az emberekre, amely a testillatukat pozitív irányban hangsúlyozza ki. Amikor parfümöt tanácsolok, akkor nem egy álcát teszek valakire, hanem kibontom a benne lévő értékeket. A jó parfüm legfontosabb tulajdonsága, hogy harmonizál a testillattal és így a valódi személyiséggel. Nem hazudik, hanem mint egy jó ruha vagy egy jó smink, az apró hibákat elrejti, az előnyöket pedig hangsúlyozza, de nem tesz mássá. Bár így sem lehet elérni, hogy mindenkinek tetsszen, viselőjének pozitív kisugárzást és önbizalmat ad. 
Hogyan zajlik egy parfümtanácsadás?
– Sosem a külsőből indulunk ki. A legfontosabb az egyén bőrének illata, illatpreferenciái (kedvelt illatai) és aktuális életcélja, amelyhez a parfümöt szeretné választani. A testillata elárulja, hogy mit eszik, mit iszik, milyen élvezeti szerekkel károsítja a szervezetét, milyen az érzelmi állapota, milyen kozmetikumokat használ. Ezek mind összeállnak a testillatává, ami a személyiséggel is összefüggésben van…
…De ha valaki bejön Önhöz parfümtanácsadásra, és mondjuk egész nap csak marhahúst evett, nyilván más a testillata, mintha egész nap citromos vizet ivott volna.
– Ön egy kicsit átesett a ló túloldalára, de bájosan teszi, és a gondolatmenete tökéletes. Gondolja meg, a kutyája akkor is felismeri önt, ha marhahúst evett, és akkor is, ha egész nap csak citromos vizet ivott. A testillat olyan, mint egy ujjlenyomat.
Hogyan lehet az illatpreferenciát feltérképezni?
– Különböző illatokat szagoltatok, és látom, hogy az illetőnek mi tetszik, mi az, amire prüszköl. Így szépen lassan, nagyjából egy óra munkával össze tudok állítani neki egy illatgardróbot. Külön illat lehet jó a hétköznapi életben, és egy másik egy tárgyalásra vagy az Operába. A harmadik legfontosabb dolog az, hogy mi a célja a parfümmel. Ennek megfelelően keresünk olyan illatot, amely hideg, távolságtartó, vagy meleg, baráti, esetleg romantikus, vagy egyszerűen csak hétköznapi jó érzésű.
Az üzleti életben milyen illatokkal lehet sikeresebben boldogulni?
– Bár az eddig elmondottak miatt nagyon nem szeretek általánosítani, de üzleti célra szinte mindig jól használhatóak a hűvös citrus illatok. Például a szicíliai citrom, az éretlen, zöld mandarin, a grapefruit, a bergamott kevés gyömbérrel kiváló, élénk, tudatos kezdet, ez alá lehet pakolni komolyabb hűs fákat, és mindezt lehet módosítani a fügelevél illatával, amely tipikusan nyugtató. Ha eldöntöttem, hogy a holnapi tárgyaláson nem engedek jottányit sem, ahhoz egy jeges, karcos, hideg, agresszívebb illat való. Ha azt akarom sugározni, hogy „meg fogunk egyezni”, ehhez inkább egy barátságos, vérnarancsokkal, fügékkel telerakott parfüm vagy mondjuk egy konyakos gourmand illat a megfelelő.
Az illatválasztásnak vannak nemzeti sajátosságai?
– Igen. A kelet-európai nők általában édesebb szagokat kedvelnek, mint a nyugatiak, ahol el lehet adni nagyon zöld, természetes illatokat is.  Magyarországon a könnyű virágillatok népszerűek, nyáron konkrétan a citromfagyi illata és a cukrosan édes – az átlag nyugat-európai számára gejl – parfümök.  Minél keletebbre megyünk, annál édesebb illatokat preferálnak. A férfiak esete itthon egy külön játszma, hiszen a kelet-európai férfit a felesége illatosítja, tehát azt vesz fel, amit kap.
Kínában az amerikaiakat kutyaszagúnak tartják, minket pedig a japánok vajszagúnak. Van a nemzeteknek szaguk?
– Nem, a konkrét nemzeteknek nincs, ezt inkább a meteorológiai környezet és a táplálkozás befolyásolja. Ha valaki az erdélyi havasokban él, és az a mániája, hogy a fokhagyma megvédi a Drakulától, akkor ezt lehet rajta érezni.  Annak az indiánnak, aki modernül táplálkozik, és autóval jár, nem olyan az illata, mint amit a genetikája sugallna. Ha viszont egy kontinenssel arrébb megyünk, akkor ott annyira más lesz a levegő, a víz, a növények és a talaj illata, hogy az gyakran még egy átlagember számára is szignifikáns. Ez egy árnyalt kérdés. Vicces is lenne, ha a világ éles határokkal bíró „illatpuzzle-ökkel” lenne kirakva.
Különleges adottsága nem jelent-e terhet akkor, mikor rossz szagokat érez, például a BKV-n?
– Számomra nagyon kevés „büdös illat” létezik. A szagokat inkább informatívnak, mint zavarónak találom. Sok mindent elmesél, hogy az ember, aki mellett állok, honnan jött, mit csinál, mit evett, hogy érzi magát – ezt mind lehet érezni. Az érzelmeknek, mint például a félelem, az öröm, a boldogság, valamint a betegségeknek szintén van szaguk. A félelem szagát a kutyák is megérzik. Ezeket ön is érzi, legfeljebb nem válik tudatossá.
Milyen szaga van a félelemnek?
– Ez egyszerű, a félelemnek „félelemszaga” van.
Igaz-e, hogy a szaglóképesség romlik a korral?
– Igen, minden más képességhez hasonlóan. Mivel ebből élek, folyamatosan fejlesztenem kell magam. A kérdés az, hogy milyen szintről kezd el romlani. Én, még ha el is veszíteném az aktuális szaglóképességem 75 százalékát, az még mindig magasan jobb lenne az átlagnál. A parfümőrök nagyon sokáig a fejükben lévő, úgynevezett illatemlékeikből élnek és alkotnak, pedig esetleg már nem is érzik a szó fiziológiai értelmében azokat tökéletesen. Mint a süket Beethoven, fejben tudnak alkotni. Fura dolog, de így van.
A gyerekek sokkal jobban szagolnak, mint a felnőttek. A gyerekek tíz-tizenkét illatot is vígan felismernek, míg a felnőttek csak hármat-négyet tudnak megkülönböztetni gyors egymásutánban. Amikor nagyon idős, száz év feletti emberekkel dolgozom, különböző illatokkal képesek vagyunk előhívni régi emlékeiket. Ez azt jelenti, hogy az egyébként leromlott érzékszerveik ellenére, az illat annyira erőteljesen benne maradt a tudatukban, hogy az előszólít egy elfeledett emléket, és felidézhet egy komplett történetet a gyerekkorából.
Ha ilyen összetett a dolog, akkor hogyan lehet másnak parfümöt venni? 
– Sehogy. Úgy vélem, jobb, ha nem egyből parfümöt veszünk, hanem inkább egy egyórás személyes parfümtanácsadást. Ez olcsóbb, mint rosszul kiválasztott parfümöket összevásárolni. Örömmel térnek be hozzánk a vásárlók azért, hogy végre egy profi levegye a felelősséget a vállukról, hogy nehogy olyat vegyenek, ami nem fog tetszeni.
És magunknak hogyan válasszunk parfümöt?
– Ha találunk egy kellemes illatot, ne a papírcsíkra fújjuk rá, hanem a csuklónkra, és ne szagoljuk meg rögtön, hiszen a parfüm valódi illata rejtett.  Érdemes kimenni a jó levegőre, és később többször megszagolni, hogy valójában milyen az illat. Csakis ezután döntsünk.

Olvasson tovább: