A MagNet Magyar Közösségi Bank Magyarország első közösségi bankjaként közel másfél éve nyitott új fejezetet a hazai bankszektor történetében. A több mint 10 éve működő HBW Express Bank – szakítva a hagyományos banki működési modellel – saját üzletpolitikáját és vállalati szervezetét átalakítva Magyarország első „újbankjává” alakult.
Az újbankok szolgáltatásai Nyugat-Európában már évtizedek óta ismertek, szerves részét képezik a nyugati társadalmak pénzügyi kultúrájának, és megalakulásuk óta jelentős népszerűségnek örvendenek. A többek között Hollandiában (pl. Triodos Bank), Spanyolországban (pl. Caja Navarra) és Németországban (pl. GLS Gemeinschaftsbank) is gyökeret vert alternatív banki gondolkodásmód évről évre egyre több egyéni és vállalati ügyfelet vonz. Az európai újbankok működését – melyek lehetnek etikus, közösségi, öko- vagy alternatív bankok is – az jellemzi, hogy felelős hitelezési és befektetési politikát folytatnak és nagyfokú átláthatóságra törekednek, a banktitok megsértése nélkül. Aktív társadalmi szerepvállalásuk mellett a mérsékeltebb gazdasági profitelvárások már az alap banki szolgáltatások területén is megjelennek.
Habsburgoktól a „frankolásig”
A hivatalos kronológia szerint a magyar bankrendszer története 1817-re, a Habsburg Birodalom idejére nyúlik vissza. Ekkor jött létre egy olyan osztrák bank, amely a központi bank szerepét töltötte be a császárság egész területén. 1878-ban alapították meg az Osztrák–Magyar Bankot, amely immár két „ország” számára nyújtott hasonló szolgáltatásokat. A mai Magyar Nemzeti Bank (MNB) „születése” 1924-re datálható. A magyar bankok és takarékpénztárak központja tulajdonképpen mindig is Budapesten volt, és fiókokat működtettek a nagyobb városokban. A bankok alapvetően az államnak és nagyobb cégeknek nyújtottak hiteleket, a nép megtakarításait pedig a takarékszövetkezetek kezelték. Mai értelemben vett lakossági hitelezés nem létezett.
A folyamatok a második világháború után gyorsultak fel, amikor megindult a hazai bankok államosítása. 1948-ban az MNB mellett állami szakbankként működött a Beruházási Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank és az Országos Takarékpénztár. A többi – ekkor még működő – kereskedelmi bank tevékenységét az ötvenes években szüntették meg. A nyolcvanas években már kezdett olvadni a jég: az amerikai – főleg hitelkártyákban „utazó” – Citibank például 1985-ben kezdte meg magyarországi
tevékenységét. 1987-ben pedig 5 kereskedelmi bank létesítésével ismét kétszintűvé vált a magyar bankrendszer.
A ma ismert bankszektor alapjait az 1991-es Pénzintézeti törvény (Pit), valamint az 1996-os Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt) határozzák meg. A rendszerváltás után a magyar állam tulajdonában lévő bankok lassan fogyni kezdtek. Évtizedek alatt privatizálták – a teljesség igénye nélkül sorolva – a Magyar Hitel Bankot, a Mezőbankot, a Takarékbankot, a Kereskedelmi Bankot, a Budapest Bankot, a Magyar Külkereskedelmi Bankot, az OTP-t, a Postabankot, és legutoljára – pár évvel ezelőtt – a Konzumbankot. Mára megmaradt állami kézben az FHB, az MFB és az Eximbank. A mai bankrendszert főleg vegyes (OTP), belga (K&H), osztrák (Erste, Raiffeisen), olasz (CIB, UniCredit) és amerikai (Budapest Bank, Citibank) tulajdonú cégek uralják. Legújabb piaci hír pedig, hogy az orosz Sberbank felvásárolja a Volksbank Internationalt és vele a Volksbank-csoport kelet-közép-európai leánybanki hálózatát. Így a hazai Volksbankon is hamarosan egy új, orosz logó díszeleghet.
Míg a kilencvenes évek első felében még mindig a nagyvállalati hitelezés dominált hazánkban, 1998 után érezhetően megindult a „nyomulás” a lakosság és a kkv-k (kis- és középvállalkozók) irányába. A kétezres évek közeledtével még inkább megerősödtek az akvizíciós törekvések és a piaci helyezkedések: új szereplők jöttek (Bank of China), míg némelyek egyesültek (Postabank–Erste Bank, CIB–IEB), némelyek pedig a kivonulás mellett döntöttek (Rabobank, Hypo Bank, Credigen). Így az ezredforduló környékén 39 hitelintézet alkotta a hazai bankpiacot, mintegy 1000 fiókkal és közel 28 ezer dolgozóval.
2004 sok szempontból „a bankok éve” volt itt Magyarországon. Megjelentek a devizaalapú lakáshitelek, újfajta hitelkártyákat dobtak piacra, mint például a Tesco Bevásárlókártyát, illetve napvilágra került Kulcsár Attila hírhedt sikkasztási ügye is. És végül, de nem utolsósorban, a bankszektor 400 milliárd forintos nyereséget produkált. Ebben az időszakban másról sem lehetett hallani, csak új fióknyitásokról és a még újabb termékinnovációkról. 2005 után a magyar ügyfelek több mint 70 százaléka rendelkezett már folyószámlával, több mint 8 millió bankkártya volt forgalomban, minden tizedik embernek volt már hitelkártyája, és minden negyedik az interneten (is) követte pénzügyeit,
1,6 millióan szerződtek mobilbankolásra és évente több száz milliárd forintnyi devizahitel lelt gazdára az országban. Ez a lendület torpant meg közismert okok miatt 2008 végén.
A globális válság és a létszámleépítések ellenére 2010-ben még mindig 47 bankot tartottak nyilván Magyarországon, 17 ezer fiókkal és 32 ezer alkalmazottal. Ám napjainkban a bankszektorban elterjedt hívószavak már nem az „extenzív bővülésről” szólnak, hanem sokkal inkább a kockázatkezelésről, a hitelvédelmi programokról, a pénzbehajtásról és a fogyasztóvédelmi szabályozásokról.
Az „újbankok” ideje
Láthattuk tehát, hogy a 2008-ban kezdődő pénzügyi és gazdasági válság a bankokat és ügyfeleiket egyaránt komolyan próbára tette – és teszi ma is. A válság megmutatta, hogy az addig megszokott üzleti megoldások, működési módok mennyire sérülékenyek. Ekkor a MagNet vezetői elgondolkodtak azon, hogy a megváltozott körülmények milyen új értékrend kialakulásához vezetnek, milyen stratégia szolgálná még inkább a biztonságot és a stabilitást. A legégetőbb gyakorlati kérdéseket a következőképpen fogalmazták meg: lehet-e úgy változtatni a banki működést, hogy a társadalmi felelősségvállalás és az átláthatóság is hangsúlyos szerepet kapjon? Be lehet-e vonni a fontos döntésekbe a bank ügyfeleit? Ki lehet-e használni a közösségekben rejlő erőket?
A hagyományos bankok mellett a MagNet Magyar Közösségi Bank olyan alternatívát kínál, amely során prioritást kap a felelősség, az átláthatóság, az etika és a fenntartható fejlődés elve, amelyek – a MagNet vezetőségének meggyőződése szerint – a nemzetgazdaság számára is új fejlődési irányokat jelölhetnek ki. Kifejezetten közösségi termékeikkel – a Mentor és Szféra elnevezésű betéti és hiteltermékkel – közelebb hozzák egymáshoz a betéteseket és a hitelfelvevőket; lehetővé teszik, hogy a betétesek betéteikkel támogathassák a számukra is fontos hitelcélok megvalósítását. A MagNet másik „forradalmi” törekvése a Bank ügyfeleinek és részvényeseinek összekapcsolása. A részvényesek elhatározták, hogy az éves banki nyereség egy részét nem veszik ki osztalékként, hanem – az ügyfeleik segítségével – közcélokat szolgáló civil szervezetek támogatására fordítják. A MagNet létrehozta a Közösségi Adományozási Programot (KAP), amelynek keretein belül a bank éves nyereségének 10 százalékáról az ügyfelek rendelkezhetnek a Programban részt vevő civilszervezetek javára. A MagNet Bank kiszámolja és megosztja ügyfeleivel, hogy mennyivel járultak hozzá az éves eredményhez, így az ügyfelek a rájuk jutó nyereségrész 10 százalékáról rendelkezhetnek. Ezzel – hazánkban példa nélküli módon – jogot kapnak az ügyfelek arra, hogy számukra fontos célokat támogassanak – a saját bankjuk profitjából. A tavalyi KAP során több mint 12 ezer ügyfélnek nyílt lehetősége arra, hogy döntsön közel 44 millió forint felhasználásáról. Az ügyfelek több mint 70 százaléka 30 millió forintnyi támogatást ítélt oda közel 50, az egészségügy, a környezetvédelem és a kultúra területén tevékenykedő civilszervezetnek.
A mai gazdasági helyzetet tekintve, a MagNet Bank alapvető célja, hogy tudatosítsa az emberekben: nemcsak érdemes, de egyben kifizetődő is a fenntartható fejlődés és az etikus működés szempontjait szem előtt tartó pénzügyi szolgáltatásokat választani.
