Kereső toggle

Gazdasági és kormányválság Izraelben

A Salom-csomag

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Miniszterelnöki Hivatalban tartott mintegy tizenkét órás vita után a kormány a Likud, a Centrum, a Nemzeti Vallásos Párt és az Izrael Alijában támogatásával elfogadta a 2003. évre szóló költségvetési javaslatot, a Salom-csomagot. Mégpedig annak ellenére, hogy a Sasz és a Munkapárt tizenkét minisztere ellenezték a tervet. Ez nagy politikai siker nemcsak Ariel Saron miniszterelnöknek, de Siluan Salom pénzügyminiszter számára is. "Két nehéz évet éltünk át az izraeli gazdaságban. Ma kiállunk az egész nemzet elé és elmondjuk, hogy meg kell tennünk, ami szükséges, és már ez is megerősíti a gazdaság stabilitását"– jelentette ki a pénzügyminiszter. Ezzel még azonban messze nem dőlt el a Salom-féle, nadrágszíj-megszorító költségvetés sorsa. 



Imára gyülekeznek a Siratófalhoz. A háború tönkrezúzta a gazdasági prosperitást Fotó: Reuters

A csomagnak idáig is meglehetősen viharos története volt. A knesszetben az első szavazáson kisebbségben maradt, mert a kormányzó Sasz párt képviselői ellene szavaztak. Válaszul akkor Saron elbocsátotta a párt minisztereit a kormányból. A Sasz párt mellett a Munkapárt is fenyegetőzik, jelezte, hogy nem szavazza meg az elkövetkezendő napokban a parlament elé kerülő költségvetést. Efrajim Szné, a közlekedésügyi tárca vezetője szerint, ha menetközben nem változtatnak a költségvetésen, akkor a párt megbuktatja azt a knesszetben. Ebben az esetben az sem elképzelhetetlen, hogy – az ország történetében először – a költségvetés el nem fogadása miatt írnának ki új, idő előtti választásokat. A honvédelmi miniszter azért is dühös, mert a terv kilátásba helyezi a nyugdíjba vonult katonák juttatásai egy részének csökkentését.

A politikai feszültséget okozó megszorító csomag bevezetését Izrael meggyengült gazdasága váltotta ki. A csúcspont 2000-ben volt, amikor is több mint ötmilliárd dollárnyi működő tőke érkezett az országba. Ebből 3,7 milliárd közvetlenül a high-tech szektorba, ahol négyezer vállalkozás működött. Az export 2000-ben 25 százalékkal nőtt, és multinacionális cégek sorra vásároltak izraeli vállalkozásokat. A gazdaság ebben az évben 6,4 százalékkal nőtt, és sem az infláció, sem a munkanélküliség nem volt magas. 

A Jasszer Arafat által a 2000. év nyarán kirobbantott terrorhadjárat véget vetett a gazdasági prosperitásnak. A munkanélküliség 10 százalék fölé emelkedett, a turizmus bevételei 53 százalékkal csökkentek. A pénzügyminisztérium számításai szerint az izraeli gazdaságot ért károkért a palesztin terror és a világgazdasági válság okolható. A veszteség több mint tízmilliárd dollárra tehető. Különösen az építőipar esett vissza, ami pedig a nemzeti össztermék egynegyedét adta. A nemzeti össztermék 3 százalékát adó turizmus elvesztette vendégeinek több mint a felét, és több tízezer dolgozó vált munkanélkülivé.

A márciusban elindított "Védőfal" hadművelet eddig is több mint egymilliárd dollárjába került Izraelnek. A tartalékosok mozgósítása is havonta hihetetlen összegeket emészt fel. A terv, amely a zöld vonal mentén felépíti "az izraeli kis falat", ugyancsak milliárdos kiadást jelent majd az országnak. Egyben véget vet Peresz "Közel-Keleti Közös Piacról" szőtt illúziójának, amelyben az arab világ olajat adott volna el Izraelnek, technológiáért és szaktudásért cserébe. A hadi kiadások is jelentős mértékben növekedtek, az ország tavaly 9,5 milliárd dollárt fordított katonai célokra. A költségvetési deficit az év végére eléri a 6 százalékot, azaz 10 milliárd dollárt. Ugyanakkor az amerikai segély fokozatosan csökken. Ebben az évben 720 millió dollár, de jövőre már csak 600 millió lesz. Igaz ugyan, hogy a terror elleni háborúra való tekintettel a múlt hónapban 200 millió dollár rendkívüli segélyről határozott az amerikai Szenátus és a Képviselőház. 

A gazdasági növekedés az elmúlt két évben rendkívüli mértékben lelassult. Míg 1990–2000 között 2,6 százaléktól 7 százalékig növekedett évente, 2001-ben a növekedés 0,6 százalék, míg ebben az évben előre becsülhetően 1 százalék lesz. Ez az adat azonban nem veszi figyelembe a népességnövekedést. Így az egy főre eső nemzeti össztermék 6 százalékkal esett viszsza tavaly, ami példa nélkül álló az ország történetében. A költségvetési megszorítások két, idáig tabunak tekintett területet érintenek: a jóléti és a honvédelmi kiadásokat. A terv szerint a Honvédelmi Minisztérium költségvetését hárommilliárd sékellel, az Ipar- és kereskedelemügyi Minisztérium költségvetését 6 milliárd sékellel rövidítik meg. Az összes többi minisztérium költségvetéséből összesen 1,45 milliárd sékelt vonnak el. 

Közben a pénzügyminiszter egyezséget kötött a környezetvédelmi tárcával, azzal, hogy eltörölte a 45 millió sékelnyi csökkentést. A Nemzeti Vallásos Párt elérte, hogy ne zárjanak be iskolákat a szegényebb vidékeken, hogy ne csökkentsék a technológiai oktatásra biztosított órák számát, és ígéretet kaptak, hogy az iskolatévé tovább működik. Az Izrael Alijában párt elérte, hogy az új bevándorlók a szakmai képzésüknek megfelelő támogatást kapjanak, és az egyszülős családi támogatásokat ne kurtítsák meg.

A jóléti kiadások csökkentése nem érinti sem a családi pótlékot, sem a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket. A terv a munkaerőpiacot is megkísérli átalakítani, arra késztetve a segélyből élőket, hogy inkább munkát vállaljanak. Az előzetes hírek szerint a korlátozás nem a munkanélküli segélyt nyirbálná meg, hanem azt a jövedelempótlékot, amely a segély hat havi időszakának lejártát követően illeti meg a munkanélküli családokat.

Izraelt tehát nemcsak a háború és a terrorizmus sújtja, de mély gazdasági válsággal is szembe kell néznie. Nem kétséges azonban, hogy mind a két válságból épen és egészségesen kerül ki majd. Erre garancia nemcsak az ország 24 milliárd dollárnyi valutatartaléka, de az a lakosság, amely hittel és akarattal idáig minden válságot maga mögött tudhatott. Ez – nem kérdés – ezúttal is így lesz.

Olvasson tovább: