Kereső toggle

Képlékeny statisztikák

Hogy állunk a munkanélküliséggel?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a Fidesz szerint „Magyarországon 36 hónapja folyamatosan nő a foglalkoztatottak száma”, addig az MSZP alelnöke, Gúr Nándor – erre reagálva – közölte, hogy „ma több mint 300 ezerrel kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint a 2010-es kormányváltás idején”. Régóta tudjuk, hogy a gazdasági statisztikák értelmezésének is megvan a maga művészete, de mit mond ilyenkor a józan ész és a tapasztalat?

Rendben, hogy egy statisztika sosem képes tökéletesen bemutatni a valóságot, és értjük, hogy a munkanélküliség mint jelenség szoros velejárója egy nemzetgazdaságnak, de a politikusok populizmusa már-már a – sokszor eszközként használt – szakma hitelességét is veszélyezteti. Apropó, adatok… Fél éve volt hír, hogy Kínában állítólag kétszer akkora a munkanélküliség, mint a kormányzat által publikált adat. Azaz, hogy 4,1 százalékos munkanélküliségi ráta helyett a valóságban inkább 8,05-tel érdemes kalkulálni a távol-keleti országban. Ami a statisztikák megbízhatóságát illeti, szerencsére hazánkban ilyesmiről szó sincs, a számadatokat tekintve viszont valószínűleg még a kiigazított kínai adattal is sokan kiegyeznének – itthon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi közleménye szerint 2013. február–áprilisban a munkanélküliek száma 476 ezer, a munkanélküliségi ráta pedig 11,0 százalék volt Magyarországon. Ez 0,5 százalékpontos csökkenést jelent egy év alatt, és 0,8 százalékpontnyit 2013 első negyedévéhez képest – amikor egyébként rengeteg újságcikk látott napvilágot a „csúcsokat döngető munkanélküliségről”. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy – a szezonalitás miatt – az első negyedévi adatok rendre magasabbak, mint az év további részében mértek. Jelenleg tehát a 15–74 éves munkanélküli férfiak száma 263 ezer fő, a munkanélküli nők száma pedig 213 ezer fő. Ugyanakkor a 25–54 évesek munkanélküliségi rátája 10,1 százalékos, az 55–64 évesek munkanélküliségi rátája 7,9, és mindkét számadat csökkenést mutat az előző évhez képest.

A KSH módszertana szigorúan követi az ILO (International Labour Organization) Európa-szerte elfogadott útmutatásait – mondta lapunknak Mellár Tamás statisztikus, a KSH volt elnöke. A KSH reprezentatív adatfelvétele a 15–74 éves népesség gazdasági aktivitását vizsgálja. Ez – több mint húsz éve – mintegy 33 ezer háztartás és 66 ezer ember adatait tartalmazza. A KSH kérdezőbiztosai a megadott címekre mennek el, és felteszik a szokásos kérdéseiket. Ami pedig a foglalkoztatottak számát illeti, nagyjából három olyan körülményt, illetve adatkategóriát kell figyelembe venni, ami „csúsztatásra” adhat lehetőséget – tette hozzá a statisztikus. Mellár Tamás szerint viszonylag jelentős torzító hatása lehet például a közmunkások statisztikákban való szerepeltetésének. Őket ugyanis nem lehet teljes értékű munkavállalóknak tekinteni – hiszen gyakorlatilag állami segélyből élnek –, habár kétségkívül foglalkoztatottak.

Az ILO útmutatásain alapuló megkérdezéses mintavételben foglalkoztatott az, aki „alkalmazottként, szövetkezeti vagy társas vállalkozás tagjaként, egyéni vállalkozóként, segítő családtagként a megfigyelt héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg távol volt” – áll a hivatalos definícióban. Mellár Tamás kiemelte: mivel ebben a rendszerben a „külföldön dolgozó” is egy foglalkoztatottsági kategória, nem meglepő, hogy az akár tartósan külföldön élő munkavállalók is hazai foglalkoztatottként szerepelnek. (Az MSZP szakpolitikusa ugyanis ezt is kifogásolta, mondván, hogy ezek az emberek „nem a magyar kormány jóvoltából találták meg a boldogulásukat”.)

Harmadik „sikamlós” terület lehet, hogy a segélyezések változásainak hatására is elindult egyfajta „kifehéredés”, azaz egyre több a regisztrált munkanélküli. (Ez a növekmény pedig le is fed az ellenzék által emlegetett 300 ezer főből mintegy 252 ezret.) Mellár Tamás mindemellett hangsúlyozta: ezek a kategóriák más európai országok hivatalos statisztikáiban is így szerepelnek, csak a számuk nem olyan nagy, hogy a hatásuk különösebb magyarázatra szoruljon.

Magas István közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) tanszékvezető tanára szerint ilyen hírek értelmezése során érdemes végiggondolni olyan tényezőket is, mint például a vizsgált korosztály természetes fogyása vagy az inaktív népesség (nyugdíjas, rokkant, gyesen lévő anya stb.) összetételének változása. Szintén említésre érdemes jelenség – teszi hozzá Magas –, hogy manapság a magánszférában is egyre több határozott idejű munkaszerződés köttetik. Miközben a munkavállalási feltételek szigorodnak, a vállalkozások is próbálnak rugalmasak maradni a munkaerő-felvétel terén.

És akkor még nem is említettük a nem bejelentett munkavállalókat. Az ő számukat pontosan meghatározni szinte lehetetlen. Mellár Tamás erős becslése szerint, ha a teljes fekete- és szürkegazdaságot 15-20 százalékosnak vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a teljes foglalkoztatottság 5-6 százalékának megfelelő lehet a nem bejelentett dolgozók száma.

Célkeresztben a fiatalok

A foglalkoztatottság és a munkanélküliség a 2008-as válság óta még érzékenyebb téma lett – világszerte. Európában jelenleg mintegy 26 millió munkanélküli van, és közülük 5,5 millió még 25 év alatti. A fiatalkori munkanélküliség pedig különösen aggasztó az unión belül. (Ennek dacára – az Európai Álláshelyfigyelő legutóbbi száma szerint – még mindig 1,7 millió betöltetlen állás van az EU-ban.) Idén év elején az ILO főigazgatója, Guy Ryder beszélt a fiatalkori munkanélküliség kihívásairól, éppen itt Budapesten. Európában a fiatalkorú munkanélküliek 30 százaléka tartósan, azaz több mint egy éve munkanélküli – számuk pedig 2009 óta folyamatosan emelkedik. Ryder beszámolója szerint a fiatalok a legkiszolgáltatottabbak a munkaerőpiacon, és az átlagosnál ötször nagyobb az esélye annak, hogy csak munkaerő-kölcsönzés révén kapnak állást, illetve csak bizonytalan munka vagy részmunkaidős állás jut nekik. A főigazgató szerint általános megoldás nincs, de a jó végzettség megszerzését és a készségfejlesztési programokat mindenképpen támogatni kell. (És ilyenkor még nehezebb szívvel gondolunk az idei felsőoktatási felvételi keretszámokra.) Az uniós Miniszterek Tanácsa például nemrég fogadta el az „ifjúsági garancia” elnevezésű programot, amelynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fiatalok a tanulmányaik befejezését vagy munkanélkülivé válásukat követő négy hónapon belül munkához jussanak, továbbtanulhassanak, illetve gyakorlati vagy szakmai képzésben vehessenek részt.

Hol az ellenszer?

Aktuális munkapiaci csodaszerekről rendszeresen lehet olvasni a médiában. Ilyen „elképesztő” javaslattal állt elő nemrég Dean Baker amerikai közgazdász, aki szerint követni kellene a németek példáját, akik egyszerűen kevesebbet dolgoznak. Dean Baker egyik írásában hangsúlyozta, hogy kutatások világosan bizonyítják, hogy a gazdaság és a társadalom számára is előnyösebb, ha többen dolgoznak, egyenként kevesebb munkaórát.

Vagy említhetnénk Simonyi Gyula ökológus-közgazdásznak a hazai hrportal.hu-n is megjelent globális elméletét, amely szerint sok esetben a népességcsökkenés lenne megoldás a munkanélküliség problémájára. Simonyi úgy látja, hogy minden probléma mögött az elmúlt negyven évben megduplázódott emberi népességszám áll. A világban tehát túlkínálat van munka-erőből, ez pedig közvetlen hatással van a magyar munkanélküliségre is. „Nem kell mást tenni, mint oktatást, fogamzásgátlási lehetőségeket és szabadságjogokat biztosítani a nőknek, és az emberiség helyzete máris jó irányba alakul” – fejtette ki markáns nézeteit.

De – visszakanyarodva Európához – itt van például Anglia esete is, ahol a „visszakényszerítés” (azaz visszaterelni az „aktív populációba” azokat, akiket jelenleg a szociális transzferekből származó túl magas családi bevétel távol tart az elsődleges munkaerőpiactól) némileg több sikerrel járt, mint nálunk. Az angol statisztikák szerint az elmúlt 20 évben kétszeresére nőtt azoknak az embereknek a száma, akik a nyugdíjkorhatár betöltése után is dolgoznak. Miközben 1993-ban még csak 753 ezer ember dolgozott nyugdíjasként, addig 2011-ben ez a szám már 1,4 millióra emelkedett, a legnagyobb növekedést a statisztikusok 2000 és 2010 között regisztrálták. Itthon viszont, aki például korengedményes nyugdíjasként visszamegy dolgozni, már nem mehet újra nyugdíjba azonos feltételekkel, ha pedig egy nyugdíjas „feketén” dolgozik, elveszti a központi járandóságát.

Ám akárhogy is ragozzuk: konjunktúra nélkül ez mind csak „bűvészkedés” – vallják egyöntetűen az általunk megkérdezett szakemberek. Mellár Tamás úgy látja, hogy a munkanélküliség elleni küzdelemben egy még kiaknázatlan terület lehet, amit sem a mostani, sem az előző kormány nem használt ki: a kis- és középvállalkozások ilyen irányú megerősítése. Hiszen az állami és a magánszférában történő állásteremtés egyik lényeges különbsége – teszi hozzá már Magas István –, hogy az államilag finanszírozott állásokhoz rögtön meg kell teremteni a szükséges adóbevételeket is, ami viszont rendszerint a magánszféra állásteremtő képességét csorbítja. Magas István szerint, miután 2008 óta maga az ország termelőképessége – outputja – nem mutatott jelentős változást, a munkaerőpiac sem változott számottevően. Az olyan „kormányzati sikertörténetek” pedig, mint a tavaly indult kecskeméti Mercedes-gyár és az általuk kínált 2000 új álláshely csupán elenyésző számok. Arról nem is beszélve, hogy a tárgyalások akkor már öt éve folytak az üzem megnyitásáról. „Mintegy három éven keresztül folyamatosan havi 6-8 ezer új munkahelyre volna szükség, és akkor már azt lehetne mondani, hogy túl vagyunk a nehezén” – summázta véleményét a BCE tanára. Sajnos ezt a mértéket még a jelenlegi ciklus elején készített Magyar Munka Terv sem merte „bevállalni”. A kormány 2015-re is mindössze 100 ezer új állást prognosztizált a versenyszférában, a többi – részükről – közmunka lenne.

Brutális a fiatalkori munkanélküliség

A harminc év alatti fiatalok körében 14 millióra nőtt a munkanélküliek száma az EU-ban, és ez becslések szerint mintegy 153 milliárd eurós bevételkiesést jelent a közösségnek. 2005 előtt az uniós átlagnál alacsonyabb volt a hazai 15–24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája, azóta azonban folyamatosan meghaladta a magyar adat az EU-átlagot. Különösen a munkanélküli pályakezdők jelentenek problémát: jelenleg 50–77 ezer fő között mozog a létszámuk, 2012 augusztusától az egyes hónapokban mért éves növekedés mértéke 20–28 százalék közötti sávban mozgott. Ezt a tendenciát a kormány most egy komplex intézkedéscsomaggal igyekszik visszaszorítani. A munkahelyvédelmi akcióterv egyik eleme, hogy a huszonöt év alatti fiatalok foglalkoztatása érdekében adókedvezménnyel ösztönzik a munkáltatókat a pályakezdők felvételére.

Olvasson tovább: