Kereső toggle

Minden kiadó

Az online szolgáltatások meglepően új trendje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Március 8-án este 40 ezer ember bérelt szobát egy olyan szolgálattól, amely 250 ezer kiadó szobát kínál a világ 192 országának 30 ezer városában – hívják fel a figyelmünket az Economist zsurnalisztái. Mi is ez az új vállalkozási forma?

Az új, kialakulóban levő gazdasági modellnek „megosztó gazdaság” (sharing economy) a neve, melynek keretében az emberek ágyakat, autókat, hajókat vagy más értéktárgyaikat adják bérbe egymásnak. Teszik mindezt az interneten, egy-egy online vállalat koordinációjával. A szállást ilyen esetekben nem hotelláncok biztosítják, hanem magánszemélyeknél szállhatnak meg az utazók. A vásárlók minden szolgáltatást online választhatnak és fizethetnek ki.

Az egyik kiemelkedő példája az új, kialakulóban levő gazdasági modellnek az Airbnb nevű cég, amely kezeli a vendégek igényét és a szállásadók kínálatát. A cég San Franciscó-i székhellyel rendelkezik, és megalakulása, 2008 óta több mint 4 millió ember használta a szolgáltatásait. A vásárlók több mint fele – 2,5 millió ember – 2012-ben ismerkedett meg az új lehetőséggel. Azt gondolhatja az ember, hogy ez a szolgáltatás semmiben nem különbözik az úgynevezett szállást és reggelit biztosító – bed and breakfast – szállóktól, vagy üdülési jog birtoklásától. Azonban az új technológia jelentősen csökkenti a közbevetett tranzakciós költségeket, ezáltal lehetővé teszi, hogy a magántulajdon sokkal könnyebben bérbe adható, bérbe vehető legyen, és így bővül a kínálati kör.

A nagy változás abban áll, hogy egyre több információval rendelkezünk az emberekről és a tulajdonukról. Így lehetővé válik a tárgyak szeparációja, majd pedig szolgáltatásként való élvezése. Az internet előtti időkben egy szörfdeszka, egy elektromos töltőkészülék vagy akár egy parkolóhely bérlésére ugyan volt mód, de általában több vesződséggel járt, mint haszonnal.

Mostanság az olyan weboldalak, mint az Airbnb, RelayRides és a SnapGoods segítik a vásárlók és szolgáltatók találkozását, érdekeik összepárosítását. Ma már GPS-szel ellátott okostelefonokon keresztül bárki megtudhatja, hogy merre parkol a legközelebbi bérelhető autó, a közösségi oldalakon keresztül megnyílt az út ahhoz, hogy emberek úgymond „egymásra találjanak”, és akár gazdasági trösztöket hozzanak létre. Sőt mi több, a számláinkat is fizethetjük ma már online fizetési rendszereken keresztül.

Ami az enyém, a tiéd is – megfelelő díjért természetesen

Az olyan üzleti megoldásoknál, mint például az eBay, a rendszer engedélyezi, hogy bárki eladóvá, kereskedővé váljon. Az úgynevezett „megosztó gazdasági modell” célja, hogy bármely „egyén” ad hoc módon akár taxitársaság tagjaként tudjon működni vagy autókölcsönzőként vagy akár hotelként, ahogy és amikor neki alkalmas. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy az ember felmegy az internetre, és letölt egy alkalmazást. A modell azon tulajdonok esetében működik különösen jól, melyek meglehetősen drágák ahhoz, hogy a legtöbb ember megvegye, mégis sok olyan ember van, aki rendelkezik vele, akiknek azonban még nem sikerült maximális hasznot realizálni a tulajdonukból. Legjellemzőbb példa erre az ingatlan vagy autó, de a kínálatban megtalálhatóak svéd kempinghelyek, ausztrál földek bérlési joga, de Franciaországban még mosógépet is lehet kölcsönözni. Ahol azonban a „megosztó gazdaság” virágzik, a javak hozzáférhetősége könnyen csorbíthatja a tulajdonosi jogot.

Már most 26 milliárd dollárt ér ez a piac

A témában már könyv is született. Rachel Botsman, a könyv írója úgy látja, hogy a „megosztó gazdaság” már jelenlegi formájában is 26 milliárd dollárt ér. Tágabb értelmezési körben a „megosztó gazdaság” fogalma magába foglalja azt is, amikor emberek kölcsönadnak egymásnak (akkor is, ha a pénz aligha mondható ritka tulajdonfajtának), de ugyanúgy azt is, amikor valaki napkollektort helyez a házára, majd pedig a megtermelt energiát visszaforgatja a rendszerbe (még akkor is, ha ez csupán költséghatékonyságnak tűnne). Az ilyen „együttműködési fogyasztás” sok pozitívumot hordoz magában. A tulajdonosok pénzt tudnak szerezni az „alulhasznált” tulajdonaikból. Az Airbnb információi szerint azok a tulajdonosok, akik szállásadóként kiadják szobáikat átlag 58 dollárért, egy évben 9300 dollárt keresnek rajta. Azok az autótulajdonosok, akik bérbe adják autóikat másoknak, például a RelayRides nevű cégen keresztül, átlagosan 250 dollárt keresnek ezzel egy hónapban, de vannak, akik havi 1000 dollárt is bezsebelnek.

A bérlők pedig sokkal kevesebbet fizetnek, mintha saját maguknak kellene megvásárolni az adott terméket, vagy mintha egy tradicionális hotel vagy autókölcsönző szolgáltatásait vennék igénybe. (Nem véletlenül, pontosan a 2008-ban kibontakozó pénzügyi gazdasági válság után futottak fel ezek a típusú vállalkozások.) Továbbá vannak környezeti előnyei is az üzletnek: hisz ha az ember bérel egy autót, amikor szüksége van rá, az azt jelenti, hogy nem kell megvásárolni még egy újabb terméket, így aztán kevesebb autóra van szükség, és ennek előállítása is kevesebb alapanyagot, ráfordítást igényel. Társaságkedvelő emberek számára az is vonzó dolog, hogy új és új emberekkel találkozhatnak, akik otthonukban megszállnak pár napra.

Azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy minden bérlő egy veszélyforrás, azok még mindig megszállhatnak hotelekben. Mások számára a világháló a bizalmat „javasolja”. Annak érdekében, hogy a bizalom ne sérüljön, a cégek háttérellenőrzéseket végeznek mind a szolgáltatásokról, mind pedig a szolgáltatások felhasználóiról. Illetve online rendszeren keresztül értékeléseket és visszajelzéseket tesznek közzé mindkét félről minden tranzakció esetén, ami könnyen lebuktatja a szertelen autósokat, a fürdőköpenytolvajokat, de a szörföket rongáló bérlőket is. A Facebook vagy más közösségi média használatával a bérlők akár egymást is ellenőrizhetik online, és barátokra lelhetnek. Vannak persze negatív példák is, hisz például egy Airbnb felhasználónak a lakása tönkrement 2011-ben, de a tapasztalatok inkább pozitívak a rendszer működésével kapcsolatosan.

Mit hoz a jövő?

A „megosztó gazdaság” egy kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor 15 évvel ezelőtt Amerikában elindult az online vásárlás, a webshopok rendszere. Először az emberek a biztonság miatt aggódtak. De amint túl voltak egy sikeres vásárláson, mondjuk az Amazonon keresztül, már bárhol máshol is biztonságosnak érezték. Hasonlóképp egy sikeres autóbérlés vagy az Airbnb által történő tranzakció a következő alkalomra bátorítja a vásárlókat. Vagy nézzük épp az eBay-t. Majdnem hogy csak piacként kezdte, és ma már rengeteg olyan sikeres eladója van, aki régebben csak vásárlóként használta. Valószínűleg ez fog történni a „megosztó gazdaság” új modelljével is, mely új lehetőségeket nyújt vállalkozók számára. De lehet az is, hogy egyesek csak azért fognak autót venni, hogy e csatornán keresztül bérbe adják később.

A hasonló profillal rendelkező cégek is bekapcsolódnak a versenybe. Az Avis autókölcsönző cég részesedést szerzett egy „megosztó gazdasági” modellű cégben. Ugyanígy tett a GM és a Daimler, két nagy autógyártó cég is. Előfordulhat, hogy a jövőben a cégek hibrid modelleket fejlesztenek ki, melyek megosztó gazdasági modell keretében extra kapacitással, előnyökkel bírnak majd (ezek „termékei” lehetnek járművek, más berendezések vagy akár irodahelyiségek is).

A múltban, az internet által kínált online vállalkozási lehetőségek nem törölték el a régi kereskedelmi módszereket, de gyakran átformálták őket. Az internetes vásárlás belekényszerítette a Tescót és a Walmartot is, hogy az új trendekkel lépést tartson, így el lehet mondani, hogy az online kereskedelem képes arra, hogy felrázza akár a turizmust, akár a közlekedést vagy bármely más kölcsönző életét is. A legnagyobb aggodalom az új modellel kapcsolatosan a szabályzásbeli bizonytalanság. A szobákat kiadó személyek ugyanúgy a hotelekre kiszabott adóterhek adóalanyai lesznek? Amsterdamban a hivatalos szervek arra használják az Airbnb szolgáltatói listáit, hogy felfedezzék az engedély nélkül működő hoteleket. Amerikai városokban a megosztó gazdasági modell keretein belül működő taxitársaságokat betiltották a tradicionális taxitársaságok lobbitevékenységének köszönhetően.

Bár valóban néhány szabályt felül kellene vizsgálni, hogy a fogyasztói érdekek ne sérüljenek, továbbra is megoldandó probléma marad, hogy hivatalos szolgáltatók megpróbálják szétzúzni a piaci versenyhelyzetet is.

Azok, akik szobát bérelnek, természetesen idegenforgalmi adót kötelesek fizetni, de az már kérdéses, hogy az erre vonatkozó szabályozásnak egyeznie kell-e egy luxushotelre vonatkozó szabályozással. A könnyedebb szabályozás, mely az úgynevezett szállást és reggelit biztosító – bed and breakfast – hotelekre vonatkozik, sokkal közelebb áll az új profilhoz.

A „megosztó gazdaság” egy új példa arra, hogy az internet milyen hasznos lehet a vásárlók számára. Ez az új modell elég nagy és komplex ahhoz, hogy mind a szabályzó szervek, mind a nagy cégek figyelmét felébressze. Ezt meg is tette. Ez jel arra, hogy ebben az új profilban nagy potenciál van, amire nem árt figyelmet fordítani.

Olvasson tovább: