Nem ők a hibásak abban, hogy mi elszegényedtünk, csak abban hibásak, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezetátalakítás anyagi terheit ismét ránk akarják terhelni. Megjelenik a betegápolási díj, az energia árát az égig emelik. A főváros vezetői azt állítják, hogy két év óta nem emelte a FŐTÁV a díját, és összehasonlítva a 2001. év első öt hónapjában kifizetett díjat a 2003 első öt hónapjában fizetettel, 50,3 százalék növekedést tapasztalunk, ami nagyobb, mint a nyugdíj növekedése, vagyis egyszerűen hamis az a kormányzati állítás, hogy a nyugdíj reálértéke nőtt volna. Ugyanakkor a vagyonok reálértéke jelentősen nőtt.
Ez a probléma gyökere, és ezen csak egy módon lehet változtatni, ha a gazdagok saját, jól felfogott érdekükből vagyonuk egy részét a szerkezetátalakításra fordítják, és a társadalom többi részét terhelő megoldásoktól így el lehet tekinteni. Nem szabad energiaárat és/vagy bérköltséget növelni, mert akkor a külföldi tőke elhagyja az országot, és a nagy vagyonok is összeesnek. Vagyis teljesül a címben megadott népi mondás.
Egy érdekes jelenség következik be, ha a vagyonosok önként lemondanak vagyonuk egy részéről. Az 1930-as években bevezettek egy új adónemet, az úgynevezett vagyonváltságot. Egy nyilas újságíró, valami Milotay azt írta egy nyilas lapban, hogy ezzel is a zsidók jártak jól, mert
például Weiss Manfréd befizetett egy összeget vagyonváltság címén, de annak többszörösét kapta meg a vállalat fejlesztésre. A gazdasági elemzés azt hiszem kifogástalan, csak a zsidózás hibás. Weiss Manfréd tudnillik a kapott pénzből nem kacsalábon forgó villát építtetett magának, nem repi autót vásárolt az összegből, sőt fiának kártyaadósságát se fizette ki. Ezzel szemben munkahelyeket teremtett, a gyár galvanizálójához környezetvédelmi szempontból fontos víztisztító berendezést csináltatott, (erről azért tudok, mert ezt a létesítményt néhai édesapám tervezte) és megalapította a Weiss Manfréd kórházat, vagyis a magyar nép javára használta ki az előnyöket, és ahogy a nyilas jól látta, eközben még jól is járt.
dr. Freud Gézáné,
Budapest
2003. 09. 12. (VII/37)
