Kereső toggle

Európai értelemben vett lincselés

Vélemény a britellenes hisztériáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fanatikus, tanulatlan, idegengyűlölő, fogatlan brit nyugdíjasok ejtették foglyul az Egyesült Királyságnak a jövő, de legfőképpen az Angela Merkel és Jean-Claude Juncker által képviselt európai korszellem iránt fogékony, tanult, világlátott, felvilágosult fiataljait – nagyjából ez a múlt heti nagy-britanniai népszavazás visszhangja a mainstream európai sajtóban.

A Hetek olvasói közül jó néhányan emlékezhetnek még arra, hogy milyen alpári uszítás folyt a késői Kádár-kor sajtójában a lengyelek ellen 1980-81 után, azaz a Szolidaritás sztrájkjait és a Jaruzelski-féle szükségállapotot követően.

A fiatalabbaknak, akik nem élhették át személyesen a verbális lincselés pártállamra jellemző hullámait, most érdemes figyelniük: nagyjából az történt a szocialista testvérnépből egy csapásra dologtalan, munkakerülő, szélhámos söpredékké lefokozott lengyelekkel a nyolcvanas évek hazai nyilvánosságában, mint ami az európai mainstream médiában történik napjainkban a britekkel.

Nagy-Britannia népe a múlt csütörtökön egyetlen nap alatt korlátolt, beszűkült, idegengyűlölő csürhévé vált a kontinens nyilvánosságában, olyan szerencsétlenek halmazává, akik xenofóbiájuk, idült alkoholproblémáik és egyéb, a művelt Európa felvilágosult polgárai által csak megvetéssel és rettenettel emlegethető motivációik hatására úgy döntöttek, hogy nem kérnek az olyan korszakos államférfiakból, mint Jean-Claude Juncker. A britek egyébként ezzel merényletet követtek el a nyugati civilizáció ellen (Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének szíves közlése).

***

Természetesen az amerikai baloldali-liberális médiában sem jobb a helyzet. A Huffington Post olvasói magyar idő szerint péntek délután szembesültek azzal, hogy a szegény hülye brit választók a kilépésről szóló népszavazás után néhány órával kezdtek el rákeresni a Google-ban arra, hogy mi is az az Európai Unió. Természetesen a Google keresési trendjeiből nem lett volna hír, ha ugyanezek a britek ugyanezen a referendumon az unióban maradás mellett szavaznak. Ebben az esetben a britek továbbra is tisztes európai kultúrnép lehetnének, akiket elismerés illet, amiért a körülmények gondos mérlegelése után felelős döntést hoztak jövőjükről. Az adott esetben a felelős döntés ugyanis az, amivel a Huffington Post egyetért. Aki nem tud felnőni a népszerű abortusz- és melegházasság-párti site szerkesztőinek szellemi nagyságához, az sajnos méltatlan arra, hogy fontos kérdésekről véleményt nyilvánítson. Mindeközben a Foreign Policy-n James Traub egyenesen arról értekezik: eljött az ideje, hogy az elitek fellázadjanak a „tudatlan tömegek” ellen, az Independent pedig még lapzártánk napján, azaz szerdán is arról álmodozik, hogy a Brexit úgymond megállítható.

Nem, nem állítható meg. Egy 72 százalékos részvétel mellett, egyértelmű többséggel, tiszta körülmények között (ami az osztrák elnökválasztás második fordulója körüli furcsaságokra figyelemmel ma önmagában sem kis dolog az Európai Unióban) meghozott döntést nem fog felülírni az Európai Demokrácia Barátainak hamis aláírásokkal felturbózott petíciója egy újabb referendum kiírásáról. Az EU történetében nem lenne példátlan, hogy addig szavaztatják a népet, amíg ki nem jön az integrációpárti elit számára kedvező eredmény, de ez a próbálkozás a britek esetében az ország súlya, a részvétel nagysága és a kilépéspárti többség múlt csütörtöki fölénye miatt valószínűleg nem fog működni. Az a kísérlet pedig, amely a brit választókat Skócia elszakításával büntetné meg, könnyen földinduláshoz vezethet Európa több országában – ha Brüsszel a britek elleni bosszútól vezérelve kikapja az Egyesült Királyságból Skóciát, akkor milyen alapon kifogásolja a Krím félsziget Oroszországhoz csatolását, amely pont ugyanígy Moszkva Kijevvel szembeni bosszújának eredménye volt? És vajon mi állna az útjában a katalán, baszk vagy éppen székelyföldi elszakadási törekvéseknek? Nem véletlen, hogy szerdán a skót példa esetleges katalán és baszk követőire figyelő Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök élesen kikelt az EU és Skócia bármiféle külön tárgyalásai ellen.

***

A brit választók döntése nem csupán tesztelte az uniós vezetők tűrőképességét, de alkalmat adott arra is, hogy megmutassák: meddig terjed a demokratikus döntésekkel szembeni toleranciájuk, és hogyan viselkednek tényleg szélsőséges helyzetekben.

Az eredmény drámai. Az az alpári hisztéria, amely a népszavazás eredményét kísérte az első napokban, még a legkeményebb EU-szkeptikusokat is meglephette. Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból kétségkívül drámai lépés, és óriási kudarc mindazoknak, akiknek nem sikerült meggyőzni a brit választókat, hogy az integrációval kapcsolatos félelmeik alaptalanok. David Cameron, aki számára 2015-ben még jó ötletnek tűnt a toryk választási győzelme érdekében népszavazást ígérni Nagy-Britannia EU-tagságáról, és akit mintha meglepett volna, hogy egy népszavazás akár máshogy is végződhet, mint amire kiírója számít, gyorsan levonta a konzekvenciákat, és bejelentette távozását. Mások azonban mintha nem tudnának ennyire elegánsan veszíteni.

Posztján van például Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, aki akár döntő mértékben is befolyásolhatta a népszavazás kimenetelét azzal, hogy a kampányfinisben közölte: Nagy-Britannia akkor sem számíthat EU-tagsága feltételeinek újratárgyalására, ha történetesen a bennmaradás hívei győznének a referendumon. Juncker – akit a Politico európai kiadása alig egy héttel a brit népszavazás előtt minősített hosszú írásában viselkedni képtelen, munkakerülő, láncdohányos, vezetésre alkalmatlan politikusnak – érthetetlen módon szót sem ejtett saját távozásának lehetőségéről, pedig már közel egy hét eltelt a számára is totális kudarcot jelentő népszavazás óta.  Lubomír Zaorálek cseh külügyminiszter a cseh köztévében joggal vetette fel: a lusta és arrogáns bizottsági elnök a mai Európai Unió mindazon rossz tulajdonságait egyesíti magában, amelyek miatt a brit választók az unióból történő kilépés mellett döntöttek. Kedden hasonlóan fogalmazott Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter, amikor feltette a kérdést: joga van-e a brit döntést követően az Európai Bizottságnak tovább működnie, irányítva a jelentős részben az épp az ő tevékenysége következtében bekövetkezett károk elhárítását. Waszczykowski rögtön válaszolt is a saját kérdésére; szerinte a jelenlegi összetételű (azaz a Juncker vezette) bizottságnak nincs ehhez joga.

Steffen Seibert német kormányszóvivő – hangsúlyozottan Angela Merkel álláspontját tolmácsolva – egyértelművé tette, hogy szó sem lehet Juncker távozásáról, azaz Merkel számít a bizottsági elnökre a brit kilépés nyomán kialakult helyzetben. Merkelre nem csupán a cseh külügyminiszter álláspontja nem hatott, de a jelek szerint a visegrádi négyek közös álláspontja sem, akik kedden a bizottság jogköreinek korlátozását és a tagállami érdekek képviseletét lehetővé tevő Európai Tanács jogkörének növelését szorgalmazták közös közleményükben.

Angela Merkel a német törvényhozásban elhangzott keddi beszédében nekik is üzent, amikor kijelentette: elvárja, hogy az unióban maradó 27 tagállam megőrizze az EU egységét. Merkel hallani sem akar a Brexithez vezető okok, pláne felelősség boncolgatásáról, szerinte úgymond előre kell tekinteni, és „egységként kivezetni Európát” a jelenlegi válságból. Minden olyan javaslatnak, amely „a széthúzó erőknek kedvez”, „beláthatatlan következményei lesznek mindnyájunkra nézve” – mondta a német kancellár, nem hagyva kétséget afelől, hogy ez ügyben nem lesz kompromisszum. Szerdán Merkel ismét arról beszélt, hogy szó sem lehet a bizottság megkerüléséről, már a brit kilépésről szóló tárgyalásokon sem.

A britek távozásával az unióban maradó 27 tagállam vezetőinek szerdai megbeszélése után Merkel mellett Donald Tusk is egyértelművé tette: adott esetben elképzelhető, hogy Nagy-Britannia a közös európai piac része maradjon, de csak akkor, ha megmarad területén a személyek szabad mozgása is – tehát sem a külföldi munkavállalók, sem a migránsok kérdése nem eredményezhet e téren kompromisszumot. Merkel kétségkívül csillapította a Juncker, Tusk és Martin Schulz EP-elnök előző napokbeli bosszúszomjas nyilatkozatai nyomán felkorbácsolt kedélyeket, a szerdai uniós csúcson – részben nyilván a spanyol tiltakozás hatására – lekerült a napirendről Skócia kiszakításának ügye is, de az is egyértelmű: szó sem lehet semmilyen átfogó EU-reformról, így a visegrádi négyek által javasolt változtatásról sem.

Az unió vezetői láthatóan a brit kilépés pillanatában fennálló status quo fenntartása mellett döntöttek, ami nyilván nem fogja megszüntetni a Brexithez vezető jelenségeket, amelyek a jövőben még komoly galibát okozhatnak. De mint látjuk: a felelősök legfeljebb utólag nekilátnak bűnbakot keresni, az nagyon megy.

Olvasson tovább: