Balti bajok

Az elmúlt bő egy évtizedben az új tagállamok növekedési pályája részben eltért egymástól, a három fő vonalat a balti, a visegrádi, illetve a délkelet-európai országok képviselték. A balti államok 8-9 százalékos, rendkívül magas éves átlagos növekedésükkel vezették a sort, majd Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia zárta 4 százalékkal. Újabban azonban egyre vészjóslóbb hírek érkeznek a három balti köztársaság gazdasági stabilitásáról. Az infláció kicsúszott az ellenőrzés alól, a pénzügypolitika a helyi árfolyamrendszerek miatt tehetetlen. A helyzet pesszimistább elemzői szerint már-már a mexikói vagy az ázsiai összeomlás előzményeire hasonlít.
Ami Magyarországot illeti, itt is többen meghúzták már a vészharangot, több gazdasági elemző is attól tartott, hogy az ország – a magas infláció és az alacsony gazdasági növekedés magas munkanélküliséggel párosuló csapdájába jutva –stagflációközeli helyzetbe jutott. Ám úgy tűnik, a kelet-európai csatlakozó országok közül a balti államoknál jelenleg nagyobb ez a veszély. Észtország gazdasági növekedése az idei első negyedévben 0,4 százalékra csökkent, a letteké idén éves szinten csak 2,4 százalék lesz. Mindeközben tizenegy éves csúcsot döntögetve száguld az infláció, így egyre távolabbinak tűnik az euró bevezetése. A Moody’s Investors Service nemzetközi hitelminősítő legfrissebb európai elemzése szerint a baltiak az euróövezetnél jóval nehezebben tudják kordában tartani a inflációt, aminek elsődleges okát abban látják, hogy az elmúlt évek hitelkiözönlése hatalmas költekezési hullámot indított el.

A gazdaság motorja

A növekedés mögötti tényezőket vizsgálva általánosságban elmondható, hogy a beruházások az országok nagy részében jelentős mértékben hozzájárultak a gazdasági növekedéshez. Az elmúlt években a közép- és kelet-európai új tagállamok közül különösen a három balti és a két délkelet-európai tagállamban nőtt számottevően a beruházások jelentősége, ami a gazdaság egyik fő motorját képezte. A beruházások aránya a balti államokban lényegesen magasabb volt, sőt folyamatosan emelkedett a visegrádi országokban tapasztalható stagnálással szemben. Észtországban és Lettországban a beruházási ráta 2007-ben meghaladta a 35 százalékot, és Litvániában is közel 30 százalékot ért el, míg például Lengyelország vagy Magyarország hasonló értéke 25 százalék alatt maradt. Sajnos hazánkban volt épp a legalacsonyabb, a tavalyi évben alig haladta meg a GDP 20 százalékát, amely rendkívül alacsony értéknek számít egy felzárkózó gazdaságban. A közép-európai új tagállamok mutatói egyébként még így is meglehetősen alacsonyak a kelet-ázsiai felzárkózó gazdaságok 30-40 százalékához képest.
Azonban sérülékeny pontok is akadnak: a beruházások egy igen jelentős részét például külföldi megtakarításokból fedezik. Ez igaz a visegrádi országok többségére is. Az, hogy a beruházások finanszírozása jelentős külső forrás bevonását igényli, a külső adósság állományának növekedése szempontjából lehet hátrányos. A három balti országban a külső adósság állománya a GDP 40-60 százalékáról 60-120 százalékára növekedett 2000 és 2007 között. A magas beruházási ráta következtében azonban a külkereskedelmi mérlegen keresztül a folyó fizetési mérleg romlása figyelhető meg. 
A foglalkoztatottság tekintetében jobb a helyzet a visegrádi országokhoz képest, ezen a területen azonban ez utóbbiaknak kell több gyengeséggel számolniuk. A visegrádi országokra nem csupán a foglalkoztatottság alacsonyabb szintje, hanem annak stagnálása is jellemző volt az elmúlt több mint tíz évben. Észtországban és Lett­országban a foglalkoztatottság szintje 66-68 százalékos, ami igen közel esik a lisszaboni célokhoz, és Litvániában is közel 65 százalék. Ehhez képest Magyarországon és Szlovákiában 60 százalék alatt, Lengyelországban pedig 55 százalék alatt marad ez a mutató. Magyarországon a foglalkoztatottak aránya a 15–64 éves korosztályban 56 százalék volt. Ahhoz, hogy 2010-ig megfeleljünk az EU által előirányzott 70 százalékos rátának, közel 1 millióval kellene növelni a foglalkoztatottak számát.

Kilátások

Az új tagállamok növekedési kilátásait tekintve szintén három főáramot látni: az első csoportba sorolhatjuk Észtországot, Lettországot, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát, ahol a növekedési ütem valamelyest lassulni fog rövid távon, és a túlfűtöttség jelei is enyhülhetnek. A második csoportba sorolhatjuk Bulgáriát, Csehországot, Lengyelországot és Litvániát, ahol a növekedési ütem várhatóan nem változik, míg a harmadik „csoport” Magyarországot foglalja magában, ahol a gazdaság foko­zatosan állhat majd helyre a stabilizációból eredő lassulást követően. 
Annak ellenére, hogy az egyes országok növekedési üteme eltér egymástól, a kizárólagos motor a legtöbb országban mondhatni azonos lesz, élénkülést a belső kereslet fog hozni, leszámítva Magyar­országot és Szlovákiát, ahol a külső kereslet is szerepet játszik majd a növekedésben. Mindemellett elem­zők arra számítanak, hogy a belső kereslet egyes komponensei visszafogottabban növekednek az elmúlt évekhez képest. Ennek hátterében elsősorban a háztartások növekvő adósságállománya, illetve a romló külső kereslet áll.