A patinás kisvárosban, Clunyban lakó pár férfitagja, Marius Therville
kilencvenhét éves, a felesége, Henriette pedig kilencvenöt. „Olyanok vagyunk,
mint bárki más, nálunk is voltak bajok, nehézségek, de mindig kitartottunk
egymás mellett, az életünket együtt csináltuk végig. Ennek köszönhető, hogy
lélekben a mai napig fiatalok vagyunk” – nyilatkozta az AFP-nek az idős hölgy,
aki szerint a hosszú élet egyik titka a jó házasságban rejlik. Marius Therville,
aki nyerges- és szíjgyártómester volt, 1931 októberében vette el Henriette-t.
Hetven hosszú éven át dolgozott együtt feleségével, aki az üzlet vezetésében
segítette őt. Életük legkeményebb időszaka akkor volt, amikor egy feljelentés
következtében Mariust deportálták: 1943 decemberétől 1945 áprilisáig a
buchenwaldi koncentrációs tábor foglya volt. Az üzletet akkor be kellett zárni,
és felesége egyedül maradt az alig tízéves kislányukkal.
„A legnagyobb boldogságot az jelenti a számunkra, hogy máig megvagyunk egymásnak
– vallja Henriette. – Ebben az életkorban úgy élhetünk a saját házunkban, hogy
igazából nem szorulunk rá senkire.”
Az idős házaspár nagyon visszafogottan ünnepelte alabástromlakodalmát. Nem úgy,
mint 2001-ben, a 70. évfordulójukon, amikor platinalakodalmukat nagy családi
körben, két lányuk, hat unokájuk és hét dédunokájuk társaságában tartották meg.
„Mostanra elfáradtunk egy kicsit, jobban szeretjük a csöndes emlékezést” –
mentegetőzött a közel százéves házaspár.
2006. 10. 20. (X/42)
