Kereső toggle

Európába jön az izraeli földgáz?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izrael nemrég azzal kereste fel az EU-tagállamokat, hogy amennyiben hajlandóak lennének eurómilliárdokat áldozni a közel-keleti ország földgázkitermelésének támogatására, csökkenhetne a kontinens orosz gázfüggősége.

A kellően masszív ajánlatot maga az izraeli energetikai miniszter, Silvan Shalom tette Rómában, amikor a mediterráneumi uniós vezetőkkel találkozott. Súlyos eurókért cserébe kiépítenék a földgázszállító infrastruktúrát Izrael partjaitól Ciprusig, ahonnan a nyersanyagot tovább vihetnék Olaszországba és Görögországba – tudósított nemrég a Business Insider. A híradások szerint mind Ciprus, mind Görögország és Olaszország is támogatta az ötletet, így az izraeliek legközelebb Brüsszelben prezentálhatják a terveiket.

Habár Európa számára olcsóbb volna Egyiptomon keresztül vinni a gázt, ez túl nagy – és feltehetően szükségtelen – kitettséget jelentene, tekintve az egyiptomi politikai helyzet instabilitását. Egy izraeli–török vezeték szintén olcsóbb lenne, ezt viszont rögtön szabotálja az a közismert tény, hogy a jelenlegi török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan – finoman szólva is – Izrael egyik legnagyobb kritikusa.

Idén szeptemberben Izrael már kötött egy hasonló megállapodást Jordániával, 15 milliárd dollár értékben. Az egyezmény szerint Izrael 15 éven keresztül szállít nyersanyagot szomszédjának a Leviatán gázmezőkről. Ez mindmáig Izrael legnagyobb üzletkötése Jordániával, és ez egyben a jordánok fő beszállítójává is teszi. Silvan Shalom szerint ez a szerződés „történelmi jelentőségű, amely a két ország gazdasági és diplomáciai kapcsolatait is megerősíti”. Nem titok, hogy sikeres üzlet esetén hasonlókban reménykedik az izraeli vezetés az EU-val kapcsolatosan is, hiszen most eléggé felemás a viszony a palesztin üggyel kapcsolatos eltérő álláspontok miatt.

Izrael 2013 márciusában kezdte meg a kitermelést a 240 milliárd köbméteresre becsült Támár földgázlelőhelyről, amelyet egyébként 2009-ben tártak fel mintegy 90 kilométerre Haifától. Emellett 2010-ben is feltártak egy még nagyobb (vélhetően dupla akkora) mezőt, a Leviatánt, amelynek effektív kitermelése 2016-ra várható. Izrael tavaly döntötte el, hogy tengerparti gázkitermelésének 40 százalékát exportra szánja, és azóta már szerződést is kötött egy palesztin céggel: 20 évre, 1,2 milliárd dollárért. Idén nyáron pedig szándéknyilatkozatot adott egy egyiptomi kitermelőnek is – hasonló feltételekkel.

Kritikus iparági szakértők szerint azonban Izrael nem válhat igazán jelentős gázpiaci szereplővé. A brit energiaügyi konzultáns, Gordon Brown miniszterelnök egykori tanácsadója, Nick Butler is erről nyilatkozott nemrég a World Bulletin hasábjain. Butler szerint az izraeli gázt elsősorban belföldi felhasználásra kellene kitermelni és nem a nemzetközi piacokra. Izrael jelenleg a gázkészleteinek 55-60 százalékát használja fel hazai elektromos hálózata ellátásához, ám Butler szerint ennek aránya nyugodtan lehetne akár 90 százalék is. Nem is beszélve arról, hogy a folyékony gáznak inkább kellene a hazai háztartások rendelkezésére állnia – mint ahogyan ezt a modellt követik az Egyesült Királyságban is.

„Ez puszta illúzió” – mondta az egykori tanácsadó. Butler szerint a Leviatán gázmező kapacitása épp csak fedezné Európa éves szükségletét, a kitermelés felfutása pedig inkább 2018-ra várható, mintsem 2016-ra. „Izrael nem elég versenyképes ahhoz, hogy más folyékonygáz-szállítókkal sikeresen ringbe szálljon.” Másrészt Izrael túl messze van a távol-keleti fogyasztóktól ahhoz, hogy a folyékony gázt méret- és árhatékonyan tudja forgalmazni. E tekintetben nem említhető egy lapon Kelet-Afrikával, Indonéziával, Katarral vagy éppen Ausztráliával, amelyek egyelőre mind olcsóbb alternatívát kínálnak – véli a szakember.