Kereső toggle

Ki ez a Bokros?

Protestáns etika, Horn-kormány és az MDF

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bokros Lajos, a Horn-kormány második pénzügyminisztere, a „gazdasági csomagolás" feltalálója pár napja elfogadta az MDF felkérését, miszerint a párt őt jelöli európai parlamenti listavezetőjének. Bokros - akit egyesek itthon a „nemzet megrontójának", külföldön viszont gazdasági zseninek tartanak - közel harminc éve van a pénzügyi-politikai pályán, de még egyszer sem jelentkezett magától állásra.

Az MDF bejelentése hallatán az SZDSZ-t rettegés fogta el potenciális szavazóinak esetleges elpártolása miatt, néhány ellenzéki demokrata pedig egyenesen „hátba szúrva" érzi magát. Dávid Ibolya viszont továbbra is kitart a döntése mellett. A pártelnök szerint Bokrosnak „vitathatatlan tapasztalatai" vannak itthon és Európában a válságkezelést illetően. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc nemrég kijelentette: sosem dolgozna együtt Bokrossal, mert habár szakmai hozzáértését elismeri, a szociális érzéke szerinte „nulla". Ezzel szemben egy közvélemény-kutatás szerint ma minden tizedik magyar tartja alkalmasnak Gyurcsányt a problémák megoldására, viszont minden harmadik Orbán Viktort. A szabad demokrata Fodor Gábor szerint óriási tévedés éppen most eltávolítani Bokrost a magyar közéletből egy brüsszeli jelöléssel.

Bokros Lajos ötvenöt éve született Budapesten. Szülei elsőgenerációs értelmiségiek, akik mindig is „szép és vonzó hivatásnak" tartották a pénzügyi szakmát. „Pénzügyes" édesanyja mellett Bokros apja is hosszú ideig dolgozott a Magyar Nemzeti Bankban. Nem csoda tehát, hogy Lajos és nővére is közgazdász lett. „Mindketten munkás-kisiparos közegből jöttek. Amit pedig értéknek is tartok... mindketten hívő reformátusok, és bennünket is a számomra vonzó protestáns etika szellemében igyekeztek nevelni" - beszélt a szakember családi gyökereiről a Pénzügyminiszterek reggelire című interjúkötetben. Bokros „hitvallása" szerint a reformáció nemcsak vallás, de kultúra is, ami a türelem, megértés és a szolidaritás értékeire épül. Miután már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodású volt, - mint vallotta - hívő keresztényként is belépett az MSZMP-be. A KISZ-titkár szerepet sem karriervágyból - ami az apolitikus szülők szemében maximálisan elítélendő volt -, hanem a „puha ellenállási góc" érdekében vállalta el. Ezek után, katonaként ismerkedett meg Surányi Györggyel, akivel a közös laktanyai priccs után számos szakmai sikerben is osztoztak.

A hajdani Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Antal László és Hagelmayer István reformközgazdászok előadásait hallgatta. Habár a tanszéket „népgazdasági tervezésnek" hívták, Bokros sosem érezte, hogy szorítaná a hely szelleme: diplomadolgozatát a Nobel-díjas Hayekről írta, egy jobboldali liberális közgazdászról, akit többek között a neokonzervativizmus atyjának tekintenek. A hét idegen nyelvet beszélő, summa cum laude végzett fiatal a hetvenes évek végén egy évet Panamában is tanult, ahol rá kellett döbbennie, hogy a latin-amerikai diktatúra után kibontakozó baloldali ifjúsághoz képest még mindig elég „jobbos".

 

Első munkahelye a mai Pénzügykutató elődje volt. Surányival közös érkezésükkor tisztelettel vegyes félelemmel fogadták őket mint a két pénzügyes zsenit, akik „mindenkit le fognak pipálni". Bokros „kivételesen jó munkahelyként" emlékszik vissza erre az időszakra, ahol a „három H", azaz Hetényi István, Hagelmayer István és Havas Gábor vették a szárnyaik alá. Ez idő tájt kezdett publikálni Rikárdó Dávid álnéven, az akkor szamizdatnak számító Beszélőben, ahol a fiatal reformközgazdászok „találkozhattak" a politikai rendszerváltókkal.

A Grósz Károly programja elleni levélen „ott szerepeltünk együtt először a demokratikus ellenzékkel. És nem Rikárdó Dávidként, hanem oda volt írva, hogy Bokros Lajos” – idézi szavait egy életpályáját felölelő írás. Ebbéli meggyőződésén még a fegyelmi bizottság kihallgatása sem tudott változtatni.

Amikor Medgyessy Péter 1987-ben pártérdekek miatt fel akarta számolni Bokros „nagyszájú” munkahelyét, a Pénzügykutatási Intézetet, ám neki személyesen az „oszd meg és uralkodj” elvén maradást ajánlott, az ifjú közgazdász – ízléstelennek tartva a kérést – távozott. Bokros hamarosan az MNB-hez került. Itt a szakember túl sokat kritizálta az akkori kormányt, így rövidesen „kiirtották a Nemzetiből”, és az Állami Vagyonügynökséghez (ÁVÜ) helyezték. Innen az akkor állami tulajdonban lévő Budapest Bank vezérigazgatói székébe vitte az útja. A jelölésnél ő maga direkt nem szavazott, és az ÁVÜ-nál betöltött pozíciójáról azonnal le is mondott az etikai összeférhetetlenség miatt.

Az 1990-ben rövid ideig szocialista országgyűlési képviselő Bokros Lajost akkoriban mind a három rendszerváltó párt a „soraiban tudhatta”: kifejezetten jó kapcsolatban állt Orbán Viktorral, ÁVÜ-pozícióját pedig mind az MDF, mind az SZDSZ támogatta. Miután azonban egy hónap képviselőség után felállt, és végleg bankár lett, sokan „elemdéefesedett szocialistaként” emlegették – akárcsak ma. Bokros azonban úgy látja: mindig a konstruktív erőket szerette segíteni, bármelyik oldalon is ültek. Látva, hogy az Antall-kormány halk szavú pénzügyminiszterei nem tudták megvalósítani a rendszerváltáshoz méltó gazdasági reformokat, a tettvágytól buzgó Bokros örömmel vállalta el Horn Gyula felkérését, akinek eleinte teljes támogatását élvezte.

Az új pénzügyminiszter 1995. március 12-én vezette elő „csomagját” egy kormányülésen. Két miniszter azonnal lemondott. A 25 pont kidolgozásában – többek között – aktív szerepet vállalt Surányi, Draskovics Tibor és László Csaba is. Maga Horn Gyula és az új privatizációs miniszter, Suchman Tamás pedig megígérték, hogy ennek mentén fognak dolgozni. A valóság azonban nem így alakult. Bokros azóta is hibásnak tartja magát a rossz kommunikáció miatt, hogy nem tudták lemosni javaslatairól a „népnyúzó” jelzőt. Egy alkalommal tévévitán vett részt a Nagycsaládosok Egyesületének képviselőjével. Az egyesületi vezető közölte: Bokros szörnyű dolgot tesz, mert elveszi a családi pótlékot. A miniszter kénytelen volt korrigálni: az állítás nem igaz, mert csak a gazdagoktól veszik el, pontosan a társadalom felső tíz százalékától.

A sorozatos támadások nyomására Horn egyre inkább bizonytalanná vált a stabilizáció sikerét illetően, és amikor a ’96-os költségvetésnél nyíltan szembekerült Bokrossal, már nem volt visszaút. Horn nem értett egyet azzal, hogy minisztere a privatizációs bevételeket az államadósság rendezésére akarja fordítani a „hangulatjavító” intézkedések helyett. Ráadásul az Alkotmánybíróság társadalmi nyomásra meg is szüntette a Bokros-csomag egy részét. A bizalom végleg megtört, és Bokros lemondott. Sokan számon kérték rajta, hogy baloldali érzelműként hogy volt képes direkt elértékteleníteni (és „elinflálni”) a forintot – az egyébként forradalmi – csúszóleértékeléssel. A szakember szerint a leg-első cél az ország nemzetközi versenyképességének helyreállítása volt, amit exportorientált gazdaság lévén a gyenge árfolyam és az olcsó munkaerő szolgált. „A szolidaritásról alkotott felfogásomba nem fér bele, hogy néhányan jól keresnek, a többségnek meg nincs munkája.” Hasonlóan heves indulatokat váltott ki a kötelező tandíj terve. A tüntető egyetemisták elé álló Bokros – saját bevallása szerint – hibát követett el, mert a feldúlt fiatalok nem voltak alkalmasak józan párbeszédre, és saját tanárukat „Eredj vissza Izraelbe, te rohadt szemét zsidó!” kiáltással fogadták. Pedig Bokros igazat mondott, mikor azt állította: ha Magyarországon nem lesznek változások, akkor a koporsóba kerülhet az ország. (Az egyetemisták ugyanis egy koporsót vittek a tüntetésükre, mondván, abban fekszik a jövőjük, ha tandíjas lesz az oktatás.)

Habár ’96-ban nemzetközi szinten az év pénzügyminiszterének választották, ő letűnt a színről, és csomagjának egy része a homályba veszett. Utódja, Medgyessy érdeme viszont, hogy véghez vitte a nyugdíjreformot, amire Bokrosnak már nem jutott ideje. Intézkedéseit azóta is sokan emlegetik a ’98-as szocialista vereség okaként, ám Bokros szerint ez jóval inkább volt köszönhető az elharapódzott belső korrupciónak. Ellentmondásosak az információk arra nézve, hogy a magyar közélet és a tudományos elit „elüldözte” volna az országból. Az tény, hogy 1998-ban sokan őt tették bűnbakká, noha az ország éppen a csomagjának köszönhetően növekedési pályára állt.

Bokros Lajos ezek után a Világbanknál helyezkedett el, majd a CEU (Közép-európai Egyetem) tanára lett. Nemrég pedig IMF-tanácsadóként Kijevben járt, hogy megmentse Ukrajnát az államcsődtől. A szakember szerint ha Budapest el akarja kerülni a teljes összeomlást, frontális támadást kell intéznie a csőd ellen: spórolással és reformokkal. „A kormányok túl sokat költöttek, és nincs lehetőség jelenleg az adócsökkentésre.” A Fidesz 2001-es béremelése, a jelzáloghitelek állami támogatása, a devizahitelek melletti „kampány”, a szlovákiai példa elvetése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi válság rozoga állapotban érje az országot. Bokros Lajos ma nem a forint számszerű árfolyama miatt aggódik leginkább, habár maga sem tudja, hol fog megállni a lejtőn. Véleménye szerint „nem erősebb vagy gyengébb fizetőeszközre van szükségünk, hanem stabil nemzeti valutára” – fejtette ki a szlovák sajtóban. De, ahogy hozzátette: még ma is bevállalna egy új „csomagot”, ha száz százalékosan tudna hinni benne.

Olvasson tovább: