Kereső toggle

Adóelkerülés, ahogy a Google csinálja

Trükkös óriások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Google-nél és más technológiai cégeknél régóta bevett gyakorlat, hogy a külföldi országokban megtermelt jövedelmük után jogi kiskapuk segítségével nem fizetnek adót. A világ számos kormánya – köztük Magyarország is – rendszeresen felemeli a hangját az online multinacionális cégek adótervezési gyakorlata ellen, ám eddig csak mérsékelt sikereket tudtak felmutatni.

Közel négy évvel ezelőtt figyelt fel Európa arra a furcsa jelenségre, hogy a világ legnagyobb technológiai vállalatai sokkal kevesebb adót fizetnek, mint amennyit a megtermelt jövedelmük után indokolt lenne. A szakavatott hwsw.hu portál szerint az Apple az Egyesült Államokon kívül keletkezett profitja után mindösszesen 3,7 százalékos társasági adót fizetett 2013-ban, ami messze elmaradt az átlagos európai és amerikai társasági adókulcstól. Ennél is megdöbbentőbb a Google adófizetési hajlandósága. A keresőóriás 2013-ban a bevételének csupán 0,16 százalékát fizette be társasági adóként. Első ránézésre talán nehéz elhinni, hogy ezt a gyakorlatot törvényes keretek között lehet folytatni, pedig nem kell hozzá más, csak a jogi kiskapuk adta lehetőségek maximális kihasználása.

Tom Hutchinsont, a Google adózásért felelős vezetőjét és Matt Brittint, a vállalat európai elnökét február 11-én a brit parlament költségvetési bizottsága meghallgatásra hívta a cég adózási gyakorlatával kapcsolatban – írja múlt heti elemző cikkében a Bloomberg. Hutchinson a gyűlésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a cég mindig eleget tesz az adott ország adózási előírásainak – Nagy-Britanniában is mindig befizetik a közel 20 százalékos társasági adót. Ez önmagában igaz, arra azonban Hutchinson már nem adott érdemi magyarázatot, hogy a cég Nagy-Britanniában kimutatott nyeresége miért olyan irreálisan alacsony. „Annyit fizetünk, amennyi jogilag megállapítható” – zárta rövidre a meghallgatást a vezető.

A brit kormány tavaly megelégelte a keresőóriás játszadozásait, és bejelentette a Google tax néven elhíresült törvénytervezetét. Ennek értelmében a cégnek 2005-ig visszamenőleg 130 millió fontot, tehát közel 53 milliárd forintot kell befizetnie a brit államkasszába. A döntéshozók abban is bíznak, hogy a módosításnak köszönhetően a következő öt évben egymilliárd font plusz adóbevételt realizálhatnak a hasonló „adóoptimalizáló” multiktól. A bejelentés előzményei egyébként 2013-ig nyúlnak vissza, amikor a kormány tudomására jutott, hogy a Google rengeteg értékesítőt foglalkoztat az országban annak ellenére, hogy itt hivatalosan nem is folytat ilyen tevékenységet.

Bár a kirótt összeg első ránézésre nagynak tűnik, a Reutersnek nyilatkozó számviteli szakértők szerint ez csupán a töredéke annak az összegnek, amivel a Google az adóoptimalizálás révén a brit államkasszát megrövidítette. A legtöbb nagy európai kormány Franciaországtól kezdve Németországon át Olaszországig már évek óta próbálja megakadályozni a techóriásokat abban, hogy kivigyék az országukban megtermelt jövedelmet – folytatja cikkében a Bloomberg. 2014 óta az Európai Unió is keményebb hangnemet üt meg a kérdésben. Ezt bizonyítja, hogy Írország, Luxemburg és Hollandia esetében vizsgálatot indított a multiknak nyújtott törvénytelen állami támogatások ügyében.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) sem hagyta szó nélkül a techcégek trükközését, és bejelentette, hogy szigorítani fogja az adóparadicsomokban történő cégalapítást. (A nulla vagy nagyon alacsony társasági adókulcscsal rendelkező adóparadicsomokban, mint a Bermudán, Luxemburgban vagy a Seychelle-szigeteken a nagy multik előszeretettel alapítanak leányvállalatokat, ahonnan a jövedelmüket adómentesen kivihetik.) Mindeközben az európai országok a saját jogszabályaikon igyekeznek szigorítani, ám a brit példán kívül eddig nem sikerült konkrét eredményeket elérni. A tec­h­óriások továbbra is szabadon viszik ki profitjukat a tengerentúlra – gyakorlatilag adómentes formában.

Sokakban felmerülhet a kérdés: mégis milyen eszközökkel és praktikákkal képesek a multik szabadon áttalicskázni a profitjukat egyik helyről a másikra? A válasz a Bloomberg szerint a transzferárazásban, a sajátos ír adózási szabályokban, valamint a Double Irish (kiterjedtebb nevén a „dupla ír–holland szendvics”) módszerben rejlik. A transzferárazás lényege, hogy egy cég a termékeit vagy szolgáltatásait saját anya- és leányvállalatai között mozgatja egy belső, nem piaci, úgynevezett transzferáron. Ennek mértékével pedig befolyásolni lehet az eredményt és a fizetendő adó mértékét is. A fentebb említett módszer szerint tehát létezik egy Írországban bejegyzett társaság, amely megszerez minden vagyoni értékű jogot (szellemi tulajdont), amit például a Google leányvállalatai és partnerei innen licenszelnek. (Esetenként még ezeket a jogokat is többszörösen hasznosításba adják, így átterelik egy holland társaságon keresztül egy másik ír cégbe, innen a szendvics név). A felszámolt licenszdíj pedig minden évben éppen annyi, mint amennyi profitot a leányvállalatok megtermeltek. De míg az említett cég Dublinban van bejegyezve, a vezetése jellemzően egy napfényes kis szigeten székel – a Google esetében Bermudán. Az ír adótörvények értelmében pedig egy társaság abban az országban tekintendő adórezidensnek, ahol a társaság vezetése található, még akkor is, ha egyébként Írországban jegyezték be.

Így az érintett ír/holland leánycég a licenszdíjakat számottevő adóterhelés nélkül számolhatja el, ami a Reuters idevágó cikke szerint a Google esetében csak 2014-ben közel 12 milliárd dollárt tett ki. Ha ezt az összeget mind profitként könyvelte volna el a cég, akkor még az alacsonynak számító 12,5 százalékos ír társasági adóval számolva is mintegy 1,5 milliárd dolláros adóbefizetési kötelezettsége keletkezett volna. Miután a cég közel 10 éve kezdte alkalmazni ezt a kibúvót, bermudai „levélszekrényében” immár 58 milliárd dollárnyi „könnyű profitot” halmozott fel.

Az EU sem hagyta sokáig szó nélkül a jogi aggályokat felvető gyakorlatot, és 2014-ben vizsgálatot indított az ügyben. Az ír adóhatóság ugyanis minden kétséget kizáróan tudott a profit licenszdíj formájában történő átcsoportosításáról, vagyis a folyamat az ír (sőt az amerikai!) kormány tudtával és hallgatólagos beleegyezésével zajlott. Az unió a vizsgálat végén jogellenes állami támogatás vádjával elmarasztalta az ír kormányt, amely válaszul bejelentette, hogy fokozatosan megszüntetik a Double Irish lehetőségét. Kikötötték viszont, hogy azok a cégek, amelyek jelenleg is alkalmazzák, 2021-ig mentességben részesülnek, így a Google, a LinkedIn, a Facebook vagy az Apple még öt évig élvezheti a gondtalan adómentes életet.

Olvasson tovább:

  • Amerika „buffettizálódása”

    Valószínűleg mindenki hallott már Warren Buffettről, a világ legnagyobb és legsikeresebb tőzsdegurujáról, aki már – úgy tűnik – mindent elért, amit egy üzletember elérhet. Buffett életpályája maga a nagybetűs sikertörténet, gyakorlatilag amihez hozzányúl, az arannyá válik.
  • Diszkont dinasztiák

    „Még a Jetiről is többet tudunk, mint róluk” - írta nemrég az Aldit alapító és ma is tulajdonló Albrecht családról a Forbes magazin, utalva ezzel Németország második leggazdagabb famíliájának rejtőzködő életmódjára.
  • Bedönti-e az Apple és a Google a svájci óraipart?

    A svájci karórákat az emberek általában az aprólékos kézi munkával és az ebből előálló minőséggel azonosítják. Viszont a technológiai fejlődés a jól megszokott paradigmákat is képes kihívás elé állítani.