Kereső toggle

Adóelkerülés, ahogy a Google csinálja

Trükkös óriások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Google-nél és más technológiai cégeknél régóta bevett gyakorlat, hogy a külföldi országokban megtermelt jövedelmük után jogi kiskapuk segítségével nem fizetnek adót. A világ számos kormánya – köztük Magyarország is – rendszeresen felemeli a hangját az online multinacionális cégek adótervezési gyakorlata ellen, ám eddig csak mérsékelt sikereket tudtak felmutatni.

Közel négy évvel ezelőtt figyelt fel Európa arra a furcsa jelenségre, hogy a világ legnagyobb technológiai vállalatai sokkal kevesebb adót fizetnek, mint amennyit a megtermelt jövedelmük után indokolt lenne. A szakavatott hwsw.hu portál szerint az Apple az Egyesült Államokon kívül keletkezett profitja után mindösszesen 3,7 százalékos társasági adót fizetett 2013-ban, ami messze elmaradt az átlagos európai és amerikai társasági adókulcstól. Ennél is megdöbbentőbb a Google adófizetési hajlandósága. A keresőóriás 2013-ban a bevételének csupán 0,16 százalékát fizette be társasági adóként. Első ránézésre talán nehéz elhinni, hogy ezt a gyakorlatot törvényes keretek között lehet folytatni, pedig nem kell hozzá más, csak a jogi kiskapuk adta lehetőségek maximális kihasználása.

Tom Hutchinsont, a Google adózásért felelős vezetőjét és Matt Brittint, a vállalat európai elnökét február 11-én a brit parlament költségvetési bizottsága meghallgatásra hívta a cég adózási gyakorlatával kapcsolatban – írja múlt heti elemző cikkében a Bloomberg. Hutchinson a gyűlésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a cég mindig eleget tesz az adott ország adózási előírásainak – Nagy-Britanniában is mindig befizetik a közel 20 százalékos társasági adót. Ez önmagában igaz, arra azonban Hutchinson már nem adott érdemi magyarázatot, hogy a cég Nagy-Britanniában kimutatott nyeresége miért olyan irreálisan alacsony. „Annyit fizetünk, amennyi jogilag megállapítható” – zárta rövidre a meghallgatást a vezető.

A brit kormány tavaly megelégelte a keresőóriás játszadozásait, és bejelentette a Google tax néven elhíresült törvénytervezetét. Ennek értelmében a cégnek 2005-ig visszamenőleg 130 millió fontot, tehát közel 53 milliárd forintot kell befizetnie a brit államkasszába. A döntéshozók abban is bíznak, hogy a módosításnak köszönhetően a következő öt évben egymilliárd font plusz adóbevételt realizálhatnak a hasonló „adóoptimalizáló” multiktól. A bejelentés előzményei egyébként 2013-ig nyúlnak vissza, amikor a kormány tudomására jutott, hogy a Google rengeteg értékesítőt foglalkoztat az országban annak ellenére, hogy itt hivatalosan nem is folytat ilyen tevékenységet.

Bár a kirótt összeg első ránézésre nagynak tűnik, a Reutersnek nyilatkozó számviteli szakértők szerint ez csupán a töredéke annak az összegnek, amivel a Google az adóoptimalizálás révén a brit államkasszát megrövidítette. A legtöbb nagy európai kormány Franciaországtól kezdve Németországon át Olaszországig már évek óta próbálja megakadályozni a techóriásokat abban, hogy kivigyék az országukban megtermelt jövedelmet – folytatja cikkében a Bloomberg. 2014 óta az Európai Unió is keményebb hangnemet üt meg a kérdésben. Ezt bizonyítja, hogy Írország, Luxemburg és Hollandia esetében vizsgálatot indított a multiknak nyújtott törvénytelen állami támogatások ügyében.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) sem hagyta szó nélkül a techcégek trükközését, és bejelentette, hogy szigorítani fogja az adóparadicsomokban történő cégalapítást. (A nulla vagy nagyon alacsony társasági adókulcscsal rendelkező adóparadicsomokban, mint a Bermudán, Luxemburgban vagy a Seychelle-szigeteken a nagy multik előszeretettel alapítanak leányvállalatokat, ahonnan a jövedelmüket adómentesen kivihetik.) Mindeközben az európai országok a saját jogszabályaikon igyekeznek szigorítani, ám a brit példán kívül eddig nem sikerült konkrét eredményeket elérni. A tec­h­óriások továbbra is szabadon viszik ki profitjukat a tengerentúlra – gyakorlatilag adómentes formában.

Sokakban felmerülhet a kérdés: mégis milyen eszközökkel és praktikákkal képesek a multik szabadon áttalicskázni a profitjukat egyik helyről a másikra? A válasz a Bloomberg szerint a transzferárazásban, a sajátos ír adózási szabályokban, valamint a Double Irish (kiterjedtebb nevén a „dupla ír–holland szendvics”) módszerben rejlik. A transzferárazás lényege, hogy egy cég a termékeit vagy szolgáltatásait saját anya- és leányvállalatai között mozgatja egy belső, nem piaci, úgynevezett transzferáron. Ennek mértékével pedig befolyásolni lehet az eredményt és a fizetendő adó mértékét is. A fentebb említett módszer szerint tehát létezik egy Írországban bejegyzett társaság, amely megszerez minden vagyoni értékű jogot (szellemi tulajdont), amit például a Google leányvállalatai és partnerei innen licenszelnek. (Esetenként még ezeket a jogokat is többszörösen hasznosításba adják, így átterelik egy holland társaságon keresztül egy másik ír cégbe, innen a szendvics név). A felszámolt licenszdíj pedig minden évben éppen annyi, mint amennyi profitot a leányvállalatok megtermeltek. De míg az említett cég Dublinban van bejegyezve, a vezetése jellemzően egy napfényes kis szigeten székel – a Google esetében Bermudán. Az ír adótörvények értelmében pedig egy társaság abban az országban tekintendő adórezidensnek, ahol a társaság vezetése található, még akkor is, ha egyébként Írországban jegyezték be.

Így az érintett ír/holland leánycég a licenszdíjakat számottevő adóterhelés nélkül számolhatja el, ami a Reuters idevágó cikke szerint a Google esetében csak 2014-ben közel 12 milliárd dollárt tett ki. Ha ezt az összeget mind profitként könyvelte volna el a cég, akkor még az alacsonynak számító 12,5 százalékos ír társasági adóval számolva is mintegy 1,5 milliárd dolláros adóbefizetési kötelezettsége keletkezett volna. Miután a cég közel 10 éve kezdte alkalmazni ezt a kibúvót, bermudai „levélszekrényében” immár 58 milliárd dollárnyi „könnyű profitot” halmozott fel.

Az EU sem hagyta sokáig szó nélkül a jogi aggályokat felvető gyakorlatot, és 2014-ben vizsgálatot indított az ügyben. Az ír adóhatóság ugyanis minden kétséget kizáróan tudott a profit licenszdíj formájában történő átcsoportosításáról, vagyis a folyamat az ír (sőt az amerikai!) kormány tudtával és hallgatólagos beleegyezésével zajlott. Az unió a vizsgálat végén jogellenes állami támogatás vádjával elmarasztalta az ír kormányt, amely válaszul bejelentette, hogy fokozatosan megszüntetik a Double Irish lehetőségét. Kikötötték viszont, hogy azok a cégek, amelyek jelenleg is alkalmazzák, 2021-ig mentességben részesülnek, így a Google, a LinkedIn, a Facebook vagy az Apple még öt évig élvezheti a gondtalan adómentes életet.

Olvasson tovább:

  • A jelek szerint Soros Kína és az EU összeomlására spekulál

    Irányadó befektetők közül egyre többen vesznek fel olyan pozíciókat, amellyel egy újabb globális válság közeli bekövetkezésére fogadnak. Vajon az újabb „medvepiac” tényleg már a kapukat döngeti? Soros György szerint igen.
  • Millenniumi kilátások

    A millenniumi generáció (más néven az Y generáció, azaz akik 1981 és 1997 között születtek) sokak szerint minden eddigi nem­ze­déktől eltérő tulajdonságokat mutat. A Bloom­berg cikke szerint pedig közülük sokan arra is számíthatnak, hogy sosem fognak nyugdíjba menni.
  • Vita az alapjövedelemről

    Évszázadokkal ezelőtt még komplett idiotizmusnak, fantazmagóriának, rosszfajta utópiának tartották, ma már viszont több nyugati, fejlett országban bevezetnék, de minimum népszavazást tartanának róla.