Kereső toggle

A mágikus rock úttörői

40 éves a Led Zeppelin

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A negyven éve, 1968 szeptem-berében alakult Led Zeppelin az elsők között
játszott hard rockot és heavy metalt. Napjainkig több mint 300 millió albumot
adtak el világszerte, 2005-ben pedig Grammy-életműdíjat kaptak. Töretlen
sikerükben az okkultizmus felé fordulás jelentette a lejtő kezdetét, melynek
köszönhetően tragédiák sorozata után fel is bomlott a banda.

A folyamatos tagkiválástól megfogyatkozott Yardbirds 1968 júliusában adta
utolsó koncertjét, ám mivel még Skandináviában maradt néhány előre lekötött
fellépésük, az extagok engedélyezték Jimmy Page gitárosnak, Chris Dreja
basszusgitárosnak és új társaiknak – Robert Plant énekesnek (kis képünkön) és
John Bonham dobosnak – a The New Yardbirds név használatát. A turné végeztével
azonban új név után néztek. A Led Zeppelin kifejezés eredetileg John
Entwistle-től (The Who) ered, aki a rossz koncertek után mindig azt mondogatta:
„olyan lassan ment, mint egy ólom (lead) zeppelin”.

Az első turnét követően, 1969-ben megjelent a zenekar nevét viselő debütáló
album, melyben a blues, a folk és a keleti zene hatásai a gitárhang torzításával
együtt a heavy metal egyik alapkövét jelentették. Az album központi darabja, a
Dazed and Confused legismertebb része a dal elején hallható, basszusgitáron
játszott dallam, valamint Page virtuóz gitárszólója, melyet többek között
hegedűvonóval játszott le. A legtöbb dalban a Plant által elénekelt dallamot
Page gitározta vissza. Ezt a technikát koncerteken és későbbi albumaikon is
előszeretettel alkalmazták.

Az ugyanebben az évben megjelent második albumuk (Led Zeppelin II) még a
debütáló albumnál is nagyobb sikert ért el, s az Atlanti-óceán mindkét partján
győztes lett. Ebben az időszakban a Led Zeppelin több amerikai turnén is részt
vett, ahol gyakran játszották James Brown, Elvis és más soul, rock, funk előadók
dalait. A harmadik album dalainak megírásához egy civilizációtól elzárt walesi
házba vonultak vissza, melynek eredménye egy akusztikusabb, kelta hangzásvilág
lett. Híres nyitódaluk, az Immigrant Song az előző két album kemény hangzását
idézi, szövegét pedig a skandináv mitológia inspirálta. Innentől kezdve Robert
Plant életét és egész szövegírói munkásságát átszőtte a kelta mitológia. A Led
Zeppelin ezt követően megjelenésében is váltott: fellépőruháikat gondosan
megtervezték, turnéállomásaikon egész szállodai emeleteket béreltek ki, nevük
pedig fel-feltünedezett a botránykrónikákban.

1971-es negyedik albumuk borítóját a tarot-kártya Remete alakjáról formázták
meg, a csomagoláson nem jelölték meg a zenekar nevét, a cím pedig mindössze négy
okkult szimbólum volt. A kérdésre, hogy mi a jelentése a negyedik lemezükre
felkerült négy szimbólumnak, a ZoSo-nak, a basszusgitáros, John Paul Jones
2004-ben így válaszolt: „Az az igazság, hogy nem tudom! Jimmy ötlete volt az
egész. Azt mondta, hoz valamit szombatra. Bonzó és én egyszerre csaptuk fel azt
a könyvet (Jerome Cardan: Artis Magne). Jimmy akkoriban elmondta, mit jelent az
övé, de ki emlékszik már arra?!” A hetvenes évek okkultista reneszánszának
hatására Page mindennapjaiban az asztrológia ekkorra már olyan nagy
jelentőséggel bírt, hogy még híres tüzes-sárkányos ruhájára is ráhímeztette
születéskori napjegyét, annak aszcendensét és holdjegyét, valamint a Szaturnusz
szimbólumát.

Ezen az albumon került rögzítésre a Led Zeppelin talán legismertebb és egyben
legvitatottabb dala, a Stairway to Heaven. 1982-ben ugyanis egy baptista
prédikátor arra figyelt fel, hogy a dal közepén található, „If there’s a bustle
in your hedgerow” kezdetű versszak visszafele lejátszva sátáni üzenetként is
értelmezhető. A The Battle of Evermore, valamint a Misty Mountain Hop című dal
több hivatkozást is tartalmaz Tolkien Gyűrűk ura című regényére. A lemez az
USA-ban több mint 20 millió példányban kelt el, így minden idők harmadik
legeladottabb albumává lépett elő.

A hetvenes években Jimmy Page beköltözött – a biszexualitás, az antiszemitizmus
és a drogfogyasztás népszerűsítéséről is ismerté vált brit okkultista, misztikus
– Aleister Crowley egykori rezidenciájába, a Boleskine-házba, és megnyitotta az
okkultista Equinox könyvkiadót. Ezzel párhuzamosan Bonhammel kokainozni kezdtek.
1974-ben megalapították saját lemezkiadójukat, a Swan Song Recordsot, melynek
logójára felkerült Lucifer alakja. Page később filmzenét is írt az okkultista
rendező, Kenneth Anger Lucifer felemelkedése című filmjéhez.

Újabb három album felvételét követő koncertkörútjaikat Robert Plant autóbalesete
szakította félbe. Plant „mindössze” bokatörést szenvedett, ám felesége életét
csak vérátömlesztéssel tudták megmenteni. Ezt követően a Tampa stadionbeli
koncertjükön tömegverekedés tört ki, melyet a rendőr-ség csak könnygáz
bevetésével tudott megfékezni, majd pedig Bonhamet tartóztatták le verekedésért.
A kezdeti viharfelhőket azonban újabb sötét fellegek követték: 1977-ben
gyomorfertőzésben elhunyt Robert Plant fia, Jimmy Page masszív heroinozásba
kezdett, míg végül John Bonham alkohol hatására bekövetkezett légzészavarban
harminckét évesen meghalt 1980-ban. Így kénytelen-kelletlen 1980. december 4-én
hivatalosan is bejelentették a Led Zeppelin feloszlását.

Elhunyt az alapító

65 éves korában rákbetegségben elhunyt Richard Wright, a Pink Floyd alapító
tagja és billentyűse.

Wright az együttes korai éveiben vezető zenésze volt a bandának, 1967-68-ban
több dalt is írt, és gyakran énekelt háttérénekesként az albumokon. Syd Barrett
kiválásakor Roger Waters és Wright együtt írták az együttes dalait, ám egyre
szélesedett közöttük a szakadék, ami végül oda vezetett, hogy Waters kirúgta őt
a zenekarból a The Wall készítésekor.

Olvasson tovább: