Kereső toggle

Szezonális, egészséges, finom

Anyukák, akik tudnak újat mutatni a konyhában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha egymásra talál egy konyhatündér és egy fotós, abból csak jó sülhet ki. Két anya különleges szempontokat szem előtt tartva készítette el közös szakácskönyvét, melyet a nagyközönség is megismerhet Ízek, étkek, évszakok címmel. Ganter Klárit és Szöllősi-Kiss Orsit kérdeztük a könyv születéséről, gyermekek étkezéséről, konyhai rutinokról.

Az ember azt gondolná, a szakácskönyvpiac telített. Mi motivált benneteket egy új könyv megírására? Mi az, amiben biztosak voltatok, hogy tudtok újat mondani a háziasszonyoknak?

Klári: – Egyrészt nem nagyon van olyan könyv, ami valóban a magyar alapanyagokról szól és még szezonális is. Ezt kombináltuk olyan érthető receptekkel, amelyeknek a hozzávalói bárhol beszerezhetők, így valóban megvalósíthatóak a hétköznapokban is. Egy háziasszonynak általában a főzés egyfajta házimunkát jelent, pedig az valójában egy kreatív tevékenység. Ha az alapanyag könnyen elérhető, a receptleírás érthető, az elkészült étel finom, ráadásul a fotó is a valóságot mutatja, a háziasszonynak sikerélménye lesz, és máris konyhatündérnek érezheti magát. Ez volt a célunk a könyvvel. A visszajelzések egyébként igazolják ezt: többen végre neki mertek fogni a spárga elkészítésének, van, aki szerint olyan motiváló számára a könyv, hogy már új és új ételek elkészítéséhez kapott kedvet.

Orsi: – Tény, hogy rengeteg szakácskönyv kapható, de a legtöbb csak képeskönyvként funkcionál, mert olyan gyönyörűen elkészítve, művészien tálalva, különleges hangulatot idézve mutatja be az ételeket, ami elriasztja az olvasót a főzéstől, mondván, a képen látható hangulatot ő nem tudja megteremteni. Teljesen tudatosan mentünk a trenddel szembe, mert hisszük, hogy egy jól használható könyvben a receptek és a képek is azt sugallják az olvasónak, hogy „ezt én is meg tudom csinálni”. Az ételeket hétköznapi háziasszonyok készítették el az alapanyagok pucolásától a tálalásig, pont azért, hogy az olvasónak a valóságot mutassuk meg, és az ételt elkészítve valóban sikerélménye legyen. A mi célunk elsősorban tehát nem a szórakoztatás, hanem hogy ösztönözzük és segítsük a háziasszonyokat.

Hogyan találtatok egymásra?

Klári: – Először az interneten „találkoztunk”, mindketten egy olyan csoport tagjai vagyunk, ahol anyukák vállalkoznak. Hamar kiderült, hogy amit Orsi a fotókon keresztül mutat meg, egyezik azzal, amit én az ízekben szeretnék megmutatni, vagyis a teljes valóságot.

Mindkettőtöknek három gyermeke van. Hogyan lehet kreatívnak maradni, sőt egyáltalán megőrizni az „ép elménket” menütervezés, bevásárlás, piacozás, főzés közben, ha amúgy is sok a tennivaló? Vannak jól bevált módszereitek erre?

Klári: – Én kreatív tevékenységként élem meg a főzést, szerencsére van olyan rutinom, hogy egy majdnem üres hűtőszekrényből is tudok valamit alkotni. Nekem több év kellett ehhez, hogy rutint szerezzek, de ez a tudás elsajátítható, amire a szeptemberben induló tanfolyamomon lesz is lehetőség, mert biztos vagyok benne, hogy so-kaknak szüksége van rá. Szeretném, ha mások is örömként élnék meg a főzést, mert szerintem az otthoni főzés az egészséges táplálkozás alapja. Engem ez motivál leginkább, hogy tudom, jót adok a gyerekeimnek, a családomnak a hétköznapokban is.

Orsi: – A magyar háziasszonyok ugyanazt a 3-8 ételt főzik rendszeresen, mert egyrészt ezt hozzák otthonról, másrészt a munka, a háztartás mellett már nem marad idejük, kedvük, energiájuk kísérletezni, ráadásul nem is vagyunk túl nyitottak az új ízekre. Pedig nem ördöngösség néha egy-egy új fűszert, új alapanyagot kipróbálni. Nem gondolok extra dolgokra: például a jól ismert meggyes pitét készíthetjük rebarbarával, vagy a só-bors-pirospaprika „szentháromsága” mellett adhatunk az ételhez rozmaringot, kakukkfüvet, bazsalikomot, hogy csak a kedvenceimet említsem. Mi nagyon sok halat eszünk, mert percek alatt megsül, csak egy kis köret kell hozzá, és már kész is az egészséges és finom étel. Mostanában a nagylányom különböző szószokat kreál hozzá, így már gyerekként ráérez arra, hogy milyen élmény egy új ízt létrehozni.

Éppen ezt akartam kérdezni: nálatok a gyerekek is főznek otthon?

Klári: – A lányaim tíz-, öt- és háromévesek, a maguk szintjén mindannyian besegítenek. Fontosnak is tartom, mivel az egészséges életmódra nevelés ugyanúgy hozzátartozik egy szülő feladataihoz, mint ahogy megtanítjuk öltözködni, tisztálkodni őket.

Orsi: – Az én gyerekeim kilenc-, nyolc- és hatévesek, és néha szívesen segítenek, például tésztát nyújtani, sajtot reszelni, gyümölcsturmixot készíteni, vagy éppen az „elrontott” palacsintának a nyomát is eltüntetni. Pár hete pedig azzal az ötlettel álltak elő, hogy minden héten egy ételt tanítsak meg nekik elkészíteni, aminek a receptjét leírják maguknak egy-egy kis füzetbe, és fényképet is készítenek róla. Egyelőre a pudingnál tartunk.

Bár a receptek is ínycsiklandóak, ezeken kívül vannak tippjeitek, hogy hogyan lehet gyermekekbe zöldséget szuszakolni?

Klári: – Ez alapvetően két dologtól függ: a gyerektől és a szülő hozzáállásától. A szülő gyakran úgy gondolja, a gyerek azért nem eszik, mert nem ízlik neki. Ez azonban sokszor nem így van, hiszen nem is tudja, milyen ízű az adott zöldség, mert sosem próbálta. Lehet, hogy nem elég izgalmasan van tálalva, lehet, hogy ez a dackorszak része, és lehet, hogy éppen a színe nem tetszik neki. Ezek azonban változhatnak, ezért sose könyveljük el a gyerek ízlését ilyennek vagy olyannak, hagyjuk meg a lehetőséget, hogy bármikor megkóstolhassa. És vonjuk be őket a főzésbe, azt játéknak tekintik, és így sokkal szívesebben kóstolgatnak, ismerkednek az étellel.

Orsi: – Nálunk a legkisebb gyerek palacsinta helyett paradicsomot választ, a legnagyobb mindenevő, a középső pedig kategorikusan elutasít minden zöldséget, gyümölcsöt. Semmilyen ötlet nem vált be, az viszont szöget ütött a fejembe, hogy a vásárláskor mindig megkérdezte, hogy ez vagy az a joghurt darabos-e. Kiderült, hogy ő a gyümölcsök állagát nem szereti, de a krémlevesek, turmixok, smoothie-k nagyon is ízlenek neki, így az én dolgom biztosítani, hogy sokféle alapanyag legyen otthon, ő pedig uzsonnára mindig készít magának és a tesóinak valami finomságot.

 

Névjegy

Ganter Klári gasztronómiai szakértő. Szakácskönyveket lektorál, recepteket ír, főzőkurzusokat tart. Három gyermek édesanyja. Szakmai céljának tekinti, hogy minél több háziasszony örömet leljen a főzésben, és minél többen tudjanak természetes, egészséges alapanyagokból főzni. Az Ízek, étkek, évszakok – Tavasz című kötetből kedvencei a spárgás ételek és a málnás túrótorta.
Szöllősi-Kiss Orsi fotós. Női magazinoknak fotóz, babafotózási és ételfotózási tanfolyamokat tart. Szintén három gyermek édesanyja. Ételfotóiban a természetesség dominál, az alapanyagok vannak a fókuszban. A kötetből kedvence a sült retek, a karalábélasagne és a málnás krémes.

 

Epres müzliszelet cukor és sütés nélkül

Hozzávalók: 300 gr aszalt datolya kimagozva, 100 gr zabpehely, 100 gr mogyoró, 1 ek méz, 1 ek puha vaj, 300 gr eper
Elkészítés:
1. A kimagozott datolyát, a zabpelyhet és a mogyorót tedd egy aprítógépbe, és aprítsd, amíg egy kicsit össze nem áll. Add hozzá a mézet és a vajat, és keverd tovább.
2. Takarj le egy tálcát vagy deszkát folpackkal vagy sütőpapírral.
A masszát borítsd ki, a kezeddel lapítsd le, és a széleit igazítsd meg. Jól tömörítsd össze.
3. Tedd hűtőbe egy fél órára.
4. Az eper egy részét törd össze villával, és kend a zabpelyhes masszára, ami eddigre már összeállt. A maradék epret szeleteld fel és oszlasd el a masszán.
5. Szeleteld fel tetszőleges méretűre, és már fogyaszthatod is.
Tipp:
- a lapítást gyermekre is bízhatod
- a kész szeleteket tedd hűtőbe, úgy jobban tartja a formáját
- más aszalt gyümölccsel is kipróbálhatod

Olvasson tovább: