Kereső toggle

Csapdában a baloldal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csapdahelyzetbe futottak bele azok, akik a kvótanépszavazástól való távolmaradásra akarták rábírni az állampolgárokat. Ugyanis akik az otthonmaradásra buzdítanak, azok elárulják: semmiféle érvényes gondolattal nem rendelkeznek a helyzetre vonatkozólag. Nem véletlen, ha mára már úgy látszik – nem optikai csalódás! –, hogy az ellenzék vezető ereje a Kétfarkú Kutya Párt, amelynek népszavazással kapcsolatos trollkodása az ellenző pártok közül – bizarr, de így van – a legmagvasabb gondolatokat tudta megjeleníteni.

Ugyanis az, hogy „ne menjenek el szavazni, ne legyenek egy csúnya politikai játszma részesei”, egy kezdő összeesküvéselmélet-hívőt még kielégíthet, de alapvetően gyenge érv, és mélyen antidemokratikus is.
Régi kommunikációs elterelő technika: ha az adott kérdésre nem tudunk hiteles választ adni, akkor a gyanút kell felkelteni, hogy itt a háttérben valami sötét dolog történik. Ám a baloldal azzal, hogy az otthonmaradásra buzdít, pusztán azt ismeri be, hogy nincs válasza a nemzeti szuverenitással és az Európai Unió jövőjével kapcsolatos kérdésekre. Teljesen világos ugyanis, hogy Brüsszel a menekültek befogadását és elosztását a nemzeti kormányoktól független európai döntési mechanizmus részévé akarja tenni.
Ilyen körülmények között a szavazástól való távolmaradás pusztán a sodródás, illetve a Brüsszeltől remélt politikai és anyagi előnyök miatti elvtelen alkalmazkodás politikáját jelenti. Egy olyan politikának a folytatását, amilyenről az egész 20. századunk szólt – az első világháborúba lépéstől a nácikhoz húzó irredenta politikán, a dicstelen második világháborús korszakunkon keresztül egészen a moszkovita ötvenes évekig, amely végül a túlélési bűnözést létezési elvvé tevő Kádár-korszakba torkollt, majd halt el csendesen.
A népszavazás előtt érdemes egy pillanatra nemzeti önmeghatározásunkon elgondolkodnunk. Vajon történelmünk során saját nemzeti értékeink biztosították fennmaradásunkat, vagy az erősebb hatalmakhoz történő, vég nélküli, adott esetben elvtelen alkalmazkodás miatt létezik még ez a nemzet? Ha az első válasz az igaz, akkor aligha kétséges: az a nemzet, amely a nemzeti szabadságért, függetlenségért, kultúrájának (és az európai kultúrának) a védelméért ily sokat tett, kvótaügyben sem fogja átengedni a döntést másoknak.
A magyar baloldal a rendszerváltás óta nyűgként tekint a nemzeti értékkérdésekről szóló, máig tartó, késhegyig menő vitákra. Pedig ezek a viták egyáltalán nem haszontalanok: a kellő önreflexióval párosuló nemzeti önismeret biztosíthatja, hogy a jövőben – szemben a 20. század tragikus tévedéseivel – képesek legyünk krízishelyzetekben helyes, egészséges döntéseket hozni. A nemzeti önmeghatározásnak ez a képessége azonban csak szabad, tabuk nélkül folytatott viták során tud kialakulni. Ezeket a vitákat és az azok nyomán meghozott döntéseket nem spórolhatjuk meg magunknak. A szavazástól történő távolmaradásra vonatkozó felhívás azt mutatja, hogy a baloldal nem kíván ebben a vitában és a nemzeti önmeghatározás vitájában részt venni – a jelek szerint sem a magyar valóságból, sem a magyar történelem tapasztalataiból nem tanulnak. Pedig nagy szükség lenne a magyar valóságból kiinduló és azt alakítani képes baloldalra, ám ettől most nagyon távol vagyunk.

Olvasson tovább: