Az élet kódjai

1933-ban egy ifjú cionista pár indult el Lengyelországból, hogy visszatérjen az ígéret földjére. Megmenekültek, és ezzel a tudománynak is nagy szolgálatot tettek. Lányuk, aki 1939-ben született, 2009-ben kémiai Nobel-díjat kapott a baktériumok fehérjeképzésében részt vevő egyik legfontosabb struktúra, a riboszóma szerkezetének pontos leírásáért, mely számos gyógyászatban is alkalmazott antibiotikumnak a támadáspontja.

Ada Jonath Jeruzsálemben született. Édesapja rabbicsalád sarjaként maga is rabbiként tevékenykedett, és egy zöldségkereskedést üzemeltetett a sűrűn lakott Geula negyedben. A család két másik többgyermekes családdal együtt egy négyszobás bérelt lakásban lakott, ahol a kis Ada a könyvekkel tudta igazán elfoglalni magát. Szegénységük ellenére a szülei a magas színvonalú oktatás miatt előkelő iskolába járatták. Édesapja 42 éves korában bekövetkezett halála után édesanyja nehezen birkózott meg a család fenntartásával, ezért Ada mindenféle munkát elvállalt, hogy segítsen neki. Takarított, gyermekekre vigyázott, és kisiskolásokat tanított. A család még így is igen szűkös körülmények között élt, ezért édesanyja elhatározására, hogy testvéreihez közelebb legyen, Tel Avivba költöztek. Itt a tehetséges leányt felvették az egyik legrangosabb középiskolába, annak ellenére, hogy nem tudták kifizetni a tandíjat. A diáklánynak megengedték, hogy tandíját rászoruló iskolatársainak adott matematika órákkal pótolja. Ada Jonathra már ekkor nagy hatással volt a félig lengyel, félig francia kutató, Marie Curie munkássága. Részben ennek is köszönhető, hogy egyetemi évei alatt visszatért Jeruzsálembe, ahol a Héber Egyetem kémia és biokémia szakán szerzett diplomát, majd ezt követően a rehovoti Weizmann Intézetben PhD-fokozatot.

Munkája során az élet alapvető működéséhez szükséges komponenseket kezdte vizsgálni, így jutott el a leggyakrabban felírt antibiotikumok hatásmechanizmusának tanulmányozásához. Minthogy a baktériumok fehérjeképző folyamatai és az ebben részt vevő molekulák különböznek az emberi és állati sejtekben lévőktől, elsődleges célja a bakteriálisfehérje-előállítás központi elemének, a riboszómák működésének megismerése volt. A gének által kódolt információk fehérjékbe való lefordításának,

azaz az aminosavakból hosszabb-rövidebb láncszerű molekula, a fehérje előállításának helyet biztosító sejtalkotó, a riboszóma működésének megértéséhez elengedhetetlen volt szerkezetének pontos ismerete. A röntgenkrisztallográfiás módszerhez, mellyel háromdimenziós felépítése vizsgálható, a kicsi, még fénymikroszkóppal sem látható sejtalkotó kristályosítására volt szükség. Ez az első lépés azonban a riboszóma flexibilis, instabil és belső szimmetriát nélkülöző szerkezete miatt éveken keresztül nem sikerült.

Mindezek ellenére Ada Jonath nem adta fel. Kitartása rendre hitetlenkedést váltott ki a nemzetközi kutatóközönségből. A fordulatot egy váratlan biciklibaleset hozta el, amikor a hosszabb lábadozási periódus egy napján egy érdekes cikket olvasott a téli álmot alvó medvékről, akiknek

a riboszómái az alvás megkezdésekor rendezett szerkezetbe csoportosulnak, majd a több hónap után, az átmeneti zord, hibernált állapot ellenére ismét működőképesekké válnak. Ezt követően kezdte vizsgálni a szélsőséges körülmények között élő baktériumok riboszómáit, melyeket hőforrásokból, illetve a Holt-tenger kristályos sóoszlopain élő, azokat sárgásan elszínező mikrobákból nyerte, és amelyekből végre sikerült mikrokristályokat is létrehoznia. Azonban még az első eredményeket is hitetlenség és gúny kísérte a világ vezető kutatói részéről.

Az 1980-as évek közepén végül sikerült a riboszómán belül egy kis alagutat kimutatni, amin keresztül az éppen felépülő fehérjelánc kibújik a struktúrából. A baktériumok riboszómájának ebben a kis alagútjában az eritromicin (Eryc, Erythran) névvel illetett antibiotikum útját állja a képződő bakteriális fehérjének. 2000-ben és a rákövetkező évben a teljes bakteriális riboszóma háromdimenziós szerkezetét is bemutatták. Vizsgálatai során számos új technikát dolgozott ki, melyeket azóta is világszerte alkalmaznak biológiai laboratóriumokban. Ada Jonath tudományos eredményei nem csak hatásosabb antibakteriális gyógyszerek kifejlesztését tették lehetővé. A riboszóma pontos szerkezetének ismerete segítette hozzá a gyógyszeripart az antibiotikummal szemben rezisztenssé váló baktériumtörzsekre hatékony szerek előállításához, melyekkel az ellenálló baktériumokkal szemben is - a fehérjeképzés gátlása révén - sikeresen fel lehet venni a harcot. Munkája elismeréseként két, szintén a riboszómákat vizsgáló tudóssal, Venkatraman Ramakrishnannal és Thomas A. Steitzcel együtt Nobel-díjat kapott.