Tisztelt Hetek Szerkesztőség!
Most olvastam el a Vámpírfiatalok cím? cikket a lapjukban, és meg kell mondanom,
hogy felháborított. Magam gyakorló szerepjátékos, illetve mesélő vagyok, aktívan
mesélem a cikkben annyira támadott Vampire játékot is. A teljesség kedvéért hozzá
kell tennem, hogy ez még egy viszonylag optimista hangvétel? és kedves játék
néhány másikhoz képest, de most nem erről van szó.
Azok a fiatalok, akikről a cikk szól, valószínűleg nem a Vampire The Masquerade
játék miatt tették meg, amit tettek, vagy ha igen, akkor éppen a játék belső
mondanivalóját nem vették figyelembe. A játék ugyanis éppen arról szól, hogy a
játékos megpróbáljon a durva körülmények és a saját ösztönei ellenére is
emberséges maradni. Azt azonban be kell látni, hogy a labilis lelkialkatú, könnyen
befolyásolható emberekre rossz hatással lehetnek ezek a játékok, de bármi más is.
Ők valószínűleg csak indokot kerestek arra, hogy megtegyék, amit akarnak, és erre
kapóra jött ez a játék.
A cikk problémaként mutatja be azt, hogy a játékosok beleélik magukat az általuk
formált karakterbe. Véleményem szerint ez nem baj, ha a játékos tudja, hogy hol a
határ a valóság és a játék között. A mindennapokban egyikőnk sem retteg
vámpírvadászoktól, a sarokból előugró szörnyektől. Aki mégis, az gyorsan hagyja
abba a játékot, vagy menjen el pszichológushoz, mert ebben az esetben a játék
tényleg veszélyes lehet – bár korántsem olyan mértékben, ahogy azt a cikk
sugallja.
A másik, amire reagálni szeretnék, a cikkben említett kapcsolat a szerepjáték és a
csalás, boszorkányság, feketemágia közt. Az, hogy a mágiával foglalkozó könyvek a
feketemágia tárházai, abszolút nevetséges. Az átlagemberek nem a szerepjátékokból
ismerkednek meg szellemekkel vagy a feketemágiával. Ott vannak a horrorfilmek, az
"okkult" könyvek és a népszerű regények.
Azt hiszem, a cikk inkább azt a divatirányzatot igyekszik erősíteni, akik a
szerepjátékot kívánják minden rosszért felelőssé tenni. Csak néhány példa, hogy
miről lehetne még írni, ami mind gyilkossághoz vezethet – és sokkal gyakrabban
vezet is, mint a szerepjáték –: drogfüggőség, alkoholizmus, nyomor, embertelen
körülmények, labilis elmeállapot, és még lehetne sorolni. A cikkben mindezek elő is
fordulnak, mégis a szerepjáték volt az, amit felelőssé tettek.
Tisztelettel:
Németh Gábor