Kereső toggle

Osztálytalálkozó

A magyar társadalom 2014-ben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szomorú képet tár elénk a GfK Hungária és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának legutóbbi felmérése. A klasszikus középosztályt keresve sem találjuk, az osztálytudatosság hiányának oka (a társadalom több mint fele nem tartja magát osztályhoz tartozónak) pedig nem a marxizmus végleges kikopása a köztu-datból, hanem sokkal inkább a szégyen amiatt, hogy valójában sokan a társadalom aljához tartoznak.

A magyar kutatás alapötletét egy pár éve készített brit felmérés adta, amely a társadalmi helyzet megállapításához egy eddig szokatlanul komplex módszertant alkalmazott. A gazdasági tőkén, azaz a klasszikus pénzügyi szokásokon és a munkaerőpiaci pozíción túl kérdeztek a kulturális és kapcsolati (szociális) tőkéről is. Kíváncsiak voltak arra, hogy milyen kulturális termékeket fogyasztanak a megkérdezettek, illetve arra, hogy ki kivel barátkozik, kit ismer, kire számíthat a bajban stb. A brit felmérésben – egyedülálló módon – 161 ezren vettek részt, így a kutatás a ma ismert legnagyobb társadalomrajzzá avanzsált a szigetországban.

A brit felméréshez képest a hazai kérdőív egyik sajátossága az volt, hogy rákérdezett az adósságokra is, ami az alsó társadalmi csoportokat keményen sújtja. Az Osztálylétszám 2014 elnevezésű hazai kutatás végül egy online kérdőív és 1000 fő személyes megkérdezése segítségével arra a következtetésre jutott, hogy a magyar társadalom középosztályosodása elmaradt, jelenleg 7 fő kategóriával jellemezhető, rétegződése pedig körte alakú.

Az elit (2 százalék), valamint a feltörekvő fiatalok (6 százalék) és a felső közép (10,5 százalék) magabiztosan maguk alá gyűrik a társadalom többségét. Az egyes rétegekhez tartozókra jellemző, hogy már szüleik is ehhez a társadalmi kaszthoz tartoztak, így igazi társadalmi mobilitásról nem beszélhetünk. A magyar társadalom sajnálatos módon „farnehéz”, azaz az alsó rétegek felé húz, és az alsóbb rétegekből felfelé lépni nagyon nehéz. Továbbá jellemzően óriási a szakadék a főváros/nagyváros és a kisváros/falu között. A felsőbb társadalmi osztályok tagjai jellemzően fővárosi/nagyvárosi lakóhelyen élnek, és magasan iskolázottak, míg a vidéki kisvárosi/falusi lét, valamint a képzettség hiánya szinte determinálja az alsóbb osztályhoz való tartozást. A magukat romáknak vallók jellemzően az alsóbb rétegekhez tartoznak.

 

Te hova tartozol?

Elit
Gazdagok és a magaskultúra fogyasztói, ugyanakkor kapcsolati szempontból zárt csoportot alkotnak. Nagyon magas körükben a felsőfokú végzettségűek és a budapestiek aránya, státuszuk gyakorlatilag „örökletes”, hiszen már szüleik is hasonló társadalmi körülmények között éltek.

Felső közép
Fővárosi és nagyvárosi lakóhelyen élnek, mind a gazdasági, kulturális és kapcsolati tőke terén jó eredményeket mutatnak. Magasan képzettek, sok embert ismernek, kapcsolataikat jól használják. Rendszeresen járnak színházba, sok szabadidővel rendelkeznek, sportolnak, aktív közösségi életet élnek.

Feltörekvő fiatal
Jelenleg még szüleik tartják el őket, de tudásuk, saját és szüleik kapcsolatai révén bennük van a jövő ígérete. Az összes társadalmi csoport közül ők az újtőke maximális felhasználói: a tudásmenedzsment, az információkezelés vagy a személyes kapcsolatok működtetésének gurui. A csoport egy részét a fiatalos attitűddel rendelkező középkorúak alkotják.

Vidéki értelmiség
A vidéki értelmiség mindennel rendelkezik, amivel a felsőbb társadalmi osztályok, de mindenből csak kevesebb jutott nekik. Ők a kisvárosi tanárok, orvosok, helyi közéleti szereplők, akik mindenkit ismernek. Átlagos, de biztonságos jövedelemmel rendelkeznek, járnak nyaralni, magas a kultúra iránti igényük, többnyire állami alkalmazottak vagy vállalkozók.

Kádári kisemberek
A mindennapokban nehezen, de kijönnek a jövedelmükből, nyaralni nem járnak, alig beszélnek idegen nyelvet, jellemzően állami munkahelyen dolgoznak, ahol irodai feladatokat látnak el. Főleg kisebb településeken élnek.

Sodródók
Szüleik nem az elitbe, hanem a középosztályba tartoznak. Képzetlenebbek, nincs elég kapcsolatuk, nem járnak színházba, nem olvasnak könyveket, viszont otthon vannak az újkultúrában (internet). A mindennapoknak élnek, ugyanakkor ez a tudásuk akár feljebb is viheti őket a társadalomban. A réteg fiataljainak egy jelentős része a „mamahotel” biztonságában él.

Munkások
A réteg tagjai döntően szakmunkás végzett-ségűek, viszonylag sok embert ismernek, de kötődéseik alacsony presztízsűek. Kis vagyonnal, jövedelemmel rendelkeznek, és egyáltalán nem fogyasztanak kultúrát, barátokkal ritkán járnak össze, leginkább otthonukban szórakoznak, „tévéznek”. Az ide tartozóknak van munkája, azonban amint elveszítik az állásukat, szinte azonnal a „leszakadtak” közé kerülnek át.

Leszakadtak
Anyagi, jövedelmi, vagyoni helyzetük rendkívül kedvezőtlen. Továbbá kapcsolatszegények, kultúrafogyasztásuk elhanyagolható. Jelentős körükben a szakképzetlenek aránya. Ha dolgoznak, fizikai munkát végeznek, de még inkább munkanélküliek, közfoglalkoztatottak, nyugdíjasok vagy rokkantak. Megállapítható, hogy szüleik is hasonló jellemzőkkel bírtak, azaz ez a réteg is újratermeli önmagát. Főleg kisvárosi, falusi lakóhelyeken koncentrálódnak.(Forrás: Index.hu)

Olvasson tovább: