Kereső toggle

Egy vulkán tetején ülünk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mindez már senkit sem lepett meg igazán, hiszen az uralkodó állapotok természetesen ugyanúgy éreztették hatásukat a vasúti közlekedésben, mint bármi másban…” (Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája)

Figyeljünk csak Áder Jánosra, nagyon fontos dolgokat mondott : „Azonban az elmúlt hónapok politikai közbeszédét figyelve úgy gondoltam, inkább a ránk váró egy évről szólok.

Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden – akár csak hallgatólagos – megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk. Közbeszédünk színvonala az utóbbi időben drámai mértékben romlott. Itt és most mindezért nem akarom porciózni a felelősséget. De a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb. Nem érdemes méricskélni, ki kezdte előbb, ki volt először a durvább, ki lépett át először egy határvonalat. Közös a felelősségünk a közbeszéd jelen állapotáért. Közös a felelősségünk a hogyan továbbért. Egy év van még a választásokig, a választópolgárok többsége biztosan nem akar ez idő alatt egy kitörésre készülő vulkán tetején élni.”

A beszéd május nyolcadikán hangzott el, amikor Áder megkezdte második elnöki ciklusát. Politikus pályájának eddigi legfontosabb beszéde, szerintem. Az elhangzottak időszerűségét szemléletesen bemutatja egy-két friss botrány. Bayer Zsolt egy rádióban dühült egy jót: „Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a Parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön. (...) Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat.” Bayer a felháborodás hatására blogján elfogadta a TASZ képviselőinek invitálását egy közös kávézásra, a tervek szerint az eseményre jövő hétfőn kerül sor. Egy másik esetben veréssel fenyegette meg Szilágyi György jobbikos képviselő Dömötör Csaba államtitkárt  az Országgyűlésben, Bayerhez hasonló  stílusban (amit el is ismert egy bocsánatkérésnek kinevezett szövegben).  A Facebook nyilvános bejegyzésében az ismert liberális publicista konzervatív kollégáira mondja: „rohadjatok meg… rohadjatok meg” (ebből nem lett botrány).

Nézzünk egy régebbi példát is. A liberális HVG egyik tavalyi címlapján Orbán Viktor ült, alatta „A NEMEMBER” képaláírás. A lap arra akarta felhívni a figyelmet ezzel, hogy Orbán sokat használja a nem szót. Ennyit vallanak be. A másik nyilvánvaló jelentést (Orbán nem ember) mégis mindenki hozzáértheti és spontán hozzá is érti. Ez körmönfontabb módszer, mint a Bayeré, de ugyanaz a  töltet.

A példák szaporíthatóak. Az jól látszik, hogy Áder pontosan írta le a helyzetet: egy kitörni készülő vulkán van alattunk.

A közbeszéd romlásának folyamatai már régóta zajlanak. Lényeges, hogy nemcsak a politikában, hanem az élet más területein is. Az elnök úr a kölcsönös tiszteletben és a párbeszédben látja az egyetlen kiutat, amiben igaza van, ez az egy út van, de ezzel nem mondtunk sokat. A kérdés inkább az, hogy hogyan történjen mindez. „Egy év van még a választásokig, a választópolgárok többsége biztosan nem akar ez idő alatt egy kitörésre készülő vulkán tetején élni.” Persze, nem akarunk ilyen helyen élni, de nézzük reálisan a dolgokat: az egész világ egy kitörésre kész vulkán tetején él. Gondolom, nem kell bővebben indokoljam, miért. A Hetek rendszeres olvasói jól tájékozottak ezen a területen. Magyarország is része a világnak, mi is egy morajló vulkán tetején ülünk, akkor is, ha ez nem tetszik. Reális célunk annyi lehet, hogy a vulkán ne törjön ki. Halasztani-lassítani egy készülő kitörést? Van erre lehetőség? De hogyan?

Nagyon nehezen és lassan. Néhány javaslat. Én úgy látom, ha csak egy picit javul a közbeszéd állapota, akkor már éveket nyerhetünk. Ha a picinél kicsivel több lesz a javulás, akkor évtizedeket is nyerhetünk. Mire gondolok? Például, ha a beszédünk mennyiségét csökkentjük, egyszerűen kevesebbet beszélünk és írunk, már sokat segítünk magunkon. Ha még mindezt egy csipetnyi jóindulattal is megfűszerezzük, akkor egyenesen csodák történhetnek. Különösen érvényes ez az előttünk álló évre, ahogy erre Áder János is utalt. Másik fontos dolog: mindenki foglalkozzon önkritikával is. Az a tapasztalatom, hogy a liberális oldal gyakran vak a saját durva hibáival kapcsolatban (genderügyek, abortusz, globalizáció), és a kormányzó jobboldalon is elkelne több önelemzés. Fontos, hogy mindenki fogadja el: a politikai harc a választások törvényes terepén dől el. Fontos emberszámba venni a másikat, például a HVG is bocsánatot kérhetne Orbán Viktortól. A lényeg:  sokkal óvatosabban és higgadtabban kellene viselkednünk, így nyugodtan elüldögélhetnénk a morajló vulkán tetején, csak néha kellene elviselni a kisebb gázkitöréseket. Szerintem ez a legtöbb, amit elérhetünk, bármilyen furcsán hangzik is ez. Ja és majdnem elfelejtettem, amire a legnagyobb szükségünk lesz a vulkán tetején: türelemre, béketűrésre, önuralomra. Magyarán csigavérre. A vulkán belső forrongását ember egyébként nem is képes eloltani.

Olvasson tovább: