Kereső toggle

Zsákutcában a civil társadalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2016 decemberében jelent meg a Kossuth kiadó gondozásában A civilek hatalma című tanulmánykötet. Egy olyan időszakban, amelyet – ahogyan a kötet bevezetőjében Ágh Attila fogalmazott – a „részvétlen demokrácia” kifejezés jellemez leg-inkább. A részvétlenség egyfelől a szolidaritás, másfelől az aktivitás hiányára is utal, hiszen ma a társadalmi aktivitás a védekezésre korlátozódik: nincsenek önálló kezdeményezések, érdekérvényesítő akciók, de ha mégis vannak, akkor menetközben rendre kifulladnak, leblokkolnak a kívánt cél elérése előtt; az erődemonstrációk a politikai hatalomnak a civil szférát sértő visszaéléseinek részleges elhárítására korlátozódnak. Ilyen körülmények között a védekezés természetesen nem jelenthet hatékony védelmet, mert nincs döntő befolyása a meghatározó jelentőségű társadalmi folyamatokra.

Így aztán arra a következtetésre juthatunk, hogy az említett tanulmánykötet címe – hazai viszonyainkat tekintve – pusztán egy beteljesületlen vágyálom, mert a civileknek nincs hatalma, arról pedig végképp szó sem lehet, amit az alcím állít: „A politikai tér visszafoglalása”. Sokkal valószínűbb, hogy a politika foglalja el azokat a pozíciókat, ahol a civil társadalomnak a hatalomgyakorlás korrekcióját kellene szabadon, befolyásmentesen végeznie. Ez pedig úgy történik, hogy a politika álcivil szervezeteket finanszíroz, vagy a működőképes szerveződések vezetőit vásárolja meg. Vagyis a csalfa látszat fennmarad: vannak szervezetek, de valós funkcióiktól megfosztva vagy legalábbis korlátozva egzisztálnak.

Könnyű – és ahogy látjuk, téves – lenne a fentiekért kizárólag a jelenlegi, vagy akár a korábbi kormányokat okolni, bár természetesen őket is súlyos felelősség terheli a politikán túli társadalom „megfagyásáért”.

A posztmodern világ megosztottsága

Az emberiség történetét végigkíséri a társadalmak koronként eltérő mértékű és minőségű megosztottsága – és a megosztottság felszámolására irányuló, sokszor forradalmi megoldásokat kínáló törekvés. A posztmodern társadalmak megosztottságának jellemvonásai – s erre Manuel Castells vizsgálódásai nyújtanak meggyőző kiindulópontot – jelentősen eltérnek a korábbiaktól.

A legalsó és a legfelső társadalmi rétegek fényévekre távolodtak egymástól. A posztmodern világban a kiváltságos haszonélvezők rejtőzködése, a függőségek elrejtése nem nyújt megfelelő támpontot, hogy a társadalmi megosztottság a megszüntetésére irányuló ellenállást váltson ki.

A posztmodern társadalmakban minden van, ami a civil kezdeményezéseket képes lehűteni vagy kordában tartani. Magyarországon van családtámogatás és családi adókedvezmény, ingyen tankönyv, kamatmentes diákhitel, diákmunka és közmunka, van egészségügyi ellátás, közbeszerzési pályázat, kis- és középvállalkozóknak vissza nem térítendő segély és kedvezményes hitel, a romák és a lemaradt térségek felzárkóztatására szolgáló program, vidéki városok fejlesztésére elkülönített milliárdok, és van környezetvédelem és szelektív hulladékgyűjtés – szinte felsorolni is lehetetlen. Minden van, ha nem is úgy és olyan mértékben, mint ahogy és amennyire kívánatos volna. Ami meg még sincs, az majd lesz. De az itt-ott mutatkozó hiányok betöltése nem a civil társadalomtól, még nem is a civil társadalom nyomásgyakorlásától, hanem kizárólag az államtól várható.

Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: