A valóságban minden fordítva van. A paradox helyzetet jól jellemzi az izraeli külügyminisztérium magas rangú tisztségviselője és egy vezető palesztin politikus között lefolyt beszélgetés, amelyet az izraeli állami televízió tudósítója idézett, és sem izraeli, sem palesztin oldalról nem cáfolták meg.
"Úgy látszik, hogy a palesztinokat bevonják a koalícióba, Izraelt pedig nem" – mondta az izraeli. "Így van" – értett vele egyet a palesztin. "Nem járhatnának közben, hogy Izraelt is bevonják a koalícióba?" – kérdezte izraeli beszélőtársa. "Megteszünk mindent, ami módunkban áll" – válaszolta udvariasan a palesztin képviselő.
Saron miniszterelnök eredeti – nagyon is érthető – szándéka az volt, hogy az amerikaiak terroristaellenes indulata forduljon a palesztin terroristák ellen is. De
hát az összehasonlítást bin Laden és Arafat között eltakarta a történelem pora, még mielőtt leülepedett volna a por az összedőlt New York-i felhőkarcolók környékén. Móricka elképzelései a világpolitikáról nem mindig felelnek meg a valóságnak. Az amerikaiaknak arab államokra is szükségük van a terroristaellenes koalícióban, nehogy olyan benyomás keletkezhessen, hogy a háborút nemcsak a bin Laden-féle terroristák ellen vezetik, hanem általában az arabok vagy a muszlimok ellen. Az arab államok – még a legmértékletesebbek is, amelyek maguk is tartanak a fundamentalista terrorhullámtól – mint Egyiptom vagy Jordánia – épp a palesztinok bevonásában, a koalícióban látják annak garanciáját, hogy
Washington nem fogja megengedni, hogy a terrorellenes harc ürügyén vagy oltalma alatt Izrael megpróbáljon elszámolni a palesztinokkal. Ezért érdekeltek az amerikaiak, hogy Arafat a terrorellenes koalíció részese legyen. Ugyanezen megfontolás alapján – vagyis tekintettel az arab államok véleményére – az amerikaiak szeretnék, ha Izrael a háttérben maradna, és csak logisztikai vagy hírszerzési segítséget nyújtana nekik – épp úgy, mint tíz évvel ezelőtt az Öböl-háború idején. Így tehát Colin Powell egy nyilatkozatában szükségesnek látta kijelenteni, hogy Izrael nem fog részt venni az esetleges hadműveletekben.
Mégsem lehet azt mondani, hogy Washingtont – és az Európai Uniót – csupán viszszataszító opportunista és pragmatikus megfontolások vezetik. Személyes vélemény és ízlés kérdése, hogy párhuzamot lehet-e vonni bin Laden és Arafat között. De ellentétben bin Ladennel, Arafat egy nemzeti mozgalom élén áll, amelynek célját – egy önálló állam megalakítását – legitimnek tartja a világközvélemény nagy része, sőt, az izraeli társadalom jelentős része is. Még Saron kormányfő is ígéretet tett a napokban, hogy ha megújulnak a béketárgyalások, Izrael hajlandó egy önálló államot biztosítani a palesztinoknak – amit a múltban sem a törökök, sem a britek, sem az egyiptomiak, sem a jordánok nem tettek meg. Persze attól, hogy a palesztin nemzeti mozgalomnak legitim céljai vannak, a gátlástalan véres terrortámadások és öngyilkos merényletek nem kevésbé elítélendők. De fordítva is így van: a terrortámadások elítélése és a terrorszervezetek ellen vezetett következetes harc nem vonja meg a palesztinok nemzeti céljai legitimitását. Aki elég régen él, visszaemlékezhet a háborúra, amelyet az algériaiak vezettek negyven évvel ezelőtt a franciák ellen, és amelyet sok megbocsáthatatlan, szörnyű, tömeges terrorakció kísért – de ma már csak mint az algériai felszabadítási háború kísérő jelensége él az emberek emlékezetében.
Ha bin Ladent elteszik láb alól, nyoma sem marad; ha Arafat eltűnne, a palesztin nemzeti mozgalom problémái épp úgy megoldásra várnának, mint eltűnése előtt – és Arafat helyét talán egy Ahmed Jaszin sejk-típusú, még szélsőségesebb vezető foglalná el. Simon Peresz külügyminiszter nézete szerint, ha Arafatot bin Ladennel együtt állítják pellengérre, esetleg az egész palesztin nemzeti mozgalmat a terrorista táborba taszítják; ha viszont Arafatot bevonják a terroristaellenes táborba, annak elkerülhetetlenül pozitív következményei lesznek a jövőben megújuló béketárgyalásokon. A jelek szerint így ítélte meg a helyzetet Bush elnök és Powell külügyminiszter is, akik addig telefonáltak Saronnak és Peresznek – megfigyelők e telefonhívásokat "brutális nyomásnak" minősítették – és addig tanácsolták nyomatékosan, hogy Peresz minél előbb találkozzék Arafattal, amíg a találkozó végül létre is jött. Persze vannak, akik "abszurd gondolatnak" tartják a terrorista Arafat bevonását a terrorellenes koalícióba. De a "mórickáknak" bele kell nyugodniuk, hogy Powell náluk jobban tudja, hogy az ő szempontjából mi az abszurd, és mi nem.
2001. 10. 05. (V/40)
