Kereső toggle

Nyögjük a részleteket

Legalább kétmillió embert érint a hitelcsapda

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Amikor megláttam a számlákat a törlesztő- részletekről, tényleg azt gondoltam, hogy most vagy megbolondultam, vagy rosszul látok” – mesélte a Hetek munkatársának egy devizahitelek miatt bajba jutott családanya. Magyarországon alsó hangon is félmillió, de egyes szakértők szerint közvetetten inkább kétmillió embert érint még mindig a 2008 óta gyűrűző hitelcsapda. A hiteltartozások és az elmúlt időszakban újfent megugró törlesztő- részletek azonban nemcsak családok ezreit juttatják koldusbotra, hanem a gazdasági folyamatokra is súlyos hatással vannak.

Gróf Széchenyi István korszakalkotó műve, a Hitel megjelenése óta közismert Magyarországon a hitelek gazdaságélénkítő hatása és jelentősége, ugyanakkor a klasszikus közgazdaságtani alaptétel úgy tartja: a hitel olyan teher, amit a jövőre hárítanak át. Magyarországon ez a teher emberi ész számára gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy: az államadósság nagyságrendileg 20800 milliárd forint, az önkormányzatokat pedig több mint ezermilliárdos adósság terheli. Közvetlenebbül érezheti azonban a lakosság a szintén hasonló nagyságrendű magánszektor adósságait, melyeknek jelentős részét az úgynevezett devizaalapú kölcsönszerződésekkel felvett hiteladósságok teszik ki. Regionálisan Magyarországon jóval nagyobb arányban történt a devizahitelezés, mint a környező országokban. Régiós összehasonlításban hazánknak van a legnagyobb külső (vagyis külföldi országok vagy személyek felé fennálló) adóssága. Ezek a külső adósságok deviza-külföldiekkel szembeni adósságok, amelyeket részben az állam, részben a vállalatok, de jelentős részt a bankokon keresztül a háztartások vettek fel (több mint egymillió devizahitel-szerződés született).

Az emelkedő mértékű fizetési kötelezettségek és a válság okozta recesszió által két tűz közé szorított emberek tízezreinek vált ezáltal alapjaiban bizonytalanná az egzisztenciális helyzete. „Őszintén bevallom, hogy korábban még az öngyilkosságon is gondolkodtam – mesélte a Heteknek egy fiatal borsodi hölgy, aki családjával még 2007 végén vett fel devizaalapú lakáshitelt. – A kölcsönnel esélyünk lett volna elindulni, hiszen a fizetésünkből még húsz évig spórolhattunk volna egy lakásra. Így viszont fél éven belül lakáshoz jutottunk, s akkor azt hittük, ekkora összegű törlesztőrészletet biztosan kifizetünk majd. Azóta már sem a fizetésünk, sem a lakás nincsen meg” – mesélt nehéz helyzetéről az ifjú családanya. Ellenkező helyzetből indult, de hasonló szituációba került az a házaspár, amely jól menő könnyűipari vállalkozásának finanszírozására vett fel devizahitelt még a válság kirobbanását megelőzően. „500 millió forintos forgalmunk volt akkoriban, egyre több megrendeléssel. Hogy azoknak eleget tegyünk, új gépeket kellett vásárolnunk, ezért kellett a hitel – magyarázta a feleség lapunknak, és a bankok etikátlan magatartását is szóba hozza. – Akkoriban csak úgy szórták a hiteleket, talán túlságosan is könnyű volt felvenni azokat a bankoktól. A hitelszerződés megkötése előtt szinte semmit sem vizsgáltak nálunk, csak akkor, amikor már veszélybe került a visszafizetés. Az elején a bank képviselője karácsonyra még kis ajándékot is hozott nekünk. Azóta persze nem is láttuk… – jegyezte meg, majd áttért a későbbi eseményekre: – 2010 végén jelentettük be a dolgozóinknak, hogy vége, nem működünk tovább, a hitelek elvitték a céget. Ezt követően kezesként a férjemmel mi fizettük a törlesztőrészleteket, minden késedelem és elmaradás nélkül. A bankkal évről évre meg tudtuk hosszabbítani a hitelszerződést, s így néhány év alatt kifizettünk neki több mint 30 millió forintot. Nagy megdöbbenésünkre azonban a bank a nyár vége felé küldött egy levelet, amelyben közölte, hogy a szerződést nem hosszabbítja meg, s augusztus végéig fizessük ki a hátralevő 70 millió forintos tartozást” – mesélte a hölgy, aki hozzátette: ezzel az otthonuk került közvetlen veszélybe.

„A gazdaság nagyrészt éppen arról is szól, hogy mindenki rideg fejjel próbál meghozni döntéseket. Ne felejtsük el, hogy azért itt mégiscsak pénzről és üzletről van szó – reflektált a bankokat ért kritikai megjegyzésekre lapunknak Duronelly Péter közgazdász. – A pénzintézetek is felelősséggel tartoznak az alkalmazottaik béréért, nekik is fizetniük kell a számláikat, és ezt javarészt a visszafizetett hiteltörlesztésekből teszik – magyarázta a gazdasági szakember, hozzátéve: – Magyarországon a magánszektor adóssága a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva jelentős. A problémákat nemcsak a törlesztőrészletek drasztikus megemelkedése okozza, hanem az is, hogy a családok jövedelme bizonytalan, és a válság óta csökkent, ráadásul a fedezetül szolgáló ingatlan piac is összezuhant. Ezek a jelenségek pedig jóval mélyebb gazdasági problémákból fakadnak”. Duronelly szerint kétségtelen, hogy a lakossági fogyasztást és beruházást korábban felnyomták a háztartások által felvett hitelek, most viszont ennek éppen az ellenkezője történik. A hitel-visszafizetések időszakában jóval kisebb összegeket fordíthatnak fogyasztásra az emberek, az pedig nem várható, hogy az elkövetkezendőkben ez változik. A szakember elismeri, hogy a lakossági fogyasztás növekedésére alapozó kormányzati gazdaságpolitika megrekedésének egyik lényeges oka a hiteladósságokból fakadó lakossági forráshiány. Magyarán: az emberek vásárlás helyett hitel-visszafizetésre fordítják a pénzüket.

Ami a bankokat illeti, a hitelintézetek felelősségéről számos szakértő beszélt a közelmúltban. Róna Péter közgazdász szerint például a devizaalapú kölcsönszerződések egyfajta hibás terméknek minősülnek, amely miatt a hitelintézetek kártérítéssel tartoznak. A bankokkal szemben megindított perek azonban mind ez idáig nem hoztak valódi áttörést. Ennek egyik oka lehet a hitelezők (vagyis a bankok) speciális jogi védelme, amely miatt a bíróságok vonakodtak a hitelezők érdekeivel szemben határozatokat hozni. Az elmúlt hetekben hosszú idő után egy balatonlellei férfi ügyében mégiscsak kedvező ítéletet hozott egy bíróság a bankkal szemben, azonban ez is csak részben nyújthat reményt az adósoknak, pláne, hogy  maga az ügy másodfokon még folytatódik.

Duronelly Péter egyébként is úgy látja, hogy a tényleges megoldásokat átfogóbban kell megközelíteni: „Az eladósodottság, a devizahitelezésből fakadó problémakör tulajdonképpen már össztársadalmi probléma, amit a társadalomnak közösen kell kezelnie! Ezt mindannyiunknak tudatosítania kell a következő évtizedekben” – fejtette ki a közgazdász.

A Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) szakértője szerint mind a bankok, mind a hitelfelvevők felelőtlenül jártak el, de leginkább a törvényhozás felelősségére lehet rámutatni – mondta el a Heteknek Gaulcsikné Erdősi Éva, aki szerint az Országgyűlés az a szerv, amelynek megfelelő jogszabályok megalkotásával kellett volna reagálnia a helyzetre. „Annak idején sokan abban a téves hitben ringatták magukat, hogy mindenkinek lehet saját lakása, még akkor is, ha arra semmilyen pénzügyi alapja nincs. Ezért költöztek külön olyan hamar a fiatalok, de ezért is szakadhatott a nyakukba sokuknak most ez a nehéz helyzet. Ráadásul most már nemcsak a hitelből megvásárolt ingatlanok, autók kerültek veszélybe, hanem sok esetben például még a kezesként a szerződésekben szereplő szülők vagyona is – érintette a kialakult kényes szituációk egy szeletét az egyesület vezetője, majd hozzátette: – Közvetlenül 500-700 ezren, közvetve azonban nagyságrendileg kétmillióan lehetnek veszélyben”.

„A legtöbb ország szabályaitól eltérően Magyarországon az adósok a teljes vagyonukkal felelnek a hitelükért, még akkor is, ha fedezetként csak az ingatlanuk van megjelölve a hitelszerződésben. Ráadásul a szerződésben szereplő kezesek vagyona is végrehajtás alá kerülhet – tette hozzá a BHKE vezetője, aki szerint tényleges megoldással a kormány máig nem tudott előállni. – A végtörlesztés határideje már lejárt. Ennek a nyertesei csak azok voltak, akik valamiképpen elő tudtak teremteni akkora összeget, hogy a fennálló tartozástól megszabaduljanak. Ez viszont természetesen csak egy szűk réteg volt, amelynek nagy része az ingatlanának eladásából tudta kifizetni a tartozását. Egy másik megoldásként vetette fel a kormány az árfolyamgátat, amit ez év végéig lehet igénybe venni. Ekkor rögzítésre kerül, hogy a mindenkori törlesztőrészletet 180 forintos árfolyamon kell visszafizetni. Ebben az a jó, hogy a kamatrészre vonatkozó árfolyam-különbözetet a magyar állam és a bank átvállalja az ügyféltől. Ilyenkor a tőkének az árfolyam-különbözete gyűlik egy gyűjtőszámlán, legtovább 2017 közepéig. Ebben az esetben majd a visszafizetéskor érvényes árfolyammal kell elkezdeni a törlesztést, továbbá ami a gyűjtőszámlán összegyűlt, azt még a futamidő végéig elosztva az akkori törlesztőrészlethez pluszban kell fizetnie az embereknek” – magyarázta a politika által nyújtott lehetőségeket a szakértő, hangsúlyozva, hogy az árfolyamgát voltaképpen csak átmeneti segítség. „A problémát ugyan el tudják csúsztatni ezzel a megoldással az emberek, viszont ez nem jelent átfogó megoldást. Nagy kérdés ugyanis, hogy akkor milyen lesz a gazdasági helyzet, az emberek jövedelmi helyzete, milyenek lesznek az árfolyamok, stb. Fontos bizakodva nézni a jövőre, azonban én azért óva intenék mindenkit a túlzottan optimista jóslatoktól. Ha a világgazdasági folyamatokra tekintünk, akkor ugyanis nem ez a realitás!” – rögzítette kijózanító véleményét Gaulcsikné Erdősi Éva.

Olvasson tovább: