Kereső toggle

Áll a baál - Pajor Tamás publicisztikája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ray Kurzweil a Google fejlesztési igazgatója zsidó származású amerikai feltaláló, mérnök. A transzhumanista szerző könyve the New York Times bestseller lett, Bill Gates pedig Kurzweilt „a mesterséges intelligencia jövőjét legjobban megjósoló” személynek nevezte. Amikor egyszer feltették neki a kérdést, hogy szerinte Isten létezik-e, azt válaszolta: „Még nem”.

Érzésem szerint történelmi léptékű szociálpszichológiai tanulmánykötetet lehetne írni arról, hogy hosszú kálváriája során a zsidóság miként próbált elmenekülni a Bibliában kinyilatkoztatott isteni küldetése elől.

A küldetés legfőbb eleme a mózesi törvény megtartása lett volna, ami – el kell ismerni – embert próbáló, sőt a Szentírásban kijelentett bűnbeesés és annak egyetemes következményei miatt az ember képességeit meghaladó feladat, amely Messiás után kiált.

E fájdalmas fordulatokban bővölködő fiktív kötet alagút végi fénye akarva-akaratlanul Izrael állam megszületése lehetne, melyben a választott nép mégiscsak alárendelődni látszik az örök tervnek.

A könyv az elmúlt 200 évről szóló elnyúló és megrendítő fejezeteiben pedig arról olvashatnánk, hogy a kinyílás ára az asszimiláció volt. A tervet túlteljesítették.

A marxizmus sírkövekből épített útját az újliberalizmus mutációi aszfaltozzák tovább a semmibe. Nekem ne mondja senki azt: mindegy, hogy egy zsidó hirdeti-e az agresszív ateizmus valamelyik új válfaját, vagy sem. Én a bőrömön érzem, a szívemben dörög, a fülembe ordít, hogy nem mindegy. Egy zsidónál az ateizmus sohasem semleges, higgadt, töltés nélküli. Mindig ellen-hit, antiteizmus. Annak a népnek a fia, amelyet egyedüliként látogatott meg a Teremtő a Szináj-hegyen, nem képviselhet ilyet! Ha mégis megteszi, akkor jaj neki! És ezt nem én mondom. De sajnos jaj azoknak is, akik hisznek neki.

Legitim dühömnek további szabad utat engedve igyekszem most nagyon hangosan átgondolni, miként fenyegeti Kurzweil gépagyának és nanoeszközeinek proletárdiktatúrája a világot. Számba veszem, bár számra nem szívesen veszem. Aki Kurzweil „gondolataival” szeretne közelebbről megismerkedni, keretes írásunkban megteheti.

Szingularitás: a varázsige

Mindezek mellett igazságtalan lenne elhallgatni, hogy olyan jelentős találmányok fűződnek a nevéhez, mint például az optikai karakterfelismerés és a beszédfelismerés módszere – jelen írásomat is egy beszédfelismerésen alapuló alkalmazással fogalmazom –, valamint az elektronikus billentyűs hangszerek létrejötte, mely utóbbiak egy része alkotójuk nevét is viseli. Bár megmaradt volna a billentyűknél, de amit ehhez képest most csinál, azt Kazal Lászlót idézve érzékeltetném: „Ha a különbséget zongorázni tudnám...?”. Kurzweil tehát nem a kimagasló informatikai szaktudásnak vagy a kreativitásnak van híjával, hanem az alázatnak és úgy tűnik, a jó szándéknak is.

Varázsigéje a szingularitás, amelynek végső következménye a feltaláló szerint az emberi élet és a technológia egybeolvadása lesz. Nem tudom, kinek van kedve egybeolvadni, de nekem még ezzel a tudatosan agytörzsmanipulálónak fejlesztett nyavalyás okostelefonnal is elég megküzdeni. A homo iphonicusok világában utcán-téren, megállóban, sorbanállás közben önmagamon is észlelt 45 fokos tarkódöntési tünet is ijesztő, nemhogy az egybeolvadás réme.

A szingularitás vagy különösség egy valós probléma. Olyan exponenciális ívű technológiai fejlődést jelent, amely az adatfeldolgozás mennyisége és üteme miatt már kikerül az ember kontrollja alól. Mesterséges intelligencia fejleszt újabb mesterséges intelligenciát és így tovább. Az alapvetően matematikai fogalmat a feketelyukak közelében létrejövő jelenség leírására is alkalmazzák, amelyet a rendelkezésre álló fizikai modellek már nem képesek meghatározni. Kurzweil és elvbarátai szerint mivel a mesterséges intelligencia összehasonlíthatatlanul nagyobb adatmennyiségből felfoghatatlanul gyorsan kalkulál, ráadásul folyamatosan fejleszti magát, sokkal megbízhatóbb következtetésekre jut, mint az ember. Ezért azt szorgalmazza, hogy az emberiség önként bízza rá magát, vagyis egyesüljön vele. Ennek a megközelítésnek az alapvető hibája, hogy az embert leszűkíti pusztán racionális képességekre, körítve maximum egy kis érzelmi zizegéssel. Az új materializmus fizikalista vélekedése minden jelenséget kizárólag fizikai okokra vezet vissza, és az embert érzetek, ingerek natúr biokémiai működésére redukálja, beleértve szellemi-lelki dimenzióját is. A mesterséges intelligencia így azokat a képességeket másolja és szorozza fel, amelyből hiányzik a spirituális belátás és a morális képesség. Az ezeknek hiányában lévő rendszerek pedig már rettenetes történelmi mementókat gyártottak. Ha e ponton feltör belőlünk a korai kapitalizmust kísérő géprombolás elemi vágya, akkor az a rossz hírem, hogy ezt a kezünkben lévő okos eszközökön kéne elkezdeni, ami nem tűnik egyszerűnek.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: