Kereső toggle

Hatvanadik megemlékezés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Országszerte most emlékeznek meg a holokauszt hatvanadik évfordulójáról, s rendezvénysorozat kezdődött Győrött is. Jó válasz ez mind a burkolt, mind a nyíltabb antiszemita megnyilvánulásokra.

A győri izraelita hitközség vasárnap, 20-án tartotta a szigeti zsidó-temetőben az idei gyászünnepet, ahol Várnai-Shorer Judith izraeli nagykövetasszony, Deutsch Róbert főrabbi és Balogh József Győr polgármestere mondták az emlékbeszédeket, és a tudós Schweitzer József professzor vezetésével került sor a halotti ima, a kádis közös elmondására. Ezt követően avatták fel Győr mártír holokauszt-rabbijának, dr. Róth Emilnek az emléktábláját, s nevezték el róla a város híres zsinagógájának az utcáját. A túlélő maradék egy része külföldről érkezett, s az érdeklődők egy csodálatos zsinagógai koncerttel zárták a napot.

A rendezvénysorozat októberben egy olyan kiállítással folytatódik, amely a deportálásokat közvetlenül előkészítő öt esztendő nacionalista, zsidóellenes propaganda-hadjáratát tárja majd a nagyközönség elé, a fölnagyított sajtókivágások révén. Az évfordulóról való megemlékezés azonban már kedden, június 15-én elkezdődött. A győri Hit Gyülekezete Tihanyi Árpád utcai Salamon Termében rendezett fórumon Villányi Tibor és Jakabovics Dezső, a városi hitközség vezetői mellett egy, lágerből csodával határos módon megszabadult holokauszt-túlélő is elmondta a jórészt harmadik generációs, együttérző fiatalokból álló hallgatóságnak, hogy mi történt most hatvan éve.

Nyilvánvaló, hogy a halálba deportálás alig néhány hét leforgása alatt csak azért következhetett be a cinkosság, az általános közöny, a megfélemlítés és nyomasztó beletörődés közepette (tisztelet a báró Apor Vilmoshoz hasonló kevés kivételnek), mert a Horthy-rendszer és az álkereszténység antiszemitizmusa, a zsidótörvények sorozatával erre a talajt megfelelően előkészítette. Az előző nemzedékek és a korabeli magyar állam felelősségét a zsidó vagy zsidó származású magyarokat ért tragédiáért mind többen és mind őszintébben ismerik ma már fel és el. A kormány végre méltó kiállítást rendezett be Auschwitzban a csak ott elpusztított négyszázezer zsidó, vagy csak zsidó származású honfitársunk emlékére (a vesztesség teljes száma hatszázezer!), akik közül mintegy ötezret Győrből vittek a gázba, a korabeli hatóságok "szorgos" segédkezésével, és az idén nyílt meg a Holokauszt Múzeum és Dokumentációs Központ is a Páva utcában.

Fontos, hogy végre mind inkább hangot kap az igazi keresztény bűnbánat is a Jézus fivéreit és nővéreit sújtott tragédiával kapcsolatban (utalhatunk akár a II. Vatikáni Zsinatra, akár Mézes András lelkész bocsánatkérő beszédére a tavalyi győri gyászünnepségen, de ezt bizonyította a szép emlékplakettek, a "megkövült könnycseppek" átadása is a túlélőknek).

Jó szívvel tanúsíthatom, hogy az engesztelés és engesztelődés öröme töltötte el a rendezvénysorozat eddigi résztvevőit, akiknek feltett szándékuk megakadályozni, hogy a hatvan évvel ezelőtti szörnyűségek valaha is megismétlődhessenek.

(Fekete János túlélő író, a Dunatáj Magyar–Izraeli Baráti Kör tagja)

Olvasson tovább: