A múzeumi világ a nyugalom szigete a kultúrharcos széljárások közepette – állítja a lapunknak adott nagyinterjúban Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója tavaly ősz óta miniszteri...
Valljuk meg, sokaknak okozott csalódást Angela Merkel, amiért az október 13-án sorra került találkozójuk után, a sajtótájékoztatón megengedő hangon nyilatkozott Orbán Viktorral folytatott tárgyalásairól. A kormány tevékenységével elégedetlenek arra számítottak, hogy a német kancellár, ha hosszú idő után újra fogadja a magyar miniszterelnököt, nemhogy nem rejti véka alá, de akár a szokásos diplomáciai nyelvezetnél is erősebb hangsúlyokkal teszi szóvá mindazt a folyamatos rombolást, amivel az Orbán-rezsim felszámolja az alkotmányos jogállam intézményeinek függetlenségét.
És persze különösen abban reménykedtek, hogy az új választási rendszer és a kötelezően bevezetendő regisztráció majd súlyos bírálatot kap a hivatalos Németországtól is – hiszen még a konzervatív sajtóorgánumok is meglehetős kritikával írnak ezekről a fejleményekről.
Az ellenzéki várakozásokra azonban Merkel kétségkívül rácáfolt, legalábbis a nyilvánosság előtt. Decensen arról beszélt, hogy az Orbánnal való eszmecseréje segített jobban megismerni a Magyarországon történtek motivációit, ugyanakkor nyugtázta, hogy a kormány bizonyos kérdésekben elfogadta a nemzetközi szervezetek észrevételeit, és korrigált némely kifogásolt törvényen. Ám utalt rá, hogy „nyílt” diskurzust folytatott a miniszterelnökkel, és ez a diplomatikus megfogalmazás azt jelenti: márpedig tárgyaltak a magyar kormánynak mindazon lépéseiről, amelyeket az európai közösség nem egy intézménye, illetve maga az Európai Bizottság és a Parlament jórészt még ma is kifogásol. Hogy Merkel minderről pontosan mit mondott Orbánnak, mit kért és mit ígért, arról a dolog természeténél fogva semmit nem tudunk, de nincsenek kétségeink afelől, hogy ha nem is dokumentumokban rögzített módon, de születtek egyezségek a felek között.
A magyar kormányfő számára Angela Merkel támogatása nélkülözhetetlen, és nemcsak a két ország gazdasági kapcsolatait illetően, hanem az Európai Unió vonatkozásában is. Brüsszelben ma jobbára semmiről nem döntenek német jóváhagyás nélkül, következésképp az EU–IMF-hiteltől kezdve a kohéziós alapok hozzáféréséig bezárólag Merkelnek mindenre befolyása van. Az ő Orbánhoz fűződő viszonyát pedig lényegében három szempont határozza meg. Először is elvárja a német cégek magyarországi pozícióinak védelmét, másodszor számít a magyar szavazatokra mindazokban a döntésekben, amelyeket Európa pénzügyi stabilitásának érdekében a német kormány szorgalmaz, harmadszor – és ez idő szerint talán ez a legfontosabb – nem akarja nyakába venni a magyar gazdaság esetleges csődjének következményeit.
Európának és kivált Németországnak ma a kontinens déli államai okozzák a legnagyobb gondot; ezeknek a vircsaftoknak a víz felett tartása rettenetes összegeket emészt fel a német adófizetők pénzéből, de Berlin számára talán még ennél is aggasztóbb, hogy a kényszerűen konszolidálandó országokban mélyül a politikai krízis. Mert ez nem csupán az unió széthullásával fenyeget, hanem az adott országok társadalmi anarchiájának rémével is. Angela Merkel egy éven belül választások elé néz. Ebben a helyzetben nemcsak az európai, hanem a német belpolitika stabilitásának megőrzését is elsődleges feladatának tekinti – sem ideje, sem kedve, sem energiája nem marad arra, hogy nyilvános konfliktusokat vállaljon kelet-európai renitensekkel.
Mindennek ellenére persze több mint valószínű, hogy a színfalak mögött eligazította Orbánt a lényegi kérdésekben. Alighanem azt is igyekezett megértetni vele, hogy mindenekelőtt az unió normáinak tartozik megfelelni, épp ezért a fegyelmezés hálátlan reszortját ráhagyja a brüsszeli adminisztrációra. Nem véletlen, hogy a Velencei Bizottság nem fogadta el a magyar álláspontot a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében, és a bíróságok kijelöléséről is fenntartja eltérő véleményét. Az Európai Bíróságon még folynak a kötelezettségszegési eljárások nyomán indult perek a magyar állammal szemben, az Európa Tanács pedig nem tett le arról, hogy szükség esetén monitorozza, megfelel-e a kormány az uniós alapszerződés követelményeinek.
Orbán tehát elérhette, hogy a közös sajtótájékoztatón vendéglátója ne iskolázza le, de ettől még a zárt ajtók mögött bizonnyal kénytelen volt meghallgatni, milyen kívánalmaknak kell megfelelnie, ha nem akarja, hogy Berlin kezelhetetlenné nyilvánítsa. A német sajtó amúgy is egyre keményebben ír a Fidesz-rendszerről, és személyesen Orbánról: a WDR közszolgálati rádió a Merkelnél tett látogatására időzített egy megdöbbentő politikai kommentárt, amelyben keresetlenül „rablóvezérnek” titulálja a magyar miniszterelnököt, és hosszan sorolja, hogy ő és „bandája” miféle visszaéléseket követ el. Ne gondoljuk, hogy ez az extrém hangnem merőben idegen a német establishment nézeteitől, a politikai közélet ítéletétől – a kabinet szóvivője egy nappal Orbán Berlinbe érkezése előtt nyilatkozatban figyelmeztetett, hogy a kétharmados parlamenti többség nem hagyhatja figyelmen kívül a kisebbség jogait.
Ez finomabb megfogalmazása ugyan az orbáni politikával szemben táplált fenntartásoknak, de nemkülönben egyértelmű.
A múzeumi világ a nyugalom szigete a kultúrharcos széljárások közepette – állítja a lapunknak adott nagyinterjúban Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója tavaly ősz óta miniszteri...
A világ legkorábbi múzeumát egy brit régész, Leonard Woolley fedezte fel 1925-ben. Az épület Ur városában, a mai Irak területén található, és az Újbabiloni Birodalom utolsó királyának – bizonyos...
A miniszterelnök által meghirdetett családtámogatás nemzetközi visszhangjáról, a demográfiai növekedést célzó kormányzati intézkedésekről, valamint a hazai abortuszhelyzetről beszélt a Heteknek az...
Elsősorban a gigantikus demográfiai fordulatról szólt Orbán Viktor idei évértékelője. De vajon mik voltak a kormányfő év eleji beszédeinek közös motívumai az elmúlt húsz évben?
Pártja alig egy hónapos, de az Izraeli Védelmi Erők egykori főparancsnokát sokan már most az izraeli miniszterelnök legesélyesebb riválisának tartják. Úgy tűnik azonban, hogy a Gantz-jelenségnek...
Jeruzsálem három monoteista világvallás szent városa – ezt a szlogent gyakran idézik politikusok és a nemzetközi média egyaránt. A zsidó és keresztény kötődéshez nem fér kétség, de az iszlám...
Magyarország is epizódszereplővé vált az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi és infotechnológiai háborúban. A Huawei-ügy azonban túlmutat önmagán: előrevetíti a kiberháborúk korát.
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!