Kereső toggle

Hűtőszekrényt az eszkimóknak!

Koppanás Koppenhágában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Már a melegen is veszekednek” – talán így summázhatók némi malíciával a koppenhágai csúcs történései. A vita leginkább a fejlett és a fejlődő országok között húzódik: ki mennyiben felelős, ki mennyivel szálljon be a globális felmelegedés visszaszorítása érdekében.

A koppenhágai klímacsúcs ritka kivétel a tekintetben, hogy az utcai megmozdulásokért felelős civilek és radikálisok ugyanazért a célért szállnak síkra, mint az elegáns konferenciatermekben ülésező delegáltak, hogy hatékony lépések történjenek a globális felmelegedés megállítása érdekében.

A tények makacs dolgok

Amíg a nyugati közvélemény a globális felmelegedés kérdéséről vitázik, egyre kevesebben hisznek az egész teóriában. A Sunday Telegraph felmérése szerint a britek 46 százaléka nem hisz a globális felmelegedésben, és 58 százalékuk szerint ez csak egy a sok probléma közül. Az USA-ban még ennél is nagyobb a lakosság szkepticizmusa. Az európai politikai elit szerint az éghajlatváltozás nehezen vonható kétségbe, hiszen a szárazság, az elsivatagosodás és áradások mindennapos jelenséggé váltak. A sarki jégréteg olvadása és a tengerszint emelkedése pedig lakóterületek eltűnésével fenyeget. A Grönlandon, Kanadában, Alaszkában és Oroszországban honos inuit népcsoport tagjai sarkvidéki állatok vadászatából élnek. Violet Ford, az Inuit Sarkköri Tanács (ICC) tisztségviselője koppenhágai sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a rövidülő vadászidény miatt a vadhús raktározásához hatalmas közösségi mélyhűtőkre van szükségük. Az alaszkai ICC-elnök, James Stotts idős nagybátyjának halálát például a beszakadt jég okozta egy olyan helyen, ahol az adott időszakban eddig biztonságos volt a jégtakaró. Ráadásul az inuitok települései az erózió hatására fokozatosan a tengerbe süllyedhetnek. Ilyen és ehhez hasonló problémák leküzdésére a fejlődő országok szerint mintegy 100 milliárd euróra lenne szükség.

Pénz beszél…

A „ki mennyivel száll be” kérdés felmerüléséig nem volt parázs vita Koppenhágában. Amikor azonban arról esett szó, mely ország milyen mértékben felelős a globális felmelegedésért, a feszültség addig jutott, hogy a fejlődő országok felálltak a helyükről és kivonultak a teremből, amikor úgy érezték, a nyugati országok igazságtalanul túlzott terheket akarnak rájuk tenni, miközben a problémáért elsősorban a fejlett ipari országok felelősek. Néhány órára ennek következtében fel is függesztették a klímacsúcsot. A fejlődő országok nem hajlandóak ezen az úton tovább haladni, szerintük ugyanis a házigazda, Dánia akadályozza, hogy a résztvevők az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nagyarányú csökkentéséről tárgyaljanak.
Az eddigi eredmények értelmében az EU-27-ek a következő három évben, a kiotói szerződés lejártáig (2012) évi 2,4 milliárd eurós hozzájárulásról döntöttek, amellyel segíthetik a fejlődő országok klímaváltozással, illetve környezetbarát technológiák bevezetésével kapcsolatos kiadásait.
A legmélyebben Nagy-Britannia nyúlt a zsebébe, másfél milliárd eurót tesznek a közös kalapba, mivel a britek köztudottan a klímakérdés úttörői kívánnak lenni. Az unió legerősebb gazdaságát működtető németek 1,3 milliárddal a másodikok, őket Franciaország és Svédország, valamint Spanyolország és Olaszország követi. Magyarország 6 millió euróval, míg a legnehezebb helyzetben lévő Lettország csupán szimbolikus összeggel, tízezer euróval támogatta a kezdeményezést. Így mind a 27 tagállam részt vállal a fejlődő országok felzárkóztatásában, és 2012-re összesen több mint 7 milliárd euróval támogatja az EU a világ legszegényebb országait. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében voltak nézeteltérések a résztvevők között. A tagállamok zöme 2020-ig az 1990-es szén-dioxid-kibocsátási szint 30 százalékos csökkentésével értett egyet, azzal a feltétellel, hogy ha más fejlett országok, mint az USA és Kanada is hajlandók jelentős lépések meghozatalára. Lengyelország például sokallta a 30 százalékot, és több tagállam kritizálta az USA mindössze 4 százalékos soványka csökkentési tervezetét. Az USA valószínűleg kénytelen lesz nagyobb mértékű csökkentésre, hiszen Oroszország és Japán is 25 százalék körüli szén-dioxid-mérséklést irányzott elő.
Az uniós tagállamok a fejlődő országok klímaváltozáshoz történő alkalmazkodását segítő pénzügyi keret mintegy harmadrészét finanszírozzák. A britek a tengeri hajózás, a franciák a pénzügyi tranzakciók megadóztatásából kívánják mindezt fedezni, Magyarország az úgynevezett kiotói egységek értékesítéséből kíván fedezetet teremteni. Annak ellenére, hogy Jose Manuel Barroso bizottsági elnök szerint a felajánlott 7,2 milliárd euró a vártnál több, a fejlődő országok mégis keveslik a pénzügyi segítséget.
A szudáni Lumumba Stanislas Dia Ping, aki a G77-es fejlődő országokat, köztük Kínát és Indiát is tömörítő csoport küldöttségét vezeti a koppenhágai klímaértekezleten, csalódott az EU felajánlása láttán. Dia Ping szerint a Brüsszelben felajánlott összeg nem tudja hosszú távra biztosítani azt, hogy a szegény országok olyan pénzügyi forrásokhoz jussanak, melyekkel sikeresen felléphetnének a klímaváltozással szemben. Kína, a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójaként különleges figyelmet kapott Koppenhágában, és már a csúcs előtt beígért egy 45 százalékos csökkentést 2020-ig, azonban az USA, az EU és Japán intézkedéseit egyaránt keményen bírálta és kevesellte. A fejlődő országok együttes álláspontja, hogy a fejlett országoknak kell élenjárni a környezetbarát technológiákban, mivel ezek az államok régebb óta szennyezik a környezetet, és megengedhetik maguknak a hosszú távon megtérülő technikai fejlesztéseket is.
Koppenhágában mérsékelt és feldühödött tüntetők vegyes kavalkádja követelte az igazságos klímaegyezményt, azonban, hogy ez pontosan mit is jelent, azt nehéz megfogalmazni. A fogyasztói társadalmat ostorozó, főként baloldali csoportok agresszivitása kiváltja az ellenoldal tagadását, miszerint csak a tudós és politikus lobbi érdeke a klímatéma „melegen tartása”. Az viszont tagadhatatlan, hogy amennyiben a fejlődő országok, Kína és India, illetve Dél-Amerika több milliárd fős lakossága a gazdasági fejlődés nyomán fokozatosan átvenné az USA, illetve Nyugat-Európa lakóinak fogyasztási szokásait, az rövid idő alatt kimerítené a Föld jelenleg ismert forrásait, illetve kezelhetetlen mértékű környezeti kárt okozna.

Olvasson tovább: