Kereső toggle

A hit és a nokiás dobozok

Hívő felsővezetők dilemmái

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lehet-e hívő emberként megalkuvások nélkül üzleti sikereket elérni a mai Magyarországon? Van-e mód a beosztottak személyes fejlődését, sőt a társadalmi hasznosság szempontjait is figyelembe véve üzletileg eredményes vezetővé válni? A Hit a vezetésben című friss interjúkötetből az derül ki, hogy igen, és csak így érdemes.

 

Hit a vezetésben – 10 inspiráló beszélgetés címmel jelentette meg a Harmat Kiadó nemrégiben Kovács Ágnes Lilla interjúkötetét, melynek alanyai sikeres, jellemzően sokgyerekes, hívő felsővezetők. A korábban gazdasági újságíróként dolgozó szerzőt – bevallása szerint – különösen érdekli az emberiesség vagy haszonelvűség dilemmája, a vállalati etika témaköre. Bár a sikeres életúttal rendelkező, hitüket felvállaló személyekkel készített interjúkötet műfaja korántsem új, ez a megközelítés, amely az értékelvűség érvényesülését vizsgálja az üzleti életben, meglehetősen egyedinek számít a hazai könyvpiacon.

Nem önmegvalósítás

„Egy olyan világban, ahol küzdeni kell a talentummal rendelkező munkavállalókért, ott lehet adni csocsót meg babzsákot, de a megtartásukhoz valójában kiteljesedést biztosító légkör kell” – mondja Héjj Tibor, a könyv egyik alanya, a Proactive cégcsoport alapító tulajdonosa, aki szerint manapság keresztény és világi szervezetek sora kutatja, milyen irányba kellene elmenni ahhoz, hogy a menedzserséget ne kelljen szégyellni, sőt társadalmi értelemben értékképző legyen.

A mindenkori gazdasági elit értékrendje egyben mintaadó is a társadalom számára, amelynek az alakításában Héjj szerint a hívő szereplőknek komoly felelősségük van. A Corvinus oktatójaként úgy tapasztalja, hogy az egyetemi hallgatók körében is szokatlanul nagy lett a fogékonyság az olyan tárgyak iránt, melyek azt vizsgálják, hogyan jeleníthetők meg a keresztény társadalmi elvek – olyan fogalmak, mint az emberi méltóság tisztelete és a közjó – a mai gazdasági életben. Jellegzetes példaként említi erre, amikor egy hívő szakember a munkatársakhoz és ügyfelekhez való hozzáállása révén egy kevéssé pozitív küldetésű vállalatban is képes társadalmilag értékes munkát végezni.

Tipikus dilemmaként élte meg az üzletember azt is, amikor száz jelentkező közül őt vették fel az egyik legnagyobb amerikai stratégiai tanácsadó céghez. „Akkor ott, ’94 februárjában Chicagóban megkerestem valakit, aki, mint én, ugyancsak tagja volt a nemzetközi Fokoláre mozgalomnak. Nem is ismertem, de elmondtam neki a dilemmámat. Szabad-e nekem keresztényként, ilyen sok pénzzel, hatalommal járó életet élni? Azt válaszolta: szabad, de csak addig, amíg vívódsz. Amint jól érzed magad, hagyd ott; amint elkezdesz asszimilálódni, menekülj. Addig viszont csináld, mert te vagy a misszionáriusunk: az egyetlen, aki be tudott oda jutni” – meséli Héjj, aki vállalati tanácsadó munkájában az emberi és anyagi károk egyidejű minimalizálására törekszik.

Szavaiból kitetszik, hogy – a könyv más megszólalóihoz hasonlóan – az adományozás, illetve a nonprofit cégek, alapítványok létrehozása nála nemcsak társadalmilag hasznos tevékenység, hanem véd a világi asszimilációtól is. Ez összefügg azzal is, hogy felekezettől függetlenül a hívő vezetők mindegyike arról beszél: nem az önmegvalósítás hajtja őket, sikereiket nem önmaguknak tulajdonítják, hanem Isten elhívásának engedelmeskednek.

Viszonylag kevés szó esik a felsővezetők családi indíttatásáról, hátteréről, arról, hogy ki mit hozott magával. Többnyire mindenki hívő közegből, szilárd értékrendű családból jön, mindenki megélt egy személyes hitbeli elköteleződést is, s többüknek van lelkész példaképe, tanácsadója. Hangsúlyozzák a csapatmunka fontosságát, mind a családban, mind a munkahelyen, ilyen szempontból – mint arra Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója is utal – egyértelmű előnyt jelenthet a nagycsaládos háttér.

Nehéz nem megalkudni

 

Kihagyhatatlan probléma a korrupció, mellyel kapcsolatban gyakorlatilag minden nyilatkozó kifejti, hogy nagyon nehéz nem megalkudni. „Egyszer előfordult, hogy egy, a cégünk és a tizenöt munkatársunk szempontjából meghatározó méretű megbízás elnyerésének feltételéül egy bizonyos alvállalkozó bevonását jelölték meg. Azonnal tudtam: én ebben nem akarok részt venni, a dilemmát az jelentette, hogy megtehetem-e ezt a kollégáimmal” – meséli a megkörnyékezhetetlen üzletember hírében álló Héjj, aki ez esetben lemondott, áttestálva a döntést a helyettesére.

Ismer olyan vezetőt is, aki nagyon nehezen, de a kollégái érdekében belement egy ilyen alkuba, s azóta ez egyre könnyebben megy neki. „Először csak annyit kérnek, hogy egy favorizált vállalkozót legyetek szívesek használni, aztán már a napidíját is megmondják, a történet végén pedig előkerül az a bizonyos nokiás doboz. Senkit nem ítélek el, de azt szoktam mondani: mindenki húzza meg magának a határt, és azt ne lépje át. Különben már nincs megállás” – figyelmeztet Héjj Tibor.

Heizer Tamás, a lelkészek és gyülekezeti vezetők képzésével foglalkozó Barnabás Csoport vezetője szerint a korrupció vagy a tiszta verseny kérdése nemcsak keresztény vezetőknek okoz komoly vívódást, hanem mindenkinek, akinek stabil értékrendje van. Ami a határokat illeti, az emberek szerinte pontosan érzik, ha vállalhatatlan a helyzet, de többnyire igyekeznek kibújni a felelősség alól.

Erőssége a kötetnek, hogy a felsővezetők nem térnek ki a lényegi kérdések elől, hanem nyíltan beszélnek szakmai és magánéleti nehézségeikről, kihívásaikról, útkereséseikről, vezetői dilemmáikról is. Bár azonos értékrend talaján állnak, mindenki a maga habitusának és nézőpontjának megfelelően fejti ki a hatékony vezetésről vallott elveit, s az interjúk végén saját tapasztalataikból leszűrt javaslatokkal is ellátják az olvasót.

A beszámolók másik közös vonása a beosztottakhoz való viszony: alapvetően mindenki a tisztelet, az empátia, a felelősségvállalás, az alázat, a megfelelő kommunikáció fontosságát hangsúlyozza, illetve az állandó egyensúlyteremtés képességét az egyéni és közösségi érdekek között. Érdekes szempontot tesz hozzá Füzi Ákos, az IP Systems Zrt. tulajdonos vezérigazgatója, aki úgy tartja: vezetőként nem igényeket kell kielégíteni, hanem a szükségleteket kell betölteni. Mint mondja, ez egy prédikációból megértett gondolat, amit a munkájában is nagyon fontosnak tart. „Még a szoftverfejlesztés során is sokszor átéltük: ha csak az igényeket tartjuk szem előtt, akkor annak gyakran káosz lesz a vége. Ám ha a valódi szükségletre koncentrálunk, az az ügyfél számára is megnyugvást hoz.”

A vízió a lényeg

 

A visszatérő témák között van a vezetői túlterheltség kérdése, a feladatmegosztás, a prioritások állandó kijelölése, a folyamatos kommunikáció, amivel kapcsolatban számos érdekes észrevételt olvashatunk. Kozek András Gergely, a Pénztárak Garancia Alapja igazgatóságának elnöke például azt állítja, ritka, hogy a kétszemélyes kommunikációnál hatékonyabb a csoportos. Fontos az emberek ideje és tudástőkéjük növelése. A sokemberes megbeszélések az időbeosztásunk legnagyobb rombolói – figyelmeztet Kozek.

Az energiaipari szoftverek fejlesztésével foglalkozó Füzi Ákos pedig azt látja egyértelmű előrelépésnek, hogy cégénél bevezette a reggelenkénti negyedórás stand-up meetingeket. „Felállunk, odamegyünk a feladatokat tartalmazó táblához, és ott beszélgetünk: mivel haladtál tegnap, mit tervezel mára, mivel tudunk segíteni. Eleinte egyesével kellett kihívni erre az embereket, nem igényelték ezeket a megbeszéléseket. És mégis: három hónappal később egy nyári szabadságom után azzal fogadtak, hogy a távollétemben nem tartották ezt a rendet, nem is tudják, hol tartunk, »standupoljunk« már végre” – számol be a cégtulajdonos. A könyvben szereplők közös vonása egyébként a rendszeres számvetés, illetve az állandó fejlődés, továbblépés igénye, a folyamatos önreflexió.

Semsei Rudolf, a Budapest Party Service és a VakVarjú csoport tulajdonos ügyvezetője a csapatmunkát, illetve a tagok szenvedélyes hitét és kitartását emeli ki a sikereik kapcsán. „A vízió a lényeg! Isteni adomány előre látni, hova szeretnénk eljutni és ennek nyomán küldetéstudatot adni az embereinknek. Fontos, hogy minden kolléga tudja, hogy az új biznisszel hova akarunk eljutni. Ha ez megvan, csak előre nézzünk! Hiába rögös az út, ki kell tartani. Visszatekintve lehet, hogy azt látjuk majd: egy szakadékot átugrottunk, de észre sem vettük” – mondja a jókedélyű, négygyermekes, családjával aktív hitéletet élő közgazdász.

Más vezetők a maguk sorsán keresztül viszont épp az elengedés vagy a kiszállás képességének fontosságát hangsúlyozzák. A sokoldalú üzletemberként ismert Somody Imre figyelemre méltó interjújában arról beszél, hogy évtizedeken keresztül arra volt beoltva, hogy tűzön-vízen átmegy, és mindent megcsinál. Visszatekintve tipikus ateista-humanista önmegvalósítónak nevezi magát. Mint mondja, emögött egy nagyon hamis önértékelés állt, és egészségi, magánéleti, üzleti téren egyaránt komoly hullámvölgyeken kellett keresztülmennie, hogy szembesüljön a korlátaival, és átadja élete irányítását Istennek. Ma már a Biblia alapján értelmezi önmagát és a világot, gyermekei életében is a hitre jutást tartja a legfontosabbnak, s a mesterséges intelligencia korszakában a velük töltött érdemi időt minden eddiginél szükségesebbnek látja. Somody a maga módján szintén a keresztények felelősségét hangsúlyozza a világ jelenlegi állapotáért, s a beavatkozás egyik hatékony eszköze lehet szerinte a megfelelően végzett adakozás.

A kötet szerzője, Kovács Ágnes Lilla utószavában leírja, hogy nagyapja példája nyomán olyan alanyokat keresett, akik a mai hajszolt, pénzvezérelt, összekuszálódott világban szakmai és emberi szempontból is példaértékű vezetőkké tudtak válni. Akik elmondják, miképp lehet a mindennapokban összeegyeztetni a hatékonyságot a humánummal, a szakmai sikereket a kiegyensúlyozott magánélettel. Dicséretes vállalkozás, érdemes rászánni 2-3 órát az elolvasására.

Olvasson tovább: