Kereső toggle

Balti bajok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eddig hazánk volt a sereghajtó az uniós tagországok között a legalacsonyabb
GDP-bővülési ütemet produkálók sorában, ám az idei első negyedévben a többször
is mintaként emlegetett Észtország vette át helyünket. Közelebbről megvizsgálva
sok tanulsággal szolgálhat a hazánk elé is példaként állított balti országok és
Magyarország gazdaságának összehasonlítása, kiváltképp, hogy több hasonló
párhuzam is vonható a volt „kommunista blokk” országainak fejlődése között. A
balti mintaállamok töretlennek tűnő növekedése megtorpanni látszik, s a tizenegy
éves csúcsot döntögető, 10 százalék fölötti infláció azt mutatja, hogy az eddig
kiegyensúlyozott növekedést produkáló országok ingoványos talajon járnak.

Az elmúlt bő egy évtizedben az új tagállamok növekedési pályája részben
eltért egymástól, a három fő vonalat a balti, a visegrádi, illetve a
délkelet-európai országok képviselték. A balti államok 8-9 százalékos, rendkívül
magas éves átlagos növekedésükkel vezették a sort, majd Csehország,
Lengyelország, Magyarország és Szlovénia zárta 4 százalékkal. Újabban azonban
egyre vészjóslóbb hírek érkeznek a három balti köztársaság gazdasági
stabilitásáról. Az infláció kicsúszott az ellenőrzés alól, a pénzügypolitika a
helyi árfolyamrendszerek miatt tehetetlen. A helyzet pesszimistább elemzői
szerint már-már a mexikói vagy az ázsiai összeomlás előzményeire hasonlít.

Ami Magyarországot illeti, itt is többen meghúzták már a vészharangot, több
gazdasági elemző is attól tartott, hogy az ország – a magas infláció és az
alacsony gazdasági növekedés magas munkanélküliséggel párosuló csapdájába jutva
–stagflációközeli helyzetbe jutott. Ám úgy tűnik, a kelet-európai csatlakozó
országok közül a balti államoknál jelenleg nagyobb ez a veszély. Észtország
gazdasági növekedése az idei első negyedévben 0,4 százalékra csökkent, a letteké
idén éves szinten csak 2,4 százalék lesz. Mindeközben tizenegy éves csúcsot
döntögetve száguld az infláció, így egyre távolabbinak tűnik az euró bevezetése.
A Moody’s Investors Service nemzetközi hitelminősítő legfrissebb európai
elemzése szerint a baltiak az euróövezetnél jóval nehezebben tudják kordában
tartani a inflációt, aminek elsődleges okát abban látják, hogy az elmúlt évek
hitelkiözönlése hatalmas költekezési hullámot indított el.

A gazdaság motorja

A növekedés mögötti tényezőket vizsgálva általánosságban elmondható, hogy a
beruházások az országok nagy részében jelentős mértékben hozzájárultak a
gazdasági növekedéshez. Az elmúlt években a közép- és kelet-európai új
tagállamok közül különösen a három balti és a két délkelet-európai tagállamban
nőtt számottevően a beruházások jelentősége, ami a gazdaság egyik fő motorját
képezte. A beruházások aránya a balti államokban lényegesen magasabb volt, sőt
folyamatosan emelkedett a visegrádi országokban tapasztalható stagnálással
szemben. Észtországban és Lettországban a beruházási ráta 2007-ben meghaladta a
35 százalékot, és Litvániában is közel 30 százalékot ért el, míg például
Lengyelország vagy Magyarország hasonló értéke 25 százalék alatt maradt. Sajnos
hazánkban volt épp a legalacsonyabb, a tavalyi évben alig haladta meg a GDP 20
százalékát, amely rendkívül alacsony értéknek számít egy felzárkózó gazdaságban.
A közép-európai új tagállamok mutatói egyébként még így is meglehetősen
alacsonyak a kelet-ázsiai felzárkózó gazdaságok 30-40 százalékához képest.

Azonban sérülékeny pontok is akadnak: a beruházások egy igen jelentős részét
például külföldi megtakarításokból fedezik. Ez igaz a visegrádi országok
többségére is. Az, hogy a beruházások finanszírozása jelentős külső forrás
bevonását igényli, a külső adósság állományának növekedése szempontjából lehet
hátrányos. A három balti országban a külső adósság állománya a GDP 40-60
százalékáról 60-120 százalékára növekedett 2000 és 2007 között. A magas
beruházási ráta következtében azonban a külkereskedelmi mérlegen keresztül a
folyó fizetési mérleg romlása figyelhető meg. 

A foglalkoztatottság tekintetében jobb a helyzet a visegrádi országokhoz képest,
ezen a területen azonban ez utóbbiaknak kell több gyengeséggel számolniuk. A
visegrádi országokra nem csupán a foglalkoztatottság alacsonyabb szintje, hanem
annak stagnálása is jellemző volt az elmúlt több mint tíz évben. Észtországban
és Lettországban a foglalkoztatottság szintje 66-68 százalékos, ami igen közel
esik a lisszaboni célokhoz, és Litvániában is közel 65 százalék. Ehhez képest
Magyarországon és Szlovákiában 60 százalék alatt, Lengyelországban pedig 55
százalék alatt marad ez a mutató. Magyarországon a foglalkoztatottak aránya a
15–64 éves korosztályban 56 százalék volt. Ahhoz, hogy 2010-ig megfeleljünk az
EU által előirányzott 70 százalékos rátának, közel 1 millióval kellene növelni a
foglalkoztatottak számát.

Kilátások

Az új tagállamok növekedési kilátásait tekintve szintén három főáramot látni:
az első csoportba sorolhatjuk Észtországot, Lettországot, Romániát, Szlovákiát
és Szlovéniát, ahol a növekedési ütem valamelyest lassulni fog rövid távon, és a
túlfűtöttség jelei is enyhülhetnek. A második csoportba sorolhatjuk Bulgáriát,
Csehországot, Lengyelországot és Litvániát, ahol a növekedési ütem várhatóan nem
változik, míg a harmadik „csoport” Magyarországot foglalja magában, ahol a
gazdaság fokozatosan állhat majd helyre a stabilizációból eredő lassulást
követően. 

Annak ellenére, hogy az egyes országok növekedési üteme eltér egymástól, a
kizárólagos motor a legtöbb országban mondhatni azonos lesz, élénkülést a belső
kereslet fog hozni, leszámítva Magyarországot és Szlovákiát, ahol a külső
kereslet is szerepet játszik majd a növekedésben. Mindemellett elemzők arra
számítanak, hogy a belső kereslet egyes komponensei visszafogottabban növekednek
az elmúlt évekhez képest. Ennek hátterében elsősorban a háztartások növekvő
adósságállománya, illetve a romló külső kereslet áll.

Olvasson tovább: